Az élet színtere a Földön. Magába foglalja a kéreg, a levegő- és a vízburok azon részét, amely életre alkalmas, valamint az ott található összes élőlényt.

Primitív csontos halak, vagy páratlan vagy páros úszókkal. 1938-ig, a Latimeria megtalálásáig azt gondolták, hogy a Krétában kihaltak.

A földtörténeti óidő egyik időszaka. 408-360 millió év közötti időtartamot jelöl. Nevét az angol Devonshire grófságról kapta.

A szárazföldi hüllők kihalt, igen változatos csoportja, amely a késő triásztól a kréta végéig élte virágkorát. Valószínűleg belőlük fejlődtek ki a madarak.

A Föld sarki jégtakaróinak és magashegységei gleccsereinek kiterjedése egyes földtörténeti korszakokban a jelenleg jégmentes területekre.

Olyan élőlények, melyek hosszú időn (akár sok tízmillió éven) keresztül nem, vagy alig változtak. Ilyen élőlény többek között a cápa.

A baktériumok és a kékmoszatok kivételével az összes élőlény sejtje, amelyben a sejt építő- és lebontó folyamatai elkülönült, de egymással a legszorosabb kapcsolatban lévő sejtszervecskékben játszódnak le.

Fejlődés, amelyet szűkebb értelemben az élőlények fejlődésére, vagyis a biológiai evolúcióra használunk. Az élővilág fejlődése a kövületek alapján jól nyomozható, az egyszerű egysejtű formáktól a bonyolultabb élőlényekig. Az evolúció két fő hajtóereje a véletlenszerű mutáció, és az ivaros szaporodás során történő rekombináció, amelyek megváltoztatják a genetikai anyagot. Az evolúció elmélet első kidolgozói Charles Darwin és Alfred Walace voltak 1858-ban.

Az a földszerkezeti folyamat, mely során hegységek gyűrődnek fel, illetve emelkednek ki.

Egy rövid földtörténeti időszak, amely 10000 éve kezdődött és napjainkban is tart.

Két glaciális közötti (jégkorszakok közötti) hosszabb melegebb éghajlatú szakasz.

Olyan időszak a Föld történetében, amikor az egyébként el nem jegesedett területeket belföldi jégtakarók és gleccserek borították. Okai az éghajlatváltozásokban keresendők. Tanúi a glacigén üledékek, gleccserkarcok. Kialakulásuk okairól konkrét általánosítható és teljes egészében elfogadható elmélet még nem született.

Az óidőben keletkezett hegységek egyik csoportja, amely az Atlanti-óceán két partján található (Skandinávia, Nagy-Britannia, Észak-Amerika).

A földtörténeti óidő első időszaka, 590-505 millió évvel ezelőtt. A kambrium az állatvilág robbanásszerű fejlődését, illetve a mészvázak és az első gerincesek megjelenését hozta.

A földtörténeti óidő devon és perm közé eső időszaka, 360-286 millió évvel ezelőtt. Ekkor jelentek meg az első kiterjedt erdőségek, amelyek mára fekete kőszénné alakultak át. Az óriástermetű harasztok és a kétéltűek virágkora, az első hüllők megjelenésének ideje.

Geológiai értelemben viszonylag rövid idő, amelynek során a fajok szokatlanul nagy mennyisége pusztul el. Számos folyamat okozhatja, vagy a tengerszint ingadozás, klímaváltozás, vagy olyan kozmikus események mint egy meteorit becsapódás vagy a nap teljesítményének változása.

A csalánozók törzséhez tartozó virágállatok, amelyek mészvázat építenek. Általában telepképző fajokkal rendelkeznek. Méretük igen változatos, néhány centimétertől egy méteresig terjedhet. A modern korallok általában jól megvilágított, sekély trópusi tengerekben élnek. Ősibb típusaik az ordovíciumtól a permig éltek, a modern fajok a triászban fejlődtek ki.

A harasztok törzsének egyik osztálya, amelyek a devon időszakban jelentek meg. A földtörténeti múltban fa termetűre nőttek, legismertebb képviselőjük a pikkelyfa és a pecsétfa. Szárukat apró levélszerű pikkelyek borították és spórákkal szaporodtak.

Földtörténeti idő, mezozoikum; az élet fejlődésének középső szakasza, kb. 240 millió éve kezdődött, 65 millió éve ért véget. További tagolása: triász, jura, kréta.

A laza mésziszap és a kemény mészkő között elhelyezkedő kőzettípus, amelyet apró tengeri élőlények mészvázai alkotnak. Dél-Angliában és Észak-Franciaországban gyakori.

