éghajlat
Az előidő alapvetően meleg éghajlatát négy nagy lehűlési időszak szakította meg. Ekkor ment végbe a földtörténet legnagyobb mértékű lehűlése is.
változó gázok
A légkör azon gázai, amelyek aránya néhány éven vagy évtizeden belül érzékelhetően megváltozik, pl.: szén-dioxid, metán, hidrogén, ózon.
erősen változó gázok
A légkör azon gázai, amelyek mennyisége viszonylag rövid idő (néhány nap vagy hét) alatt is megváltozik, pl.: vízgőz, szén-monoxid, nitrogén-dioxid, ammónia, kén-dioxid, kén-hidrogén stb..
oxigénszint
A levegőben található oxigénhányad.
termopauza
A termoszféra felső határzónája.
napfénytartam
Egy adott időszak napsütéses óráinak száma. Fontos éghajlati jellemző, elsősorban a növénytermesztés szempontjából.
izoterma
Az azonos hőmérsékletű állapotok összessége.
napsugarak hajlásszöge
A napsugarak földfelszínnel bezárt szöge.
termoszféra
A légkör kb. 90 km-es magasságban kezdődő része, amely főként ionokból áll. Elnyeli a napsugárzás ibolyán túli sugarait, ez hőmérséklet növekedésével jár innen kapta nevét, a hőmérséklet a termoszférában az 1000 oC fokot is eléri.
magnetoszféra
Az égitestek mágneses burka.
hőmérséklet napi ingása
Az egy nap során mért legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékleti értékek különbsége.
izotermatérkép
Az egyenlő középhőmérsékletű területeket ábrázoló térkép.
hőösszeg
Az a hőmennyiség, amelyet egy adott időszak alatt a talaj a napsugárzás hatására felvesz. Más értelmezés szerint, azon időszak napi középhőmérsékleteinek összege, amelyben azok egy előre meghatározott értéknél magasabb értéket értek el.
hőmérséklet napi járása
A léghőmérséklet egy nap alatt bekövetkező váltakozása.
lejtőkitettség
A lejtők égtáj szerinti megoszlása.
tenyészidőszak
A növényi életfolyamatok beindulásához és leállásához átlagosan szükséges 5 Co-nál nagyobb középhőmérsékletű napok együttes száma egy évben. Magyarországon a hossza 230-250 nap.
exoszféra
A Föld légkörének kb. 800 km magasságában kezdődő legfelső része, amely folyamatosan megy át a csillagközi anyagba.
hővisszatartó képesség
Üvegházhatás. A légkör azon képessége, hogy a Föld felszínéről visszavert napsugárzást, hosszúhullámú (infravörös) sugárzás formájában képes elnyelni, és ezáltal a hőenergiának a légkörből való kiszökését megakadályozni.
napi középhőmérséklet
Az egy nap alatt meghatározott időpontokban mért hőmérsékleti értékek átlaga.
földfelszín tulajdonságai
A Föld felszínének meghatározó jellemzői (pl. albedó, domborzat stb.)
gőznyomás
Páranyomás. A levegőben található vízgőz parciális nyomása.
viszonylagos vízgőztartalom
Az adott légköri magasságon jellemző telítettségi állapothoz képest a páratartalom %-ban kifejezve.
zivatar
Elektromos jelenségekkel, kisülésekkel (villámlás), és konvektív, zivatarfelhőből hulló bőséges csapadékhullással együttjáró időjárási esemény.
csapadéktérkép
A csapadék területi eloszlását ábrázoló tematikus térkép.
levegő telítettsége
A levegő akkor válik telítetté, amikor páratartalma eléri az adott hőmérsékleten a levegő által tárolni képes mennyiség maximumát.
kondenzációs mag
Kondenzációs csíra. Természetes (nátrium-klorid, ammónium-szulfát) vagy mesterséges eredetű, 0,02-10 mikrométer sugár nagyságú aeroszolos részecske, amely kulcsfontosságú a víz kondenzációja, s így a felhőképződés folyamatában. A levegő vízmolekulái rátapadnak, illetve feloldják, csökkentve a kondenzációhoz szükséges túltelítettség mértékét.
