Tananyag választó:
Állam és államforma
Jegyzet szerkesztése:
Az állam szerepe és lehetőségei
Eszköztár:

Bevezető

A nemzetközi politikai és gazdasági élet meghatározói a különböző államok, amelyekből 193 függetlenségét ismerik el a nemzetközi szervezetek. A különböző világpolitikai események, gazdasági folyamatok az államok közötti kapcsolatok alapján szerveződnek.
A történelem során - az ókori első államok megjelenésétől kezdve - nagyon sok változáson ment keresztül az állam szerepét, feladatait, funkcióját tekintve.

Az állam

Az állam olyan földrajzi, területi egység, melyet országhatárok vesznek körül, önálló jogrenddel (alkotmány) bír, politikailag független és nemzetközileg elismert. Az országhatárok részben hosszú történelmi fejlődés során kialakult természetes határok (pl. hegy, folyó mentén stb.), vagy elméleti úton megállapított mesterséges határok (pl. szélességi vagy hosszúsági körök).
Más megközelítésben az állam, az államhatalmat gyakorló intézmények (pl. kormány, minisztériumok önkormányzatok stb.) összessége, amelyek felelősek egy ország társadalmának és gazdaságának harmonikus fejlődéséért.

A nemzetállam

Olyan állam, melynek népességét összekapcsolja a közös történelmi múlt, a közös nyelv és a kulturális örökség. Kialakulása a 19. századtól figyelhető meg, amely a nacionalizmus térhódításával esik egybe. Egyrészt kis területű, szétaprózott államok egyesülésével alakult ki, pl. Németország, Olaszország, másrészt soknemzetiségű, nagy kiterjedésű birodalmak széthullásával pl. Osztrák-Magyar Monarchia, Török Birodalom. A nemzetállamok eszmeisége a történelem folyamán többször felerősödött, pl. a gyarmati rendszer felbomlásakor a II. világháború után, a kommunista rendszer összeomlásakor 1989-et követően Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia szétesésekor.
A történelmi változások következtében azonban nem minden népcsoport (etnikum) alkothatott nemzetet. Ma is számos soknemzetiségű állam van a Földön, melyek etnikailag tarka képet mutatnak pl. India, Oroszország. A nemzetállamok a történelem során gyakran az etnikai csoportok erőszakos felszámolásával, asszimilációjával próbálták megszűntetni az etnikai másságot. Erre válaszul az etnikumok körében felerősödött az elszakadási törekvés, a szeparatizmus. De számos jó példa van arra is, hogy az etnikumok nyelvi-kulturális önállóságának tiszteletben tartásával, a helyi önkormányzat, autonómia megteremtésével az etnikumok békésen élnek egymás mellett a nemzetállam keretei között.

Az állam szerepe a piacgazdaságban

A piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelynek alapját a piac működése jelenti. Három alapvető eleme a kereslet, a kínálat, és az árak. A kereslet és kínálat együttes hatása szabályozza az árutermelést és az árakat. A piacgazdaság hajtóereje az egyéni nyereségre, profitra való törekvés, melynek alapfeltétele a magántulajdon és annak biztonsága. Azonban jelenléte nem kizárólagos, mindig van valamennyi társadalmi tulajdon is.
A kereslet-kínálat és az általuk megszabott árak következtében a gazdaság „magától működik”. Az államnak kizárólagos feladata, hogy kijelölje azokat a gazdasági és társadalmi kereteket, melyek biztosítják a piacgazdaság zavartalan működését. Biztosítania kell a tökéletes piaci verseny feltételeit. Ha ugyanis egy cég monopolhelyzetbe kerül, akkor a cég termékének az árát már nem a kereslet-kínálat viszonya határozza meg, hanem maga az előállító cég. Ezért az államnak feladata, hogy törvényekkel és rendeletekkel fellépjen a monopolhatalom ellen.
Az államnak képviselnie kell az össztársadalmi érdekeket is. El kell látnia olyan közszolgálati feladatokat, amelyeket a piac nem képe. Ilyen a honvédelem, a belső közrend fenntartása, a „nonprofit ágazatok”, az egészségügy, az oktatás, a kultúra támogatása, fenntartása. Ezek kiadásait az állam az adókból fedezi. Szintén az állam feladata a környezet védelme, amely nélkül elképzelhetetlen a jövőbeli fejlődés.
Azonban a piacgazdaságnak nincs megfelelő megoldása az általa teremtett társadalmi egyenlőtlenségek feloldására, a munkanélküliség, a szegénység kezelésére. A szociális háló kiépítése és fenntartása szintén állami feladat.

