A lágyköpeny forró területei
A kőzetburok darabjainak mozgása a lágyköpenyben (asztenoszférában) végbemenő eseményekkel magyarázható.
A kőzetlemezek talpai (lemeztalpak, amelyek tulajdonképpen a kőzetburok köpenyrészének felelnek meg) a magas hőmérsékletű, képlékeny asztenoszférába merülnek. A kőzetlemezek úgy „úsznak” a lágyköpeny anyagában, akárcsak a fadarabok a megolvadt kátrányban. Már láttuk, hogy az asztenoszférában a hőmérséklet eloszlása nem egyenletes. Ez annak köszönhető, hogy a benne levő radioaktív elemek egyenetlenül oszlanak el, kisebb-nagyobb feldúsulásokat, gócokat hoznak létre. Mivel az asztenoszféra hője főképpen a radioaktív elemek bomlásából származik, a radioaktív anyagok sűrűsödése forró területek, hőgócok kialakulását vonja maga után.
Az asztenoszférában tehát eltérő hőmérsékletű és sűrűségű anyagok vannak jelen. A kiegyenlítődésre való törekvés anyagáramlásokat indít el. A hőgócok környékén lévő anyagok megnövekedett hőmérsékletük miatt kissé kiterjednek, térfogatuk nő.
Merre terjedhet ki ez a felmelegedett anyag? Kizárólag a földfelszín felé, mivel az asztenoszféra alatt sokkal nagyobb nyomású és sűrűségű köpenyrész húzódik. Az asztenoszféra anyaga így a kőzetburok talpa felé áramlik. A kisfokú képlékenység miatt az áramlás sebessége nagyon lassú.
A magma keletkezése
Az asztenoszféra hőáramlásának köszönhetően feljebb kerülő köpenyanyag a ránehezedő nyomás fokozatos csökkenése miatt olvadni kezd. Ezt a folyamatot nyomáscsökkenéses olvadásnak nevezzük. Az olvadás csak részleges: először az alacsonyabb olvadáspontú összetevők olvadnak meg. (Ha egy kohóba különböző fémdarabokat – pl. réz, arany, ezüst stb. – dobunk, azok sem egyszerre válnak folyékonnyá.) Ugyanez a helyzet az asztenoszféra anyagával. Az asztenoszféra anyagának így csak csekély része (1-2%-a) kerül olvadt állapotba.
A megolvadó köpenyanyag a felfelé törekvés során a lemeztalpak anyagát is magába olvasztja. Ezt a megolvadt kőzetanyagot magmának nevezzük.
A felfelé hatoló anyagáramlás beleütközik a kőzetburok alsó részébe (lemeztalpakba) és ott a kőzetburokkal párhuzamosan szétterül . A folyamat óriási húzóereje feszültségeket kelt a kőzetburokban, s előbb-utóbb megnyújtja, végül megrepeszti azt. Az átlagos 70-100 km-es vastagság ellenére a litoszféra csupán egy vékonyka réteg, amelyet a hatalmas méretű köpenyáramlásoknak könnyű szétszakítani. A repedés mentén hirtelen nyomáscsökkenés áll be, így a magma arrafelé törekszik. (Képzeljünk el egy szódásüveget, amelyet megrepesztünk. A repedésen keresztül kitörne a víz.)
Ha a kőzetburok teljesen szétnyílik, a mélyből felnyomuló magma a felszínre kerülhet. A felszínre ömlött magmát lávának nevezzük.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