csapadékerózió
A felszínre csapódó vízcseppek (csepperózió) illetve a felszínen folyó csapadékvíz által végzett eróziós folyamatok (lepelerózió, barázdás erózió, árkos erózió, szakadékos erózió) összefoglaló neve. A talajerózió egyik fontos kiváltó oka.
középmagas szintű felhő
A troposzféra 2-6 km-es magasságtartományában képződő felhők, nevük általában „alto-” előtaggal kezdődik: altostratus, altocumulus. Halmazállapotukat tekintve egyaránt vízcseppekből és jégkristályokból is állhatnak.
réteges felhő
Alacsony szintű többé-kevésbé homogén felületű felhőtakaró. A melegfront jellemző kísérőfelhője.
talajmenti csapadék
Kis mennyiségű, közvetlenül a földfelszínre illetve a tereptárgyakra kicsapódó folyékony vagy szilárd halmazállapotú csapadék pl.: harmat, dér, zúzmara
abszolút vízgőztartalom
Abszolút páratartalom. A vízpára/vízgőz mennyisége 1m3 levegőben. Mértékegysége: g/m3.
magas szintű felhő
A troposzféra magasabb, 6 km feletti tartományában kialakuló felhők, ilyenek a különböző cirrusok: cirrus, cirrostratus, cirrocumulus.
gomolyos felhő
A felhők alakjuk szerint kialakított csoportosítás egyik nagy kategóriája. A gomolyfelhők vastagsága jóval meghaladja vízszintes kiterjedésüket, gyakran több magassági szintbe is átérhetnek, pl.: a zivatarfelhő a cumulonimbus.
főn (bukószél)
Olyan légáramlás, amely esetén a hegyvonulat szélnek kitett oldalán a levegő felemelkedik, lehűl, majd a túloldalon lesüllyed, felmelegszik és szárazabbá válik. Főn, azaz leszálló, száraz áramlás keletkezhet domborzati viszonyoktól függetlenül, szabad légkörben is (pl. a levegő egy hideg levegőtömeg lejtőjén történik: "szabad főn").
felhőelem
A felhők alkotórészei (vízcseppek és/vagy jégkristályok), amelyek kondenzációs magvakra települnek.
alacsony szintű felhők
2000 m-es magasság alatt kialakuló felhők, pl.: stratus, stratocumulus.
izobár
Az azonos légnyomású területeket összekötő önmagába visszatérő görbe.
alacsony légnyomású terület
A földfelszín azon területe, amely fölött alacsony légnyomású légtömeg helyezkedik el.
szélerősség
A szél erejének meghatározására szolgáló mennyiség, általában sebességben kifejezve: km/h vagy m/s.
bóra
Az isztriai és dalmát tengerparton, legtöbbször a téli évszakban a szárazföl felől fújó száraz, hideg szél, időnként rendkívül erős rohamokkal.
tornádó
Általában 50-500 méter tölcsér átmérőjű, belsejében erős felszálló légmozgású, hatalmas szívóerejű, mérsékeltövi, kontinentális területeken előforduló, pusztító erejű forgószél.
hegy-völgyi szél
Derült napokon a nagyobb hegyvidékek környezetében kialakuló termikus eredetű helyi légkörzés (cirkuláció).
parti szél
A nagyobb tavak partjánál a víz és a szárazföld feletti kialakuló légnyomáskülönbség kiegyenlítésére kialakuló szél.
