Proterozoikum. A földtörténeti korszakolás egyik nagy egysége, a 2,6 milliárd és 600 millió évvel ezelőtti időszakot foglalja magában. A Föld első nagy hegységképződései ekkor zajlottak le. Az élet ekkor terjedt el az óceánokban.

A földtörténeti ős- és előidő összevont elnevezése.

A legelső fotószintetizáló élőlények, legősibb maradványaikat 3,1 milliárd éves kőzetekben találták meg. Megjelenésükkel kezdődött meg a földi légkör oxigéntartalmának kialakulása.

Az őskor.

Az élet kialakulásához nélkülözhetetlen fehérjemolekulák és nukleinsavak kialakulásának folyamata.

A földtörténeti óidő negyedik időszaka, 408-360 millió évvel ezelőttig tartott. A devon időszakban zárult le a Kaledóniai-hegységképződés.

Az állatvilág legnagyobb fajgazdagságú törzse, nevüket jellegzetes ízekből felépülő végtagjaikról kapták. Az első tengeri ősízeltlábúak már a földtörténeti élőidőben megjelentek.

A földtörténeti óidő 440-405 millió évig tartó időszaka, melynek során ment végbe a Kaledóniai-hegységképződés fő fázisa. Nevét egy Walesben élt kelta törzsről kapta. A tengerben ekkor élték virágkorukat minden idők legnagyobb ízeltlábúi, a három méteres őscsáprágósok, és jelentek meg az első szárazföldi növények.

A Kaledóniai-hegységrendszer keletkezése az Ordovíciumban kezdődött, fő fázisa a Szilurban volt, Ős-Európát Ős-Észak-Amerikával kacsolta össze. A Kaledóniai-hegységrendszer tagjai, mára erősen lepusztult alacsony röghegységek: Skócia és a Skandináv félsziget hegyei, az Appalache északi része.

A földtörténeti óidő utolsó előtti, 350-285 millió évvel ezelőttig tartó időszaka. A Variszkuszi-hegységrendszer kialakulásának fő fázisa, ekkor kapcsolódik össze Észak-Amerika, Európa és Ázsia, létrehozva Laurázsiát. A karbon kori dús vegetációból alakultak ki a nagy feketekőszén telepek (az időszak elnevezése is erre utal). A karbon időszakban jelentek meg az első szárnyas rovarok és a már teljes egészében szárazföldi életmódot folyatató hüllők.

A földtörténeti óidő 590 - 235 millió évvel ezelőttig tartott. Hat időszakra osztható: 1. kambrium, 2. ordovícium, 3. szilur, 4. devon, 5. karbon, 6. perm. A földtörténeti óidőben két nagy jelentős hegységképződés zajlott le, ekkor alakult ki a Kaledóniai- és a Variszkuszi-hegységrendszer. Az óidő végére a növényvilágban megjelennek a nyitvatermők, az állatvilágban pedig kialakulnak a gerincesek, megjelennek a hüllők.

Háromkaréjú ősrákok, a kambriumtól permig az óceánokban széles körben elterjedtek voltak. Nevüket testük hosszirányú háromosztatúságáról kapták.

A földtörténeti középkor első időszaka, amely kb. 50 millió évig tartott 250-200 millió évvel ezelőtt. Az időszak nagy részében a földön egyetlen őskontinens a Pangea létezett. A triászban kezdődött meg az Alpi hegységképződés, jellemző a nagyfokú üledékképződés (mészkő, márga, homokkő). A triász elején az éghajlat száraz meleg, majd egyre nedvesebbé vált.

Felegyesedett ember. Az elnevezés arra utal, hogy az ember ezen ősei már felegyenesedve, két lábon jártak.

Az orrszarvúfélék családjába tartozó kihalt faj, amely mintegy 350-450 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és az utolsó jégkorszak végén tűnt el. Az ősember barlangok falain gyakran ábrázolták. Két nagy méretű tülök, és hosszú tömött szőrzet jellemezte.

Árapály. A Föld forgása és a Hold tömegvonzása következtében bekövetkező ciklikus tengerszintváltozás.

A földtörténeti újidő első időszaka, amely 65–2,5 millió évvel ezelőttig tartott. Öt korszakra osztható: paleocén, eocén, oligocén, milocén és pliocén. Az Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának fő fázisa.

Az a folyamat, amely során a majomból ember lett.

A földtörténeti újidő a Föld fejlődésének utolsó 65 millió évét foglalja magában. Befejeződött az Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszer kialakulása, kialakult a földfelszín mai formakincse és a mai állatvilág. Az újidőt két időszakra, harmad- és negyedidőszakra osztják.

A Csendes-óceán ázsiai és amerikai partjain, valamint számos csendes-óciáni szigeten végighúzódó hegységrendszer. Kialakulás a Jura időszakban kezdődött, és mind a mai napig tart, ami összefügg a térséget érintő gyakori földrengésekkel és vulkanizmussal.

Latinul: Mammuthus sp. Az ormányosok csoportján belül az elefántfélék közé tartozott, mára kihalt ősállat. Igen nagytestű volt, hosszú, hajlott agyarat viselt. Testtömege 5-8 tonna, magassága kb. 3 m volt. Füvekkel és más növényekkel táplálkozott. Első példányai 4-5 millió éve jelentek meg, kb. 3600 éve haltak ki. A kőkorszak idején Eurázsiában és Észak-Amerikában éltek.

A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában. Kihalásának időpontjára több adat is létezik, az utolsó eljegesedés eleje (27 000 éve) és vége (10 000 éve) között szóródnak az időpontok. A barlangi medve a barna medvénél kb. 30%-al nagyobb volt. Kihalásában szerepet játszhatott, hogy a neandervölgyi ember vadászott rá.

A főemlősök (Primates) rendjének egy öregcsaládja, az ember ma élő legközelebbi rokonai. A gibbon, az orángután, a gorilla és a csimpánz fajok tartoznak ebbe a csoportba. Közös jellemzőjük, hogy nincs farkuk; törzsük rövid és lefelé szélesedik; felső végtagjuk hosszabb, mint az alsó illetve, hogy tudnak két lábon járni (noha általában négy lábon közlekednek, vagy a fákon függeszkednek).