kőzettani korreláció
A kőzettenban tapasztalható kölcsönösség.
fosszilizálódás
Az a folyamat, amelynek során az egykor élt élőlények fosszilizálódásra alkalmas részei fennmaradni képes állapotba kerülnek. A fosszilizálódás egyik előfeltétele, hogy a maradványok gyors üledékkel történő betemetődése. A fosszilizálódás során a maradványok átalakulnak, megkövesednek elszenesednek stb.
lenyomat
Akkor alakul ki, ha az egykor élt élőlény maradványai kioldódnak a kőzetből, és csak az élőlény negatív formáját mutató üreg marad fenn.
életnyom
Az élőlények létezését tanúsító nyomok, pl.: a dinoszauruszok lábnyomai, különböző lenyomatok stb.
őslénytan
Paleontológia. Az egyes földtörténeti korok, időszakok éghajlatát, az éghajlatváltozások okait kutató tudományág.
őslénytani korreláció
Paleontológiai összehasonlítás.
települési törvény
Az a törvény, ami leírja, hogy egy kőzetréteg fiatalabb a feküjénél, és idősebb a fedőrétegénél, azaz egy rétegsorban alul találjuk a legidősebb, felül a legfiatalabb kőzeteket, ha csak valamely utólagos szerkezeti mozgás utólag át nem rendezi a sorrendet.
teljes fosszíliák
Ép, egész kövületek.
kormeghatározás
A geológiai képződmények korának meghatározására szolgáló módszerek.
radiometrikus kormeghatározás
olyan kormeghatározási mód, mely az egyes radioaktív elemek lebomlási ideje alapján határozza meg a kőzetek korát.
időszak
Éra. A földtörténeti korbeosztás egyik időegysége. A földtörténeti időszakok: kambrium, ordovícim, szilur, devon, karbon, perm, triász, jura, kréta, harmad- és negyedidőszak.
abszolút kormeghatározás
A kőzetekben található radioaktív elemek segítségével történő kormeghatározás. A módszer alapjául a radioaktív elemek lebomlási ideje szolgál. Az egyes elemek más-más felezési idővel alakulnak át stabil elemmé. A felezési idő az az időtartam, amely alatt a radioaktív anyag fele stabil állapotúvá alakul. A radioaktív és a stabil anyag arányából következtetni lehet az anyag korára.
felezési idő
Radioaktív izotópok egyik jellemző mutatószáma. Azt az időtartamot jelöli, amennyi idő alatt az adott izotóp esetében a radioaktív atommagok száma a felére csökken. Pl. ha veszünk 100 darab radioaktív, 14-es tömegszámú szén izotópot, akkor 5730 év múlva (felezési idő) már csak 50 fog sugározni, a többi visszaalakult nitrogénné. Mivel radioaktív izotóp bomlási sebessége más, a felezési idők is különbözőek. Ezt az elvet használják a radiometrikus kormeghatározás estében is.
kor
A földtörténeti korbeosztás egyik kategóriája, a földtörténeti időszakokat korokra osztják fel, pl.: eocén, pliocén, holocén stb.
Pangea
Az óidőtől a középidőig létező őskontinens.
Wegener, Alfred
Német meteorológus, geofizikus (1880-1930), a lemeztektonikai elmélet megalapozója. Elméletét a "Kontinensek és Óceánok keletkezése" c. könyvében fejtette ki.
óceánfenék mágnesezettsége
Távolodó kéreglemezek esetén a mélyből föltörő magma hozzáforr a lemezszegélyekhez és a lemezszegélyekkel párhuzamos sávokat alkot. Az így létrejövő kőzetsávok magukban hordozzák a kialakulásuk idején uralkodó mágneses irányt. Így a hátságok két oldalán a különböző mágnesezettségű sávok egymás tükörképeiként helyezkednek el. Az óceánfenék mágnesezettségének vizsgálata adta a kőzetlemezek vándorlásának és így a lemeztektonikai-elmélet egyik bizonyítékát.
