A mezoszféra kb. 90 km magasban elhelyezkedő felső határa, ahol a mezoszféra hőmérséklete kb. –100 - –120 oC.

A légkör kb. 90 km-es magasságban kezdődő része, amely főként ionokból áll. Elnyeli a napsugárzás ibolyán túli sugarait, ez hőmérséklet növekedésével jár innen kapta nevét, a hőmérséklet a termoszférában az 1000 oC fokot is eléri.

A termoszférában lévő atomok a Nap ultraibolya-, röntgen-, gammasugárzásának hatására az ionizált állapotba kerülnek, ezekre az ionizált tartományokra utal az elnevezés.

A légkör 11-50 km-es magasságban lehelyezkedő része. A sztratoszférában a levegő hőmérséklete folyamatosan nő, aminek oka az ózonréteg jelenléte. Az ózonréteg elnyelve a nap ibolyántúli sugarait felmelegszik. A sztratoszféra felső határának hőmérséklete 10-15 oC.

A Föld légkörének kb. 50 - 90 km magasságban elhelyezkedő része. A mezoszférában a hőmérséklet folyamatosan csökken. Felső határán a mezopauzán –100 - –120 oC-os hőmérséklet uralkodik. A mezoszférában ég el a legtöbb meteorit.

Az égitestek mágneses burka.

Üvegházhatás. A légkör azon képessége, hogy a Föld felszínéről visszavert napsugárzást, hosszúhullámú (infravörös) sugárzás formájában képes elnyelni, és ezáltal a hőenergiának a légkörből való kiszökését megakadályozni.

Az a jelenség, amelynek során a légkör szén-dioxid és víz tartalma földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy részét elnyeli, és hővé alakítva visszasugározza a Földre. Az üvegházhatás nélkül a földfelszín átlagos hőmérséklete + 15 oC helyett -20 oC lenne.

Az egyenlő középhőmérsékletű területeket ábrázoló térkép.

A egy év napi vagy havi középhőmérsékleteinek átlaga, középértéke.