A ma legelfogadottabb elmélet szerint a Nap és bolygói ugyanabból a hideg csillagközi gáz- és porfelhőből születtek meg. Az összetömörödő anyag közepében – 15-20 millió K hőmérséklet elérése után – megindultak a magfúziós folyamatok és új csillag, az ősi Nap fénylett fel a Tejútrendszerben.
A Naprendszer kb. 5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Kilenc bolygója közül a belső négy Föld-típusú bolygó, más néven kőzetbolygó. Kis méretűek, főleg nehezebb elemekből állnak, ezért sűrűségük nagy.
A négy óriásbolygó az ellenkezője mindennek: nagy méretűek, gázokból (főleg hidrogén és hélium) állnak, kis sűrűségűek.
A különbség oka a Naprendszer kialakulási folyamata. Az Ősnap erős napszelet bocsátott ki magából, amely igyekezett „szétfújni” a körülötte forgó anyagokat. A könnyebbeket sikerült is elfújnia, de a nehezebb elemekből álló összetapadt szilárd szemcséket már nem: ezek aztán sorozatos egyesülésekkel egyre híztak és létrejöttek a Föld-típusú bolygók, így a Föld is.
A Föld-típusú bolygók másik elnevezése, a kőzetbolygók kifejezés arra utal, hogy ezek az égitestek főképpen kőzetekből állnak, belsejükben viszonylag nagy fémes maggal.
A Naptól távolabb hidegebb volt, így a napszél által kisöpört gázok (főleg hidrogén és hélium) megfagytak és csomócskákba tapadtak össze. Ha egy ilyen csomó elérte a tíz méteres nagyságot, akkor a napszél már ezzel sem bírt, nem tudta elsodorni. Sorozatos összetapadásaik által kialakultak az óriásbolygók, vagy más néven gázóriások. Anyaguk nagy része hidrogén. (A Naptól számított 9. bolygó, a Plútó egyik csoportba sem illik bele. Az üstökösmag-szerű, főleg jegekből álló égitestet a Nap által később befogott bolygónak, illetve a Neptunusz leszakadt holdjának tartják.)

Földünk a világűrből