A bazalt olyan kőzet vagy láva, amelynek szilícium-dioxid tartalma 45-52 %, általában sötét színű és többnyire gazdag vasban és magnéziumban.

Olyan kráter, amely a felszín besüllyedésével keletkezett, kialakulásában nem volt elsődleges szerepe a felszínre jutó lávának.

Főleg a tűlevelű fák, azon belül is a fenyőfélék fosszilis gyantája. A Jura időszak óta ismerjük. Gyakran találhatók benne rovarok vagy más élőlények fosszíliái.

Vulkanikus kőzet, ill. láva. Jellemző rá világos színe és magas (62-69%) szilícium-dioxid tartalma. Közepes mennyiségű nátrium és kálium található benne.

Izzó anyag felnyomulása, amely táblás szerkezettel belepréselődött a már ott elhelyezkedő kőzetek anyagába.

Főként korallmészkőből kialakuló tömött vagy szemcsés kőzet, mely dolomitásványokból áll. Regionális metamorfózissal sokféle változata kialakulhat. Elnevezése a francia Dolomieu mineralógus után. Az Alpok területén egész vonulatokat alkot.

Olyan élőlények, melyek hosszú időn (akár sok tízmillió éven) keresztül nem, vagy alig változtak. Ilyen élőlény többek között a cápa.

Általános lepusztulás, amelynek során a kőzetek a külső erők hatására aprózódnak vagy mállanak.

A lakosság ideiglenes kiköltöztetése a veszélyeztetett területről.

Fejlődés, amelyet szűkebb értelemben az élőlények fejlődésére, vagyis a biológiai evolúcióra használunk. Az élővilág fejlődése a kövületek alapján jól nyomozható, az egyszerű egysejtű formáktól a bonyolultabb élőlényekig. Az evolúció két fő hajtóereje a véletlenszerű mutáció, és az ivaros szaporodás során történő rekombináció, amelyek megváltoztatják a genetikai anyagot. Az evolúció elmélet első kidolgozói Charles Darwin és Alfred Walace voltak 1858-ban.

A légkörben lebegő, apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája a köd.

A Föld azon területe, ahol mintegy 100-200 km átmérőjű részen az asztenoszférából izzó magma áramlik felfelé. A forrópontok jellemzően nem a lemezszegélyeknél találhatók. Ezeken a területeken aktív vulkáni tevékenység tapasztalható. Ilyen vulkáni működés eredményeképpen jöttek létre, pl. a Hawaii- és a Galápagos-szigetek.

A Föld legfelső szilárd burka, amely a köpeny felett helyezkedik el. Óceáni és szárazföldi típusát különböztetjük meg, amelyek kémiai összetételükben is különböznek.

A Föld azon szférája, amely a kéreg alatt és a mag felett helyezkedik el. A köpeny maga is több részre tagolható. (Alsó köpeny, felső köpeny, asztenoszféra, felső köpeny legfelső szilárd része.)

A Föld belsejének legbelső, 6940 kilométer átmérőjű tartománya. Főleg vas és nikkel építi fel. Belső része szilárd, míg a külső folyékony halmazállapotú.

A kéreg mozgásainak kísérőjelenségei. Kiváltó okaik szerint háromféle csoportba sorolhatók: a rengések 90%-a tektonikus eredetű, s általában ezek a legpusztítóbbak és legnagyobbak. 7% vulkanikus eredetre vezethető vissza, végül 3% beszakadásos rengés, melyek kiváltói a felszín alatti üregek és barlangok beomlása. A rengéserősség mérésére magnitudó skálát használnak, illetve a 12-es fokozatú Mercalli-Cancani-Sieberg féle földrengésfokozatokat.

Robbanásos vulkáni tevékenység, amelynek oka az izzó kőzet és víz érintkezése. A gőzzé alakuló víz és kőzettörmelék heves robbanással távozik a tűzhányóból. Magma általában nem keveredik hozzá.

Robbanásos vulkáni tevékenység, melynek oka a felszíni vagy felszín alatti vizek keveredése a magmával.

