Mivel a földtörténeti korokban többnyire más-más élőlénycsoport élt, így kövületeik segítségével eligazodhatunk a rétegek között.
Ált Mikroorganizmusok alában kimondható, hogy minél fejlettebb élőlények maradványaira bukkanunk, annál fiatalabb az ősmaradványt befogadó kőzet. Ezt ismét egy egyszerű példával lehet megvilágítani.
Tételezzük fel, hogy valahol Óbuda területén házat építünk. Az alapok kiásásakor mindenféle tárgyakat találunk. Először egy műanyag sörös dobozt, majd egy ócska zseblámpát, később egy középkori pénzdarabot, végül pedig egy római sisakot. Látható, hogy minél lejjebb ástunk, annál idősebb tárgyak kerültek elő. A tárgyak itt az ősmaradványoknak felelnek meg. A római sisak a legrégibb „ősmaradvány”, ezért nyilván az őt befogadó földréteg is a legidősebb. A dolognak még egy nagy előnye van. Ha ezek után ugyanis megint római sisakot találunk egy másik helyen, kimondhatjuk, hogy a második sisakot befogadó földréteg egyidős az első sisakhoz tartozó földréteggel.
Az előző logika alapján az 1790-es években William Smith angol csatornaépítő mérnök kijelentette, hogy két különböző helyről származó, ugyanolyan ősmaradványokat tartalmazó kőzet azonos korúnak tekinthető. Erre a felismerésre alapozva 1815-ben ő szerkesztette meg az első geológiai térképeket.

Ősmaradvány