Beaufort-skála
Eredetileg Francis Beaufort által 1805-ben a szélerősség fokozatainak besorolására kidolgozott 12 fokozatú skála, amelyet azóta többször korrigáltak, kibővítettek. Jelenlegi 18 fokozatból álló formáját 1962-ben fogadták el. A szélerősség fokozatai a Beaufort skála szerint: 0. szélcsend, 1. gyenge fuvallat, 2. könnyű szellő, 3. gyenge szél, 4. mérsékelt szél, 5. élénk szél, 6. erős szél, 7. viharos szél, 8. vihar, 9. erős vihar, 10. szélvész, 11. pusztító szélvész, 12-17 orkán.
misztrál
Franciaország földközi-tengeri partvidékén fújó, északnyugati irányú, hideg bukószél.
hektopascal (hPa)
A meteorológusok által, a légnyomás mérésére használt mértékegység. 1 hektopascal (hPa) = 100 Pa = 1 mbar.
szélirány
Annak az égtájnak az iránya, ahonnan a szél fúj.
hőkibocsátás
Az a folyamat, amely során egy test hőt bocsájt ki a környezetének.
orkán
A Beaufort-féle szélerősség skálán a 12-es fokozatot elérő, 32,7 m/s sebességet meghaladó, pusztító erejű szél, amely főként a hurrikán áramlási rendszerében fordul elő.
spirális összeáramlás
A ciklonok középpontja felé tartó spirális pályájú levegő összeáramlás. Ennek köszönhetően indul meg a levegő felfelé történő áramlása, amely felhő- és csapadékképződéshez vezet.
légtömegek osztályozása
A légtömegeket fizika tulajdonságaik alapján osztályozhatjuk. Hőmérsékletük alapján lehet hideg vagy meleg, nedvességtartalom alapján lehet nedves vagy száraz.
felszálló légmozgás
A levegő felmelegedése következtében történő felemelkedése.
tájfun
A Csendes-óceán ázsiai partvidékén, Dél-Kína, Tajvan, a Fülöp-szigetek és Japán körzetében gyakran kialakuló trópusi ciklon.
trópusi ciklon
A forró égövben kialakuló rendkívül alacsony nyomású központtal rendelkező orkánerősségű széllel keringő légköri képződmény. A trópusi ciklonok a 25 oC fölé melegedő tengerfelszínek fölött alakul ki.
hidegfront
Akkor alakul ki, amikor a gyorsan mozgó hideg légtömeg beékelődik az előtte elhelyezkedő meleg légtömeg alá. A meleglevegő gyors felemelkedése következtében keskenysávban heves csapadékhullást eredményez, záporok, zivatarok esetenként jégeső. A hidegfrontot tiszta, napos hűvös idő követi.
leszálló légmozgás
Magas légnyomású területeket kialakító a felszín felé irányuló légmozgás.
anticiklon
Magas nyomású légköri képződmény, amelynek központjából a levegő az északi félgömbön az óramutató járásával megegyező irányban kifelé áramlik
front
A különböző nyomású és hőmérsékletű légköri képződmények érintkezési felületei
orvosmeteorológia
A meteorológia egyik alkalmazott szakága, amely elsősorban az időjárásnak, az időjárási tényezőknek az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálja.
ciklonképződés
A ciklonok kialakulásának folyamata. Többféle módon képződhetnek, attól függően, hogy mérsékeltövi vagy trópusi ciklonokról van szó. A mérsékeltöviek hideg és meleg frontok mentén alakulnak ki, míg a trópusiaknak. párás, meleg levegőre, légköri instabilitásra, és megfelelően erős Coriolis-erőre van szükségük.
veszteglő front
Egy adott terület fölött tartósan elhelyezkedő front.
azori maximum
Az Azori-szigetek térségében állandósult magas légnyomású légköri képződmény (anticiklon). Jelentős hatással van Európa időjárására, száraz, napos időt hoz.
izlandi minimum
Izland környékén csaknem állandóan fennálló légnyomás minimum, amely az Európa időjárását egyik legnagyobb mértékben meghatározó tényező. Télen, az innen érkező ciklonok, erős szelek enyhébb, nyáron hűvösebb időjárást biztosítanak.
hurrikán
Indián szó. A Karib-tenger és az Antillák térségében gyakorta kialakuló trópusi ciklon.
passzát felszálló ága
A passzát szelek az Egyenlítőnél összeáramlanak és az erős felmelegedés miatt feláramló légtömege.