Hidrogén-szulfid és más gázok kigőzölgése a vulkán repedésein keresztül. Számos szunnyadó vulkán kísérő jelenségeként megfigyelhetjük az aktív fumarolákat.

Energia, amely a Föld belső hőjéből származik.

Tengerből kivált sóanyag, telepeket alkotó kőzetalkotó ásvány. Másodlagos képződéssel ott jön létre, ahol a szulfidásványok oxidálódnak és Ca jelen van. Monoklin, prizmás, rétegrács szerkezetű. Kristályai leggyakrabban táblásak, prizmásak vagy tű alakúak, gyakran ikerkristályok. Üvegfényű áttetsző, színtelen sárgás vagy fehéres árnyalatú.

Az elmélet szerint a mai kontinensek a Pangea nevű őskontinenshez tartoztak. Ez az őskontinens a Paleozoikum első felében a déli félgömbön helyezkedett el. A Paleozoikum végén a kontinens feldarabolódott, és a darabjai szétúsztak. Az elmélet megalkotója Alfred Wegener. A kontinensek és óceánok lemezdarabokból állnak, melyek távolodnak vagy közelednek. Ezek találkozási és ütközési sávjukban egymás alá bukhatnak, elcsúszhatnak egymás mellett erős tektonikai kísérőfolyamatok jelenlétében (földrengések, magmatizmus, stb.). A kontinensvándorlás elmélet követői osztják azt a véleményt, miszerint a Föld hegységrendszereit a kőzetlemezek találkozása és ütközése gyűrte fel, valamint a szigetívek kialakulásában is döntő szerepet játszottak. A valaha egységes kontinens létét látszik bizonyítani az a tény, hogy a szétválások határain azonos korú és tulajdonsággal rendelkező kőzetek és maradványok kerülnek elő.

Üledékes kőzettömegek felgyűrődésével és kiemelkedésével kialakult hegységtípus.

Kevert gáz és kőzetdarabok, amik jelentős része hamu méretű. Ezek erőteljes vulkáni működés során dobódnak ki a kráterből vagy hasadékból. Ez a piroklasztikus anyag általában nagyon forró és gyorsan mozog mind lejtős, mind vízszintes területen.

A vulkanikus eredetű hamu visszahullik a kitörési felhőből. A lerakódott anyag jól osztályozott és réteges szerkezetű.

Az ásványok törése a kristályszerkezetnek megfelelően.

Törés vagy repedés a vulkánok lejtőin. A hasadék kitörések tipikusan folyós (alacsony szilícium-dioxidban szegény lávát, pl. bazalt) lávákat produkálnak, de előfordul, hogy törmelékeket is hajít ki magából a hasadék.

Az a földszerkezeti folyamat, mely során hegységek gyűrődnek fel, illetve emelkednek ki.

A földrengés kipattanásának, keletkezésének helye.

Levegővel töltött üregecskék, lyukak a kőzetben. A vulkánból kibukkanó izzó kőzetből felszabaduló gázoknak köszönhető kialakulásuk. Az ilyen jellegű kőzetet a népnyelv kenyérkőnek nevezi hazánkban.

Kötőanyaggal szilárdított homok. Vannak agyagos, vasas, meszes... stb. homokkövek a kötőanyag szerinti osztályozás alapján. Porózus, így tárolókőzetnek is kiváló. Színe sokféle lehet.

Egy főként oldalirányban bekövetkező kitörés, ami forró hamufelhőt és más anyagokat tartalmaz.

Világos színű, habos szerkezetű vulkanikus kőzet. Általában dácitos vagy riolitos összetétel jellemzi. Az előtörő lávából felszabaduló gázok felfújják a kőzetet. Likacsos szerkezetének köszönhetően annyira könnyű, hogy úszik a vízen.

A földrengés erősségének kifejezésére használt szó. Az intenzitás nemcsak a felszabaduló energiától függ, hanem az epicentrumtól való távolságtól és az adott geológiai viszonyoktól.