A középidő utolsó időszaka, 144 millió évtől 65 millió évig tartott.

Az ízeltlábúak osztályaiban, vagyis a rovaroknál, rákoknál és pókoknál jellemző főként kitinből álló páncélzat, amely izmok tapadási helyeként is szolgál. Az állat növekedése során gyakran le kell vedleni, s újat növeszteni.

A földtörténeti újidő egyik kora. A miocén 24 millió évtől 5 millió évig tartott.

Apró telepeket alkotó állatok, amelyek többnyire a tengerben élnek. A telepek jellegzetes mintázatokat alkotnak, s több ezer egyed alkothatja őket. Többnyire meszes külső vázuk van. Az ordovíciumtól napjainkig követhetők.

A Föld "életének" 2 millió éve kezdődött periódusa, mely napjainkig tart.

Paleozoikum. 590 millió évvel ezelőttől 240 millió évvel ezelőttig tartott. Jellemző rá az élővilág ugrásszerű fejlődése. Ekkor jelentek meg az első szárazföldi növények és gerinces állatok.

A Föld keletkezése idején létrejött ősatmoszféra lényegesen különbözött a maitól. Kialakulásában elsősorban a vulkánkitörések eredményeként légkörbe kerülő gázok játszottak szerepet: nitrogén, víz, szén-dioxid, szén-monoxid, ammónia és metán. Az oxigénkoncentráció a mainak mindössze 0,1%-a volt.

Paleontológia. A földtörténeti múltban élt élőlényekkel foglalkozó tudomány.

Az ősi időkben élt növények és állatok megkövesedett maradványai, másképpen fosszíliák.

A Föld legősibb területei. Az első kéregmagok és első hegységrendszerek lepusztult maradványai. Ma ezek a Föld tektonikusan legnyugodtabb területei.

A légkör valamely gázalkatrészének adott időpontban való relatív mennyiségét a mai atmoszféra szintjének százalékában szokás kifejezni. A viszony tehát mindig a jelen szinthez - angolul a Present Atmospheric Level-hez - igazodik, ezért PAL-nak rövidítjük.

Őséghajlattan, mely egyes földtörténeti korok és területek állat- és növényvilágából, talajfajtáiból és más tanújelekből következtet az akkori éghajlatra.

Egységes őskontinens Wegener kontinensvándorlás elméletében. Kialakulása a karbon végére, illetve a perm elejére tehető a Gondwana és Laurázsia összekapcsolódásával. Feldarabolódása a mezozoikum kezdetén történt. A mai kontinensek kialakulásának kezdete a Pangea részekre szakadása.

Földtörténeti időszak, amely mintegy 2 millió éve kezdődött és 10 000 évvel ezelőtt ért végett. Gyakorlatilag egybeesik a Föld utolsó eljegesedésével.

A kagylókhoz hasonló, kétoldalian szimmetrikus puhatestű, amely virágkora a földtörténeti óidőre esett. A kambriumban jelentek meg, s néhány csoportjuk máig fennmaradt.

A Föld kialakulásától az óidő kezdetéig eltelt idő. 4,6 milliárd évtől 590 millió évig.

Sejtmaggal nem rendelkező mikroorganizmusok nagy, változatos csoportja. Valószínűleg ősi típusaik voltak a földet elsőnek benépesítő élőlények. Újabb rendszertani besorolás szerint a baktériumokhoz tartoznak a kék algák is.

Alacsony szervezettségű algák, melyek legrégebbi maradványai több mint 3 milliárd évesek. A sztromatolit mikroorganizmusból, főleg kékalgából és gombafonalakból álló, eredetileg kocsonyásszerű anyag, amely félgömb vagy kupola alakú, olykor több méteres méretű mészkőtestté szilárdult meg, amelynek hullámos, lemezes, szerves-üledékes, finom szerkezetét a mikroorganizmusok által befogott és megkötött homokanyag, szemcseméretű karbonátok adják.

Kambriumtól permig élt (Paleozoikum) háromkaréjú ősrákok, melyek az ízeltlábúak közé tartoztak. Tengerfenéken kúszó életmódot folytattak. Páncéljuk kitinből állt, hosszirányban háromosztatú. Fejpajzsra, torra és farokra oszthatók. Néhány pár fejlábbal rendelkeztek. Voltak jól látó és vak nemzetségeik.

Földtörténeti kor, kainozoikum. 65 millió éve kezdődött, és napjainkig tart.