Gondvána. Afrikát, Dél-Amerikát, Ausztráliát, Indiát (Dekkán) és az Antarktiszt magában foglaló szuperkontinens, amely a Karbontól a triász korszakig létezett.

Háromkaréjú ősrákok, a kambriumtól permig az óceánokban széles körben elterjedtek voltak. Nevüket testük hosszirányú háromosztatúságáról kapták.

A földtörténeti óidő 590 - 235 millió évvel ezelőttig tartott. Hat időszakra osztható: 1. kambrium, 2. ordovícium, 3. szilur, 4. devon, 5. karbon, 6. perm. A földtörténeti óidőben két nagy jelentős hegységképződés zajlott le, ekkor alakult ki a Kaledóniai- és a Variszkuszi-hegységrendszer. Az óidő végére a növényvilágban megjelennek a nyitvatermők, az állatvilágban pedig kialakulnak a gerincesek, megjelennek a hüllők.

Az állatvilág legnagyobb fajgazdagságú törzse, nevüket jellegzetes ízekből felépülő végtagjaikról kapták. Az első tengeri ősízeltlábúak már a földtörténeti élőidőben megjelentek.

A földtörténeti óidő első időszaka, 590 - 500 millió évvel ezelőttig tartott. A kontinensek az északi és déli szélesség 60. foka között helyezkedtek el, Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália, Antarktisz, a mai Arábia és a Dekkán egy őskontinenst (Gondvána) alkottak. Viszonylag meleg éghajlat és a tengerek előrenyomulása jellemezte az időszakot, ami kedvezett a tengeri élet fejlődésének. Ekkor jelentek meg az első szilárd vázas tengeri élőlények. A kambrium végére kialakult a Földet körülvevő ózonréteg, ami lehetővé tette a szárazföldi élet megjelenését.

A földtörténeti óidő 440-405 millió évig tartó időszaka, melynek során ment végbe a Kaledóniai-hegységképződés fő fázisa. Nevét egy Walesben élt kelta törzsről kapta. A tengerben ekkor élték virágkorukat minden idők legnagyobb ízeltlábúi, a három méteres őscsáprágósok, és jelentek meg az első szárazföldi növények.

A földtörténeti óidő devon, karbon, perm korszakában felgyűrődött hegységrendszer. A Variszkuszi-hegységrendszer tagja, pl.: az Appalache déli része és az Urál.