Forró (trópusi) monszun vidékek

A trópusi monszun vidékek helyzetét elsősorban nem az Egyenlítőtől való távolság határozza meg. Ott alakultak ki, ahol a forró övezetben nagy kiterjedésű szárazföld óceánnal határos. Területük nem összefüggő, hanem helyenként a forró övezet átmeneti és térítői övébe ékelődik.
A nyári és a téli monszun szerint váltakozik az esős és a száraz évszak. A nyári monszun bő csapadékot szállít, de a domborzat erősen befolyásolja ennek megoszlását.
A trópusi monszun legjellegzetesebben a Hindusztáni-félszigeten jelenik meg.
Mivel a forró övezetben a monszun szélrendszer kialakítását a földrészek nyugati partjai előtt futó hideg tengeráramlások megakadályozzák, a forró monszun vidékek a szárazföldek keleti oldalán foglalnak helyet. Éghajlatuk és időjárásuk az Egyenlítő környéki (átmeneti) övre emlékeztet. A „tél” száraz, napsütéses. A napi hőingadozás ilyenkor nagyobb. A nyári esős évszakot rövid, forró „tavasz” előzi meg, amely a szárazföldet erősen fölmelegítve a nyári monszun megindulását okozza. A nyár itt is fülledt, csapadékos. Az évi csapadék 1000-2000 mm. A hirtelen bekövetkező monszunváltozások pusztító hurrikánokkal, tájfunokkal, orkánokkal járnak.
Mivel a kőzetpusztulást és a felszínalakulást az aprózódás és a szél (tél, tavasz), a mállás és a víz (nyár) fölváltva irányítja, itt is a szavannákon megismert méhkas és kúp alakú hegyformák jönnek létre. A télen alacsony vízállású folyókon a nyári monszun hatalmas áradásokat támaszt.
A bőséges csapadék miatt a természetes növénytakaró az erdős szavannákhoz hasonló vagy annál zártabb monszunerdő, amely a legnagyobb területet Délkelet-Ázsiában foglalja el.
A monszunerdők alatt a bővebb csapadék hatására a podzolos vörösföldekhez hasonló, erősen kilúgozott, tápanyagszegény laterit talaj képződik. Sárgásvörös színét szintén vas- és alumínium-hidroxidok adják.

Trópusi növény