Panthalassza
Az egykori szuperkontinenst, az egységes szárazföldet, a Pangeát körülvevő ősóceán.
lemeztektonika
A kőzetlemezek mozgásainak összessége.
kontinensvándorlás
A kontinenseket hordozó kőzetlemezek folyamatos mozgása következtében a kontinensek is mozognak, vándorolnak. A vándorlás következtében a földtörténet során a kontinensek a maihoz képes egészen más helyzetben és formációban helyezkedtek el.
földrengéshullám
A földrengéshullámoknak három csoportja van: 1. a rengésfészekből kiinduló hosszanti hullámok (P vagy elsődleges, vagy longitudinális hullámok), amelyekben a mozgó részecskék iránya a hullám haladásának irányában történik, haladásuk közben összenyomják és kitágítják a kőzeteket. 2. a rengésfészekre merőleges, keresztirányú hullámmozgást végző (S vagy másodlagos, vagy transzverzális hullámok) hullámok, amelyben a részecskék a hullám haladási irányára merőleges mozgást végeznek. 3. a felszíni (L hullámok), amelyek csak a felszín közelében terjednek.
pólusátfordulás
A Föld mágneses pólusainak felcserélődése.
elcsúszó lemezszegélyek
Azon kőzetlemezek szegélyei, amelyek egymás mellett elcsúsznak. Az ilyen lemezszegélyeken gyakoriak a földrengések. A Szent András-törésvonal a Csendes-óceáni- és az Észak-amerikai- lemezszegélyek elcsúszása mentén található.
Vezúv
Olaszországban, Nápolytól 9 km-re elhelyezkedő, napjainkban is aktív vulkán, amely az Afrikai és Eurázsiai kőzetlemez ütközésének eredményeként jött létre. Kr.u. 79-ben elpusztította Pompei városát.
solfatara
Az utóvulkáni működés egy fajtája, 90-300 oC-os kénes kigőzölgés.
Popocatepetl
"Füstölgő hegy". Mexikó második legmagasabb, hósipkával, jéggel borított hegycsúcsa (5462 m), egy ma is igen aktív sztratovulkán, amely a fővárostól mintegy 70 km távolságra fekszik.
szárazföldi bazaltvulkánok
Szárazföldön működő bazaltvulkánok. A híg bazaltláva a szárazföldre kiömölve lapos nagy kiterjedésű lávatakarót képez.
Hekla
Izland egyik aktív vulkánja. A szigetország déli részén helyezkedik el, magassága 1491 m, a többi izlandi vulkántól eltérően andezit sztratovulkán. I. sz. 874 óta több mint 20 alkalommal tört ki, utoljára 2000 februárjában.
mélységi magmás ércképződés
A mélyben rekedt magma megszilárdulása során kiváló ércek.
bazaltoszlop
A hígan folyós bazaltláva gyors lehűlése során térfogata csökken, aminek következtében szétrepedezik és többé-kevésbé szabályos sokszögű oszlopokban szilárdul meg. Magyarországon bazaltoszlopok a Balaton-felvidéken Szent-György hegyen, Nógrád megyében pedig Somoskő térségében találhatók.
párnaláva
Párnaszerű kőzet, amely a tenger alatti híg láva gyors lehűlésével alakul ki.
hasadékvulkán
A vulkánosságnak az a formája, amelynek során a magma a földkéreg hasadékán keresztül éri el a felszínt. Ezek a hasadékok rendszerint tektonikai eredetűek. Hasadékvulkánok mind a tengerfenéken, mind pedig a szárazföldön kialakulhatnak, lávájuk rendszerint hígan folyós bazaltláva, amely nem épít meredek vulkáni kúpokat. Ilyen vulkánok alakították ki Földünk nagy bazalttakaróit.
kvarckristály
A kvarc kristályszerkezete: 573 °C alatt trigonális α-kvarc, felette hexagonális β-kvarc (trigonális, illetve hexagonális trapezoéderes), mindkét módosulatnak van enantiomorf (jobb és bal) változata. A kvarc egy része kristályosodik. Kristályosodott kvarcváltozatok (fanerokristályos kvarcok) a hegyikristály, az ametiszt, a füstkvarc, a citrin, a rózsakvarc, a zárványos kvarcok (kvarcmacskaszem, sólyomszem, tigrisszem, aranyos kvarc, rutilkvarc).
