A kontinensek belsejében való elhelyezkedésnek, a tengertől való nagy távolságnak és a domborzatnak a következményeképp létrejött rendkívül száraz (csapadék: 200 mm/év), igen nagy (40 °C-ot is meghaladó) évi hőmérséklet-ingadozású (-30 °C - +28 °C) éghajlattípus. Jellemző területei: Turáni-alföld, Belső-Mongólia, Sierra Nevada keleti oldala.

A kontinentális éghajlat egyik fajtája (másik: nedves kontinentális éghajlat), ahol négy évszak van. Kevés csapadék jellemzi és a természetes növénytakarója a lombhullató erdő.

Az erdős puszta átmenet a füves pusztából az erdőzóna felé. A főleg pázsitfűfélékből álló pusztákat erdőfoltok tarkítják, mindenekelőtt pusztai tölgyesek (kocsányos tölgy) jellemzik. Nedvességkedvelő fajok csak a nagy folyók mentén alakulnak ki. Feltehetőleg a Magyar Alföld nagy része erdős puszta volt a történelem előtti dőkben.

Olyan erdő, amelynek fái az év során egy bizonyos időre lehullajtják leveleiket, majd újakat hoznak.

Elnevezései: sztyepp (Eurázsia), préri (Észak-Amerika), pampa (Dél-Amerika). A mérsékelt éghajlati öv száraz (kevesebb mint évi 500 mm csapadék) területein kialakult, nagy kiterjedésű növényzeti típus.

A mérsékelt övezetben található sztyepp és a lombos erdők közti, hűvös szemihumid terület zonális talaja. (Elsősorban a Kelet-európai síkság és a Nyugat-szibériai alföld déli része.)

A mérsékelt öv csak az északi félgömbön kialakult területe. Jellemzője a hosszú hideg tél, és rövid meleg csapadékos nyár. A hideg mérsékelt övben mérték az északi félgömbön a leghidegebbet -78 oC fokot és a legnagyobb mértékű abszolút hőingást: 113 oC fokot. A hideg mérsékelt öv természetes növénytakarója a tajga.