Olyan légnyomásképződmény, amelynek a belseje felé csökken a légnyomás. A levegő áramlása benne az északi félgömbön az óramutató járásával ellentétes. Kialakulása a futóáramok meanderezése következtében gyakori.

Légköri áramlatok körforgása olymódon, hogy a mozgásban résztvevő levegőrészecske nem tér vissza a kiindulási helyére.

A Föld forgása következtében fellépő kitérítő erő, melynek hatására a mozgások az északi félgömbön jobb, a déli félgömbön bal kéz felé térnek ki.

Azon légköri gázok, amelyek mennyisége a légkörben néhány nap alatt is jelentősen megváltozhat. Ilyen többek között a vízgőz, a szén-monoxid, az ammónia és a kén-dioxid.

A légkör átlaghőmérsékletének az egész Földre kiterjedő emelkedése az emberi tevékenység miatt. Elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása okozza.

A légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen rövidebb időszak (néhány óra vagy nap) során meghatározott állapota.

Az atmoszféra azon része, mely a sztratoszféra felett van ionizált állapotban, valamint az elektromos áramot vezeti. Okozója lehet természetes ibolyántúli, röntgen, kozmikus, neutron vagy más sugárzás. Mérőszámai: 1. sűrűsége 2. talajtól mért magassága. Az ionoszférához sorolhatók a Van Allen-övek is. A hőmérséklet az ionoszférában növekszik, akár több ezer Celsius-fok is lehet.

Atmoszféra, a Föld gázburka. Tömege és sűrűsége jóval kisebb a Föld többi szférájánál. Kiterjedésének felső határa kb. 36 000 km, ahol a molekulák képesek kilépni a kozmikus térbe, azonban a légköri összetétel e határig eléggé változatos. Anyagi összetételében az alapgázok, a vendéggázok és a szennyeződések adnak fontos szerepet. Az alapgázok a nitrogén, oxigén, a nemesgázok, melyek az argon, kripton, xenon, neon, hélium, radon, valamint a hidrogén. A vendéggázok az ózon, a széndioxid, és a vízgőz. Szennyeződések a por, a sókristályok, füst, hamu, korom, virágporszemek, baktériumok. A légkör tömegének 99%-a az alsó 80 km-es vastagságú részben helyezkedik el.

Egységnyi felületre eső levegőoszlop súlya, melynek értéke a tengerszinten négyzetcentiméterenként 1033 g (1 atmoszféra = 1013 mbar).

Az exoszféra (a felső légkör egyik része) tartományai közül egy. A benne lévő elektromosan töltött részecskék mozgását a Föld mágneses tere határozza meg. A Föld középpontjától kb. 5 földsugár távolságra kezdődik és 11-20 földsugár távolságig tart.

Mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld elvesztette elsődleges, szoláris eredetű légkörét (H2 és nemesgázok), majd a vulkáni tevékenységből felszabaduló gázokból alakult ki a Föld másodlagos légköre. (H2O, SO2, N, CO, CO2, NH3, CH4) A légköri oxigén eredete azonban nem vulkáni, hanem fotodisszociációs és biogén.

A hőmérsékleti egyenlítő vándorlása és a tenger és a szárazföld egyenlőtlen felmelegedése okozta légnyomáskülönbségekre meginduló légmozgás, a szél irányának gyakorlatilag 180 fokos megváltozása. Téli és nyári változatai fejlődtek ki. Télen a szárazföld felől fúj a szél, a kontinens felett magas, az óceán fölött alacsony a légnyomása. Hidegek a légtömegek. Nyáron ellentétes a helyzet. Megkülönböztetünk trópusi és szubtrópusi monszunt.

Háromatomos oxigén. A légkör magasabb részében (ozonoszféra) van jelen. Kék színű, jellegzetes szagú gáz. Nagy szerepe van a napsugárzás élőlényekre káros alkotóinak kiszűrésében.

A légkör 20-50 km magasan lévő ózontartalmú része. Hőmérséklete elérheti a 60 Celsius-fokot is. A földi élet számára rendkívül fontos, mert kiszűri az UV sugarak legnagyobb részét.

A Föld keletkezése idején létrejött ősatmoszféra lényegesen különbözött a maitól. Kialakulásában elsősorban a vulkánkitörések eredményeként légkörbe kerülő gázok játszottak szerepet: nitrogén, víz, szén-dioxid, szén-monoxid, ammónia és metán. Az oxigénkoncentráció a mainak mindössze 0,1%-a volt.

A föld felszíne fölött, azzal párhuzamosan vízszintesen áramló levegőtömeg, mely az alacsonyabb légnyomású hely felé halad a magas légnyomású hely felől. Jellemezhető az iránya, mely mindig azt a világtájat vagy mellékvilágtájat jelenti ahonnan fúj. Erőssége a Beaufort szélskálával meghatározható. Építő és pusztító munkája a defláció és az eolikus akkumuláció. Nedvességtartalma, hőmérséklete, váltakozása is megadható.

A tropopauzától 50 km magasságig terjedő része a légkörnek. Itt egyesülnek a kétatomos oxigénmolekulák háromatomosakká, azaz ózonná. Hőmérséklete emelkedik, felhőképződés kivételes esetekben zajlik. Vízgőztartalma rendkívül alacsony. A vízszintes irányú mozgások erősek, a szélsebesség eléri a 360 km/h értéket is. Itt találhatók a futó áramok is (jet stream). A levegő összetétele nem változik, de a térfogategységre számított levegő alkotórészek mennyisége jelentősen kisebb, mint a troposzféra alsó tartományaiban.

A légkör alsó, sűrű, felszíntől átlagosan 12 km magasságig terjedő része. A felhőképződés, csapadékjelenségek itt zajlanak. Felső határa a tropopauza. A légmozgások iránya vízszintes vagy függőleges. A légkör tömegének 4/5-ét foglalja magában.

A levegő hővisszatartó, hőtároló képességén alapuló jelenség. Lényege, hogy a Napból érkező rövidhullámú sugarakat a légkör jól átengedi, ezeket a felszín elnyeli és ezáltal felmelegszik. A felmelegedett felszín az alacsonyabb hőmérséklete miatt hosszúhullámú sugárzást bocsát ki, amivel szemben a légkör nagy mértékben elnyelőképes. Így a kisugárzott hőmérséklet jelentős részét a légkör visszatartja. Nem maga a levegőanyag, hanem annak vízgőz és egyéb anyagtartalma (pl. CO2) idézi elő az üvegházhatást.

Azok a légköri gázok, amelyek mennyisége néhány éven vagy évtizeden belül észrevehetően változik. Ilyenek a szén-dioxid, a metán, a hidrogén, az ózon.