A földtörténeti korbeosztást a kőzetek rétegződése és az azokban talál ősmaradványok alapján hozták létre. A földtörténeti korbeosztás legnagyobb egységei az „idő”-k, amelyek az emberi történelem nagyobb szakaszaihoz hasonló neveket viselnek: ősidő, előidő, óidő, középidő és újidő. A földtörténeti időket időszakokra, az időszakokat pedig további korokra osztják.

Radioaktív kormeghatározó módszer, amely elsősorban a 1-2 milliárd éves kőzetek és ásványok korának meghatározását teszi lehetővé.

olyan kormeghatározási mód, mely az egyes radioaktív elemek lebomlási ideje alapján határozza meg a kőzetek korát.

A Föld légkörébe hatoló kozmikus sugárzás hatására keletkező 14-es tömegszámú szén izotóp (14C), amelynek aránya az atmoszférában állandó értéket mutat, elhalt szervezetben, illetve ilyen szervezeteket tartalmazó üledékes kőzetekben mennyisége 5600 éves felezési idővel csökken.

A XIX. században az addigi geológiai ismeretek alapján kialakított kortáblázat. amelyben az egyes szakaszokat a kőzettípusok megváltozása, az üledék folyamatosságának megszakadása vagy az ősmaradványok hirtelen átalakulása választja el egymástól. Kialakítói a Föld történetét főidőkre, időkre és időszakokra osztották, azonban az egyes beosztások tényleges geológiai idejét nem tudták.

A tér és időbeli kapcsolatok megállapítása.

A múltban bekövetkezett eseményeket időrendi sorrendben bemutató táblázat, amely tartalmazza az egyes időegységeket és a hozzájuk kapcsolódó eseményeket.