A hulló csapadék
Ha a levegő felemelkedik, lehűl és csapadék képződhet. A levegő felemelkedésének különféle okai lehetnek, ezek közül a legfontosabbak a felmelegedés, illetve a domborzati akadály miatt történő felemelkedés.
A levegő felemelkedése melegedés miatt
A felmelegedő levegő azért emelkedik fel, mert kiterjed, ritkábbá és ezért könnyebbé válik, mint környéke.
Emelkedés közben a levegő 100 méterenként 1 °C-kal hűl le. Ha a harmatpont elérése után is folytatódik emelkedése és hűlése, megkezdődik a felhőképződés. A felhőképződés megindulásától kezdve a tovább emelkedő levegő hőmérséklete 100 méterenként általában már csak 0,5 °C-kal csökken. A vízgőz kiválásakor ugyanis felszabadul az a hő, amit a levegőbe kerülő vízgőz párolgásakor vont el a környezetétől. Ez a felszabaduló hő mérsékeli a további lehűlést.
Ugyanakkor a zivatarfelhő környezetében a nyugalomban levő levegő hőmérséklete 100 méterenként 0,65–1 °C–kal csökken. Így a felhőben emelkedő levegő hőmérséklete magasabb marad, mint a nyugalomban levő levegőé. Ez az oka annak, hogy tovább emelkedik. Amikor azonban az emelkedő és a nyugalomban levő levegő hőmérséklete azonossá válik, az emelkedés megáll, és a felhő nagy magasságban szétterül.
Amikor a levegő hevesen nagy magasságba emelkedik – főként nyáron – a vízcseppecskék jéggömbökké fagynak. A levegő felfelé áramlása újra és újra magával ragadja a nehézségi erő hatására lehulló jéggömböcskéket. Közben egyre több víz fagy rájuk, majd a nagyra növekvő jégszemek lehullásával megkezdődik a jégeső pusztítása.
A legtöbb csapadékot adó felhőben parányi vízcseppek és egyre növekvő jégkristályok együttesen vannak jelen. Amikor a jégkristályok már annyira megnövekedtek, hogy a felszálló légáramlásban nem lebeghetnek, megkezdődik a csapadék hullása. A lefelé hulló jégkristályok útközben elolvadnak. Ha a levegő hőmérséklete 0 °C alatt van, akkor a csapadék mint hó éri el a felszínt.
A levegő felemelkedése domborzati akadály miatt
A hegységek uralkodó széliránnyal szemben fekvő oldala csapadékos, mert felemelkedésre kényszeríti az áramló levegőt. Példánkban egy 10 °C hőmérsékletű levegő a tenger szintjében (0 m magasságban) köbméterenként 4,8 g vízgőzt tartalmaz. Mivel hőmérséklete emelkedés közben 100 méterenként 1 °C-kal csökken, harmatpontját 1000 méteres emelkedéssel 0 °C-on éri el. Ennek a tovább emelkedő levegőnek a hőmérséklete 1000 m-től 3000 m-ig 100 méterenként már csak 0,5 °C-kal csökken a felhőben.
Ugyanakkor a hegységek szélárnyékos oldala csapadékban szegény. A leszálló levegő hőmérséklete ugyanis 100 méterenként mindvégig 1 °C-kal emelkedik, és így egyre több vízgőz befogadására képes. Mivel abszolút vízgőztartalma leszállás közben nem változik, viszonylagos vízgőztartalma csökken, így szárazzá válik. Ez a hegységekből lerohanó és felmelegedő száraz szél a főn (bukószél, hófaló).