Az óidőtől a középidőig létező őskontinens.

A kőzetlemezek mozgásainak összessége.

(i.e. 427 - 347) ókori görög filozófus , iskolaalapító, munkássága meghatározta az ókori, és középkori filozófiát. Egyik művében írt Atlantiszról, egy távoli hatalmas földrészről, amely egy nap és egy éjszaka alatt süllyedt el a tengerben.

Német meteorológus, geofizikus (1880-1930), a lemeztektonikai elmélet megalapozója. Elméletét a "Kontinensek és Óceánok keletkezése" c. könyvében fejtette ki.

Távolodó kéreglemezek esetén a mélyből föltörő magma hozzáforr a lemezszegélyekhez és a lemezszegélyekkel párhuzamos sávokat alkot. Az így létrejövő kőzetsávok magukban hordozzák a kialakulásuk idején uralkodó mágneses irányt. Így a hátságok két oldalán a különböző mágnesezettségű sávok egymás tükörképeiként helyezkednek el. Az óceánfenék mágnesezettségének vizsgálata adta a kőzetlemezek vándorlásának és így a lemeztektonikai-elmélet egyik bizonyítékát.

Gondvána. Afrikát, Dél-Amerikát, Ausztráliát, Indiát (Dekkán) és az Antarktiszt magában foglaló szuperkontinens, amely a Karbontól a triász korszakig létezett.

Az egykori szuperkontinenst, az egységes szárazföldet, a Pangeát körülvevő ősóceán.