Stromboli
A Tirrén-tengerben (Földközi-tenger része), Szicíliától északra fekvő vulkanikus sziget, a Lipari-szigetek tagja, amelyet a három olaszországi ma is aktív vulkán egyike alkot. A 926 méter magas tipikus sztratovulkán legalább 2500 éve, közel folyamatosan működik, gyakori hamu-, salak- vagy lávafoszlány szórás jellemzi.
iszapvulkán
Álvulkáni tevékenység, melynek során a mélyből feltörő gázok az iszapon keresztül bugyborékolva törnek a felszínre. Ezek a gázok származhatnak utóvulkáni működésből, vagy a mélyben végbemenő bomlás terméke.
szén-dioxidos forrás
Szénsavas (vízben oldott szén-dioxidos) források, utóvulkáni működések eredményei. További megnevezései: savanyúvíz, csevice (Cserhát, Mátra), borvíz (Erdély).
főkristályosodás
A magma kihűlésének, kikristályosodásának fő fázisa, 1000 oC-800 oC között megy végbe, ekkor alakulnak ki magmás kőzetek, pl.: gránit, diorit, gabbró.
mélytengeri hőforrás
Az óceánközépi, mélytengeri hátságok környezetében feltörő óceánfenéki melegforrás.
forróvizes oldat
Hidrotermás oldat. A mélységi magmás ércképződés folyamatánál, 3-400 oC-on a gázok oldatokká válnak, és ezek törnek a felszín felé. A forróvizes oldatokból kiváló anyagok alkotják a különböző ércteléreket (pl. réz, cink, ólom, ezüst stb.).
Fuji
Japán legmagasabb hegye, a Honsú- (Honshu-) sziget csendes-óceáni partján fekszik. Magassága 3776 m. Vulkáni hegy, legutolsó kitörése 1707-ben volt. Japán egyik jelképe.
réteglap
Az egyes üledékes kőzetrétegeket elválasztó síklap.
rög
Vetősíkok által közrezárt földtani szerkezeti egység.
álló redő
Gyűrődés során létrejövő felszínforma, amely egymással ellentétes irányú, de kb. azonos mértékű erőhatások következtében alakul ki.
Eurázsiai-hegységrendszer
Földünk egyik leghosszabb hegységrendszere. Észak-Afrikától Dk-Ázsiáig húzódik. Kialakulása a földtörténeti középkor Kréta korszakában kezdődött és még napjainkban is tart. Legfontosabb tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hg., Kaukázus és a Himalája.
medence
A külső és/vagy belső erő által kialakított nagyobb kiterjedésű lejtőkkel határolt zárt felszíni mélyedés.
töréssík
A kőzetekben keletkezett törésvonal felületi metszete.
hegységképződési időszak
Olyan időtartam, amelyben a tektonikai mozgások következtében jelentős hegységképződési folyamatok zajlanak le.
vetődés
A kőzetekben kialakuló töréssíkok mentén az egymás ellen ható belső erők kőzettömegeket egymáshoz viszonyítva elmozdítják.
ferde redő
Akkor alakul ki, ha a gyűrődést létrehozó erőhatások egyike nagyobb, aminek következtében a redő állása ferde lesz.
hegységrendszer
Azonos időszakban keletkezett, szerkezetileg egybefüggő, morfológiailag hasonló hegységek összessége. pl.: Eurázsiai-hegységrendszer, Pacifikus-hegységrendszer stb.
fekvő redő
Akkor alakul ki, amikor a gyűrődés során ható erők közül az egyik jóval nagyobb a másiknál és a kialakult redőt elfekteti.
vetősík
A kőzettömegek elmozdulásának síkja a vetődés folyamán.
- 99 szöveg
- 38 szöveg
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)