A többi klímatípussal ellentétben nem alkotnak összefüggő éghajlati egységet. Minden nagyobb kiterjedésű hegység területén megfigyelhetők, eltérő variációkban. Jellegzetes vonása a hőmérséklet csökkenése a magasság növekedésével. Ennek hatása leglátványosabban a növényzet magassági övezeteiben jelentkezik. A hőmérsékletcsökkenés miatt több egymás felett fekvő éghajlati zóna helyezkedik el, amelyek természetes növénytakarójukban élesen különböznek egymástól. A függőleges övezetesség egyik fontos jellemzője az állandó hóhatár. Minél magasabban található az állandó hóhatár, annál változatosabb az adott hegység éghajlata. (Az állandó hóhatár magassága Észak-Norvégiában mindössze 800 méteren található, míg Afrikában a Kilimandzsárón 5200 méteren.) A hegységek földrajzi elhelyezkedése tehát megszabja, hogy mennyire teljes a hegyvidék övezetessége.

Ennek alapján 2 nagyobb csoportot lehet elkülöníteni.

Trópusi magashegységek övezetessége, melynél az övek a trópusi esőerdőtől az állandó hó és jég birodalmáig tart. (Gyakorlatilag minden – a horizontális övezetességnél megismert – öv megtalálható.)
A mérsékelt övezetek hegyvidéki övezetessége, ahol a hegység lábánál a mérsékelt övezetre jellemző erdők találhatók, azaz a trópusi övek hiányoznak.
A hegyvidéki területek csapadékmennyisége a környezeténél magasabb, mivel a hegységek emelkedésre készteti a levegőt és abból a felesleges vízgőz kicsapódik.
Egy adott hegységben még számtalan kisebb-nagyobb eltérés figyelhető meg. Ilyen többek között az északi és déli oldal hőmérséklet különbsége, a szél felöli és szélárnyékos oldalak eltérő csapadékmennyisége.

Fuji

Gleccser