A magma mozgása a felszín alatt. A folyamat során az izzó anyag benyomul egy már ott lévő kőzettestbe.

Az elemek atommagjai protonokból és neutronokból épülnek fel. Egy adott elem minden atomjában azonos számú proton található, de a neutronok száma eltérő is lehet. A különböző neutronszámú, de azonos protonszámú elemeket egy elem izotópjainak nevezzük.

Francia eredetű kifejezés. Magas hőmérsékletű gáz- és hamutömeg, amelyet a robbanás ereje dob ki a tűzhányóból. Az izzófelhő mozgásának sebessége elérheti a hurrikánokét, amint a hegyoldalon lefelé áramlik.

Spanyol eredetű szó, melynek jelentése üst. Az olyan negatív vulkáni formákat nevezik így, ahol a forma legalább 1,5 km átmérőjű. Az ilyen formák beszakadással vagy robbanással keletkeznek. Az egyik legismertebb kaldera a Cascade-hegységben található Crater Lake.

Az ásványok karcolhatóságát jellemezzük ezzel a szóval. 10 fokozatú skálát használnak hozzá. A legkeményebb a gyémánt, a legpuhább a talk.

Olyan vulkán, amelyik jelenleg nem működik és nem valószínű a kitörése a távoli jövőben sem.

A kitörési felhőt gázoszlop, hamu és kőzetdarabok alkotják, amelyek a vulkán kráteréből származnak. Amennyiben a kirobbanó felhő megfelelő sebességű, akkor a gáznemű anyag elérheti a sztratoszférát és így az ott mozgó légáramlatok messzire szállíthatják.

Az a nyílás, amelyen keresztül a felnyomuló vulkanikus anyag távozik.

A földköpenyben lezajló, hő által hajtott anyagáramlások. A köpenyanyag a forró földmag környezetében melegszik fel, majd lassan emelkedik. Más területeken ugyanakkor leszálló anyagáramlások zajlanak. A részlegesen megolvadó köpenyanyagból alakul ki a kőzetolvadék (magma).

Olyan evolúciós folyamat, amelynek során hasonló környezeti körülmények hatására egymással nem rokon fajoknál hasonló szervek vagy testfelépítés alakul ki.

Kölcsönösség, kölcsönös viszony, kölcsönös összefüggés; egymástól való függés, egymásnak való megfelelés.

Olyan nagytömegű ásványhalmazok, amelyek a földkéreg felépítésében nagy szerepet játszanak. Ásványi összetételük alapján beszélhetünk: egynemű kőzetekről (anyagát túlsúlyban egy ásvány építi fel, pl. mészkő, gipsz), és összetett kőzetekről, amelyeket többféle ásvány épít fel (pl. gránit). A kőzetek eredete alapján a főbb típusok: magmás, üledékes, átalakult. A felszíni kőzetek több mint 90%-át 5 fő kőzettípus alkotja: 1. agyagpala 2. mészkő, dolomit 3. homokkő 4. bazaltos kőzetek 5. gránitféleségek.

Általában a szél, a víz vagy más külső erők által lerakott, vízszintes településű üledékekből megszilárduló kőzetanyag.

A központi kürtő nem más, mint egy hengeres, csőszerű forma, amely a Föld felszínére nyílik. A kürtőn keresztül jutnak vulkáni anyagok a felszínre (láva, törmelék, gázok stb.).

Egy többé vagy kevésbé szimmetrikus vulkáni forma. Maga a kúp a kilövellt lávának és törmeléknek köszönhetően épül fel.

Meredekfalú, általában kör formájú bemélyedés, ami részben beomlással, részben robbanással keletkezett egy kürtő felett.

Nyílás, amelyen keresztül a Föld mélyéből az izzó kőzet, gáz, gőz a felszínre vagy a levegőbe juthat.

A felszíni kőzetek 28%-át alkotó prizmás termetű kristályokból álló tömeges megjelenésű vagy kriptokristályos szerkezetű, sokféle színben és árnyalatban festett magmás kőzetalkotó ásvány.

