Légnyomás mérésére alkalmas mérőeszköz. A hagyományos barométer működése azon az elven alapszik, hogy az egyik végén zárt csőben lévő folyadékoszlop súlyából származó nyomóerő egyensúlyban van a légnyomással. Mivel az időjárás változás gyakran jár együtt légnyomásváltozással, a barométert hagyományosan időjárás előrejelzésre használják.

Eredetileg Francis Beaufort által 1805-ben a szélerősség fokozatainak besorolására kidolgozott 12 fokozatú skála, amelyet azóta többször korrigáltak, kibővítettek. Jelenlegi 18 fokozatból álló formáját 1962-ben fogadták el. A szélerősség fokozatai a Beaufort skála szerint: 0. szélcsend, 1. gyenge fuvallat, 2. könnyű szellő, 3. gyenge szél, 4. mérsékelt szél, 5. élénk szél, 6. erős szél, 7. viharos szél, 8. vihar, 9. erős vihar, 10. szélvész, 11. pusztító szélvész, 12-17 orkán.

Olyan terület, amely fölött magas légnyomású légtömeg helyezkedik el.

Derült napokon a nagyobb hegyvidékek környezetében kialakuló termikus eredetű helyi légkörzés (cirkuláció).

Annak az égtájnak az iránya, ahonnan a szél fúj.

A levegő nyomásának meghatározására való. Körülbelül egy méter hosszú, egyik végén beforrasztott vagy csappal elzárható cső, amelynek keresztmetszete 1 #cm2, tiszta higannyal megtöltve, nyílt végével higanyt tartalmazó edénybe helyezik. A csőben levő higany nem esik le a tág edénybeli higany szintjére, hanem körülbelül 760 mm. magasságú oszlopa függve marad. A csap kinyitásakor a higany az alsó edény szintjéig sülyed, jeleül annak, hogy a higanyt a levegő nyomása tartotta függve. Mivel a higany sűrűsége 13. 59, a 760 mm. magas és 1 #cm2 keresztmetszetű higanyoszlop súlya 1. 033 kg. s ilyen súllyal nehezedik a légköri levegő a tenger szinén egy #cm2-nyi területre. L. még Barometer.

Az azonos légnyomású területeket összekötő önmagába visszatérő görbe.

Az a folyamat, amely során egy test hőt bocsájt ki a környezetének.

Az isztriai és dalmát tengerparton, legtöbbször a téli évszakban a szárazföl felől fújó száraz, hideg szél, időnként rendkívül erős rohamokkal.

Franciaország földközi-tengeri partvidékén fújó, északnyugati irányú, hideg bukószél.

Coriolis-erő. A Föld tengelykörüli forgásából következő tehetetlenségi erő, amely a légköri képződményeket az északi félgömbön jobbra, a déli féltekén pedig balra téríti el.