A földtörténeti előidő 2,5 milliárd éve kezdődött és 600 millió évvel ezelőttig tartott. Jellegét tekintve nyugodtabb időszak, mint a „vad” ősidő: afféle átmenet a bolygó későbbi arculata felé.

Üledék- és a hegységképződés: az ősföldek kialakulása
Bár némi üledékképződés már az ősidőben is végbe mehetett, vastagabb összletek csak később, az előidő első felére alakultak ki. Az ősi szárazföldi területekről rengeteg hordalék került a tengerekbe, ahol vastag üledékrétegeket alkotott. (Az erózió sebessége jóval nagyobb volt a mainál, hiszen hiányzott a talaj- és növénytakaró).
Az őskontinensek ütközése következtében e rétegek felgyűrődtek, összetörtek és anyagukból hegységek születtek. Ezek voltak a Föld első hegységei. A földtörténeti előidőben négy hegységképződést mutattak ki. (Ezek legerőteljesebb időszakai 2,5, 1,7, 1,1 és 0,6 milliárd évvel ezelőttre tehetők, bár 3 milliárd évnél is – tehát még az ősidőben – kimutatható egy kisebb hegységképződés.) Az újabb hegységek mindig az őskontinensek pereméhez, vagyis az előző hegységek addigra már erősen lepusztult anyagához forrtak hozzá.
Az ős- és előidőben létrejött hegységrendszerek üledékes- és kiömlési kőzeteinek zömét a külső erők már lepusztították, főleg átalakult és mélységi magmás kőzeteik maradtak meg. Ezek, és a Föld ősi kérgéből származó szárazföldmagok együtt alkotják az ősföldeket vagy más néven ősmasszívumokat , amelyek a szárazföldek területének nagy részét képezik. Az ősföldek többsége ma hullámosra egyengetett, tönkszerű pajzs (Kanadai-, Balti-pajzs). Néhány közülük a későbbi kéregmozgások folyamán változó magasságú rögvidékké darabolódott (Dél-kínai-hegyvidék, Brazil-hegyvidék).
Az ősmasszívumok kőzetei lehetnek a felszínen (fedetlen ősmasszívum) és boríthatja őket fiatalabb üledék (fedett ősmasszívum). Mivel az ősföldek nagy ellenállóképességük miatt hegységképződési folyamatoknak már kevésbé vannak kitéve, a rajtuk lévő üledékek ritkán szenvednek torzulást. Így jöhettek létre a kiterjedt táblás vidékek, a Föld legnagyobb síkságai.
Kőzetfölépítésükből és letaroltságukból következik, hogy a fedetlen ősföldek a magmás ércképződés első fázisa (előkristályosodás) során kiváló ásványok legfontosabb lelőhelyei. Az előidőből származik a Föld vasérckészletének 90%-a, üledékes vasérc formájában. A nagy vastagságú, az oxidáció miatt vöröses színű rétegek a légköri oxigén erőteljes gyarapodásáról vallanak.