Vízzel telített vulkanikus törmelék. A sárfolyások egy típusa. A gravitáció hatására ömlik végig a vulkán oldalán.

Egy forró kőzettest, ami párhuzamos az alatta és felette fekvő rétegekkel. A felszín alatt, de annak közelében fekszik, így a felszínt kidomboríthatja. A magmalencse kifejezés is innen származik. Magyar neve kőzetlencse.

Olasz eredetű szó. Szó szerint "kis köveket" jelent. A szögletes szikladarabkák mérete 2 mm-től 6 cm-ig terjed. A kitörés pillanatában lehetnek szilárdak vagy képlékenyek.

Lávának nevezzük azt az olvadt kőzetet, amelyik a felszínre kerül egy vulkanikus működés során. Szokták még lávának nevezni a kihűlt és megszilárdult kőzetet is.

Egy alagút, ami úgy jön létre, hogy a felszínre ömlő láva kihűl, megdermed. Az alatta lévő olvadt kőzet így nem tud kihűlni, ezért ezekben a csatornákban tovább mozog.

Megszilárdult láva, amely kitölti a lávacsatornát. Ez az anyag általában ellenállóbb, mint a körülötte található kőzetek, így az erózió kevésbé pusztítja. Gyakorta előfordul, hogy a kúp többi anyaga már teljesen lepusztul és a lávadugó, mint egy magányos csúcs mered a magasba.

Egy kiömlő lávafolyam, ami a felszínre ömlik egy hasadékból vagy kürtőből. Így nevezzük a megszilárdult nyelv- vagy lemezformájú kiömlött lávát is.

Kráterben vagy mélyedésben kialakult olvadt kőzetből álló tó. Jellemző anyaga általában a bazalt. Vonatkoztatják még ennek megdermedt vagy félig megdermedt fázisára is.

Elmélet, mely szerint a Föld kőzetburka nem egységes, hanem lemezekre tagolódik. Ezek a lemezek úsznak az asztenoszféra sűrűbb, képlékeny anyagán, illetve elmozdulnak egymáshoz képest. Az elmélet segítségével magyarázni tudjuk a kontinensek elmozdulását, óceáni medencék létrejöttét, a hegységrendszerek kialakulását és a vulkánosságot is.

A kéreg és a legfelső köpeny együttesen. Vastagsága átlagosan 100 km, de óceánok alatt mindig vékonyabb, szárazföldek alatt pedig mindig vastagabb.

Gyűrű alakú gáz és kőzettörmelék felhő. A felhő gyors kifelé tartó mozgást végez. A lökéshullám, a függőleges kitörési oszlop alapjától indul és gyakori kísérője a vulkáni kitöréseknek.

A földrengéshullámok, ahogy mozognak a kőzetekben, összenyomódnak, majd kitágulnak a haladás irányában. Ezeket a mozgó hullámokat nevezzük lökéshullámoknak.

Egy vulkanikus kráter, amely nagy robbanást produkált viszonylag lapos területen. Általában körformájú és gyakorta hordoz magában tavat, mocsarat.

Olvadt kőzet a felszín alatt. Ha a felszínre ömlik, akkor lávának nevezzük.

Olyan csőszerű üreg, ami a magma áthaladása után marad vissza a vulkánban.

Föld alatti üreg, ami gázokban gazdag folyékony halmazállapotú magmát tartalmaz. Közvetlenül innen származik a vulkánok anyaga.

A földrengéskor felszabaduló energia mérésére alkalmas skála. A mérést végző műszer neve szeizmográf. A feltaláló nevével is szokták emlegetni (Richter-skála). A skála jelenleg 9 fokozatú. Ezen belül pontosításra is van lehetőség tizedesekkel. (Pl. 6,5 m.) Minden egész számú növekedés a skálán tízszeres növekedést eredményez a műszeren. Két szám különbsége értelemszerűen százszorost.

