Azok az ásványkincsek (kőszén, kőolaj, földgáz) amelyek felhasználásával energia nyerhető.

Egykori élőlények maradványaiból képződött tüzelőanyagok, pl.: kőszén, kőolaj, földgáz.

Üledékes ércképződés útján keletkező vasérc.

A szénné válás folyamatának első szakaszában lévő növényi maradványokból álló lápi, mocsári üledék. Energiahordozóként eltüzelik, de alacsony fűtőértéke, nagy nedvesség és hamutartalma miatt környezetszennyező és gazdaságtalan. Használják még építkezésnél és talajjavításra is.

Ércnek azt az ásványt vagy kőzetet evezzük, amelyben fémek vagy fémvegyületek olyan mennyiségben halmozódtak fel, hogy egy adott ipari, technikai színvonalon gazdaságosan kinyerhető.

Vegyi üledékes kőzetek, amelyek a különböző sók oldatokból történő kiválásával keletkeztek, pl.: gipsz (CaSO4), kősó (NaCl), kálisó (KCl).

Növényi üledékes kőzet, túlnyomórészt a földtörténeti harmadidőszakban keletkezett. Fűtőértéke 12 000 - 18 000 kJ, alacsonyabb és így kevésbé értékes, mint a feketeszén. Elsősorban hőerőművekben és a vegyiparban használják fel. Magas kéntartalma miatt eltüzelése nagyobb környezeti károkkal jár. A barnaszéntelepek általában a föld felszíne alatt 100-300 méteres mélységben helyezkednek el, ezért leggyakrabban külszíni bányaműveléssel termelik ki. A hatalmas kiterjedésű már kimerült bányaterületek súlyos környezeti terhelést jelentenek, természetes állapotba való visszaállításuk fontos, de nehéz feladat. A legfontosabb barnakőszén termelő országok: Németország, Oroszország és az USA.