Gyűrődés
A hegységképződés első szakaszában a leendő hegység szerkezete alakul ki. A szerkezetalakulás leglényegesebb folyamata a gyűrődés és a vetődés.
Az óceáni medencék üledékgyűjtőjében az üledékes rétegek nagy víztartalmuk, a rájuk nehezedő víztömegek tekintélyes nyomása és a mélybe hajló kőzetlemez alábukásakor keletkező súrlódási hő miatt képlékenyek. Ezért a közeledő kőzetlemezek oldalirányú nyomásának hatására redőkbe gyűrődnek. A gyűrődés szerkezeti egységei a boltozat (antiklinális) és a teknő (szinklinális). Ha a kétoldalról jövő nyomás egyenlő nagyságú, álló-, ha különböző, ferde- és fekvő redők keletkeznek. A ferde redők keletkezési
helyüktől elszakadva távolabbi felszínekre is áttolódhatnak, takaróvá alakulhatnak. A fekvő redők területén a rétegsorrend megfordulhat. A takaróredők legjellegzetesebb előfordulásait az Alpokban találjuk. Hazai hegységeink közül a Bükk és a Mecsek szerkezetét határozzák meg redőhátak és redőteknők.
A vetődés
A hegységképződés első szakaszában a leendő hegység szerkezete alakul ki. A szerkezetalakulás leglényegesebb folyamata a gyűrődés és a vetődés.
Tudjuk, hogy két közeledő kőzetlemez összeütközésekor szegélyük földrengések kíséretében törik. Az így keletkezett töréssíkok részben meghatározzák a hegységképződést kísérő tűzhányókitörések helyét. Ha a töréssík két oldalán fekvő kéregdarabok egymáshoz viszonyítva elmozdulnak, vetődésről beszélünk. A vetődések a kőzetlemezek egyes részeit rögökre darabolják. Az elmozdulás irányától függően a vetődés lépcsőket, sasbérceket (pl. Gellért-hegy), árkokat (pl. Móri-árok) és medencéket (pl. Zámolyi-medence) hozhat létre. A különböző vetődéses formák együttesen röghegységeket, rögvidékeket alkotnak. Előfordul, hogy a fölülmaradó kőzetlemez szegélyén korábban képződött gyűrthegység húzódik. Mivel ennek kőzetei már megszilárdultak, a közeledő kőzetlemezek ütközésekor rögökre töredezik, gyűrt szerkezetű hegységből töréses-gyűrt szerkezetű hegységgé válik.