Kalcium-karbonát ásványokból (kalcitból, aragonitból) álló gyakori üledékes kőzet.

Olyan vulkánok, melyek egyszeri kitöréssel jöttek létre.

Fekete színű vulkanikus üveg. Riolitból alakul ki hirtelen, gyors lehűlés során.

Az a folyamat, melynek során új óceáni kéreg születik az óceáni hátságoknál. A keletkező új lemezrész oldalirányban szétnyomja a lemezeket, amelyek így lassan oldalirányban elmozdulnak folyamatosan szélesítve az óceáni medencét.

Az átlagos tengerfenékből 2-4 km magasságba emelkedik. A hossza mintegy 80 000 km és jelen van valamennyi óceánunk alján. Ezekkel az méretekkel Földünk legnagyobb hegységrendszere, még ha víz alatt található is.

A Föld kérgének azon területei, ahol az óceáni medencék találhatók. Anyaga, vastagsága, sűrűsége különbözik a szárazföldi kéregtől. Az óceáni kéreg anyaga bazaltos, így nevezik bazaltos kéregnek is.

Olyan vulkánkitörés, amely egy vulkán oldalán történik.

Paleontológia. A földtörténeti múltban élt élőlényekkel foglalkozó tudomány.

A Föld legősibb területei. Az első kéregmagok és első hegységrendszerek lepusztult maradványai. Ma ezek a Föld tektonikusan legnyugodtabb területei.

Ezt a kifejezést olyan vulkánokra alkalmazzuk, ahol két vagy több kürtő figyelhető meg. Használjuk még olyan vulkánok esetében, ahol mellékkúpok (parazitakúpok) figyelhetők meg. Ennek tipikus példája a Vezúv és a Mount Pelée.

Hawaii-szigetekről származó szó. Olyan láva, amelynek felszíne sima, hullámos, kötélszerű.

Egy vulkanikus eredetű hegy, amely leggyakrabban bazaltból épül fel. Jellemzője a lankás hegyoldal, mely a bazaltláva folyós tulajdonságának köszönhető.

Víz alatti lávaömlések esetén a vízzel érintkező felület hirtelen megdermed és jellemző párna formát vesz fel. Anyaga leggyakrabban bazalt.

Forró gázok és osztályozatlan kőzettörmelékek elegye, amely a kitörést követően oldalirányban zúdul lefelé. A mozgás sebessége elérheti a 90-160 km/h-t is. Használják még ezen anyagok lerakódására is.

A vulkáni robbanáskor létrejövő törmelékes vulkáni kőzet egy része, amely a kürtőből tör elő.

Olvadt vagy félig olvadt szikladarabok. Méretük néhány cm-től 1-2 m-ig terjed. A kitörések során keletkeznek. Mivel elég képlékenyek, így gyakran módosítják alakjukat, amíg repülnek, vagy amikor becsapódnak a felszínre.

Apró sziklatörmelék, amely a robbanásos kitörés során keletkezik. Mérete kisebb, mint 2 mm. Az első kitörés alkalmával a hamut alkothatja szilárd vagy olvadt anyag. A legközönségesebb hamufajta a vulkáni üveg. A szemcsék úgy keletkeznek, hogy a gázbuborékok keresztül hatolnak a folyékony magmán.

Olyan vulkáni kúp, amely teljes egészében laza törmelékből épül fel.

Anyagkidobódás, ami a vulkánokból kerül a levegőbe. Összetétele főként piroklasztikus anyag (tefra) és számos vulkán esetében láva bomba.

Meredekfalu sűrű lávatömeg, amely a kürtőből nyomul fel. Felszíne gyakran durva és tömbös, ami a darabosságnak köszönhető. A dóm kifelé, felfelé növekedhet is.

Olyan folyamat, amelynél szilárd, folyékony vagy gáznemű anyagok jutnak fel a légkörbe és/vagy kerülnek a felszínre vulkanikus működés során. A kitörés mértéke a csendes lávaömléstől a heves, megrázó erejű robbanásokig változhat.