Tananyag választó:
Az óidő a devontól a perm végéig
Jegyzet szerkesztése:
A karbon földrajzának és élővilágának bemutatása
Eszköztár:

A karbon ősföldrajzi és éghajlati viszonyai

A földtörténeti óidő ötödik időszaka. Nevét a szén latin nevéről (carbonium) kapta; ebből az időszakból származik a Föld szénkészletének zöme.
A karbon a szárazföldek egymáshoz való közeledésének, a közöttük fekvő óceáni medencék bezáródásának, tehát a nagy hegységképződések időszaka volt. Ős-Európa és Ős-Észak-Amerika összefüggő szárazföldjét kelet felől elérte Ős-Ázsia, és az Urali-óceán üledékeiből fölgyűrt Ural-hegység Ős-Ázsiát Ős-Európához forrasztotta. Az így kialakult nagy északi földrész – Laurázsia – már csaknem teljesen az É-i félgömbön helyezkedett el, D-i pereme az Egyenlítőt kísérte. Ugyanekkor a Gondwana is észak felé tolódott, összezárta az Ős-Tethys-óceán nyugati szárnyát és az üledékeiből fölgyűrt hegységek révén dél-amerikai része Laurázsia észak-amerikai részéhez, afrikai része Laurázsia észak-amerikai és európai részéhez csatlakozott. A szárazföldek tehát egyetlen óriás földrésszé kapcsolódtak össze. Ezt az óriás földrészt Pangeának („összes földnek”) nevezték el. A bezárult óceánok hajdani partvonalait az Ural, az Appalache déli része, valamint Dél-, Nyugat- és Közép-Európa középhegységei jelzik: így pl. a Francia-középhegység (Massif Central), a Német-középhegység, az Ardennek, a Lengyel-középhegység, a Rodope és a Cseh-medence peremhegyvidékei (Érchegység, Cseh-erdő, Szudéták). A magyarországi hegységek közül ekkor alakult ki a Velencei-hegység és a Mecsek egy része. (A karbonban Laurázsia ázsiai harmadának déli, észak-amerikai oldalának nyugati, és a Gondwána ausztráliai részének keleti peremén – a mai Nagy Vízválasztó-hegység területén – ugyancsak erős hegységképződés játszódott le. Az ottani vonulatok azonban nem óceáni medencék összezáródása, hanem óceáni és szárazföldi lemezszegélyek összeütközése révén keletkeztek.)
A karbon időszakban kialakult hegységek alkotják a Variszkuszi-hegységrendszert. Az újidőre ennek tagjai is alacsony röghegységekké romosodtak, egyes vonulatai azonban a későbbi hegységképződések idején újra magasra emelkedtek (Tien-san, Kunlun). Mivel üledékes és kiömlési kőzeteinek jelentős hányada napjainkig sem pusztult le, a Variszkuszi-hegységrendszer kőzetfölépítése változatosabb, mint az ősföldeké vagy a Kaledóniai-hegységrendszeré.

A karbon élővilága

A karbon időszaki élővilág folytatta a szárazföldek meghódítását. Az ízeltlábúak szárazföldi képviselői hatalmas százlábúak, csótányok, madárnyi szitakötők voltak. A fatermetű harasztok virágkorukat élték és óriási mocsárerdőket alkottak. Közöttük megjelentek a Föld első virágos növ ényei, a magvaspáfrányokból kifejlődő nyitvatermő ősfák.
A tengerparti mocsárerdők jelentős része a Variszkuszi-hegységrendszer képződésekor betemetődött és a fedőrétegek alatt évmilliók folyamán elszenesedett. Ezért a hegységrendszer medencéi és peremvidékei Földünk leggazdagabb feketeszén-lelőhelyei.
A tengerekben az Ammoniteszek és a porcoshalak szaporodtak el, a páncélos halak visszaszorultak.
A gerinces állatvilágban történő legfont osabb változás, hogy a továbbfejlődő kétéltűekből kialakultak a hüllők, amelyek már teljesen alkalmazkodtak a szárazföldi életkörülményekhez.

Kétéltű
Kétéltű