nagy földi légkörzés
A légkör áramlásrendszere, általános cirkulációja. A földfelszín eltérő felmelegedése következtében kialakuló légáramlások rendszere.
egyenlítői cella
A nagy földi légkörzés része, az egyenlítő és a térítők között kialakuló áramlási cella.
nyugatias szelek
A mérsékelt övi éghajlat uralkodó széliránya, a nagy földi légkörzés része, a 30. és 60. szélességi kör között a felszín közelben és a magasabb légrétegekben is a nyugatias szelek a dominánsak
áramlási cella
Az egyenlítő illetve a sarkkörök alacsony légnyomású területein fölemelkedő levegő a magasban a légáramlású területek felé halad, ahol leereszkedik, és a felszín közelében az alacsony nyomású területek felé áramlik, ahol újra felemelkedik és ismét a leszálló légáramlású területek felé áramlik. E légáramlatok tulajdonképpeni körforgását nevezik áramlás cellának. Az általános légkörzési rendszerben két zárt cella alakul ki: a sarki cella, és a trópusi cella.
keleties szelek
A trópusi övben egész évben, az északi félgömb poláris területeken télen, illetve a déli félgömb poláris területein egész évben uralkodó keletről fújó szelek a troposzférában.
ésazkkeleti passzát
A Nagy földi légkörzés egyik állandó szélrendszerének a passzátszél rendszer északi komponense. A Ráktérítő környéki magas nyomású övtől fúj az Egyenlítő környéki alacsony nyomású öv felé. Az eredendően északi szelet a Coriolis erő az északi féltekén jobb kéz felé téríti el, ezért iránya észak-keletire módosul.
futóáramlás
A 30. és 60. szélességi fokok között nagy magasságban nagy sebességgel (300-500 km/h) haladó, az egész Földet körbefutó nyugatias irányú szelek.
hőmérsékleti egyenlítő (termikus egyenlítő)
Termikus egyenlítő. A föld adott időpontban legmelegebb pontjait összekötő görbe, amely nem esik egybe a csillagászati egyenlítővel. Az északi félteke nyarán attól északra, a déli félteke nyarán attól délre helyezkedik el. A termikus egyenlítő a tengerek és szárazföldek eltérő felmelegedése miatt a szárazföldeknél sokkal messzebb helyezkedik el a csillagászati egyenlítőtől, mint a tengereknél.
monszunszél
Évszakos irányváltású szél, általában a kontinensek keleti oldalán lakul ki. Évszakos irányváltásait a tenger és a szárazföld eltérő mértékű felmelegedése, valamint a termikus egyenlítő helyváltoztatása okozza.
monszunszerű jelenség
Nagy mennyiségű csapadékhullással járó meteorológiai jelenség (pl. intenzív zivatar).
savas eső
A levegőbe jutó kén-dioxid (SO2), nitrogén-dioxid (NO2) és szén-dioxid (CO2) a csapadékvízzel savvá alakul (kénsav, salétromsav és szénsav) amely lehullva károsítja a növényzetet és az épületeket.
üvegházhatás
Az a jelenség, amelynek során a légkör szén-dioxid és víz tartalma földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy részét elnyeli, és hővé alakítva visszasugározza a Földre. Az üvegházhatás nélkül a földfelszín átlagos hőmérséklete + 15 oC helyett -20 oC lenne.
klór–fluor–karbon (CFC)
Az ózonréteget károsító, az ózon újratermelődését gátló gázok.
ózonritkulás
Az a folyamat, amelynek során a sztratoszférában elhelyezkedő ózonréteg vékonyodik. A napsugárzás hatására folyamatosan szétbomló és keletkező ózonból felszabaduló szabad oxigénatomokat a légkörbe jutott egyéb anyagok megkötik, így azok nem tudnak ózonná alakulni.
porszennyezés
Más néven: poremisszió, porkibocsátás. Szilárd halmazállapotú részecskék, por (természetes vagy antropogén eredetű) légkörbe juttatása. A légkörbe jutott por általában rövid idő alatt kiülepedik a környezetében.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)