Az államok szerepe a világgazdaságban

A világgazdaság kiépülése az újkorra tehető, melynek feltételeit a nagy földrajzi felfedezések teremtették meg. Korábban (ókor, középkor) csak egymástól elszigetelt gazdasági rendszerek működtek, melyek között minimális kereskedelmi kapcsolat létezett.
A 15-16. századtól megindult gyarmatosítás életre hívta a tőkés termelési módot, átrendezte a kereskedelmi kapcsolatokat, létrehozva a világpiacot
A 18-19. században lezajló ipari forradalom új fejezetet nyitott a világgazdaság történetében. A modern gyáripar megszületésével a világméretű munkamegosztás kétpólusúvá vált, melynek egyik végén az ipari termelést folytató európai gyarmattartók álltak, míg a másik végén az olcsó munkaerőt és nyersanyagot biztosító gyarmatok voltak. Így – az egyéb kötöttségek mellett – gazdasági értelemben is kialakult egy kölcsönös függőségi viszony az anyaország és gyarmata között. Ez a modern világgazdaság megszületésének időszaka.
A 19. század végén megjelenő monopolkapitalizmus megteremtette a tőke koncentrációját, melyet aztán a gyarmatokra vittek ki. A tőkekivitelbe azok az országok is be tudtak kapcsolódni, melyek nem rendelkeztek hatalmas gyarmatbirodalommal (pl. Németország, USA), ezáltal megszűnt Nagy-Britannia egyeduralma a világgazdaságban, létrejött a többpólusú világgazdaság.
A ma létező világgazdaság olyan világméretű gazdasági kapcsolatrendszer, amelyben a termelés és a vele összefüggő kereskedelmi tevékenység világszinten szerveződik. Az áruk, szolgáltatások, információk, termelési tényezők áramlása átlépi az országhatárokat, s a világban egységesen a piacgazdaság elve alapján működik. Szereplői a nemzetállamok, regionális gazdasági integrációk, transznacionális vállalatok és a nemzetközi szervezetek.
A világgazdaság szerkezetének két ellentétes pólusa a centrum és a periféria.
A centrumban azok a területek vannak, ahol a tőke, a technikai és szellemi tudás összpontosul. Az ide tartozó ún. fejlett országok a legkorszerűbb gazdasági ágazatokban vezető szereppel rendelkeznek.
A centrumtól távolodva egy félperiférikus zóna van, melynek országai a centrum országok számára erőforrást és piacot biztosítanak. Ettől távolodva a periférikus területen a fejlődő országok helyezkednek el, melyek passzív szerepet töltenek be a világgazdasági folyamatokban.
A centrum és a periféria között azonban van átjárhatóság, létezik felemelkedés a fejlődő térség országai számára.
A jelenlegi (2010) világgazdaság három növekedési pólus köré szerveződik: Európai Unió, USA és Japán, de ez utóbbitól Kína felé megfigyelhető egyfajta eltolódás. Ezeket összefoglaló néven Triádnak nevezzük, s ezek jelentik a centrumterületeket. Ez a tőke, technológia és áruk fő áramlási területe. A világ működőtőke állományának 80%-a innen származik.
Vannak olyan országok, melyek megélhetésük érdekében speciális szerepkörrel rendelkeznek, mint pl. az adóparadicsomok (offshore). Ezek az országok komolyabb ipar vagy mezőgazdaság hiányában abból tartják fenn magukat, hogy nagyon kedvező adózási feltételeket biztosítanak a különböző cégek számára. Ezeket általában évi egyszeri fix összegben fizetik.
Szintén speciális helyzetűnek tekinthetők a banánköztársaságok, mely eredetileg a közép-amerikai térség USA-tól függésbe kerülő, monokultúrában banánt termelő országait jelentette. Mára azonban pejoratív értelemben a politikailag instabil országokat jelenti, melyek élén korrupt és törvénytelen eszközökkel kormányzó párt vagy diktátor gyakorolja a hatalmat.
Szintén egyedi szerepkörrel rendelkeznek az ún. „olajországok”, melyek világgazdasági szerepét a hatalmas olajkészletük biztosítja. Ezekben a főleg közel-keleti országokban azonban hatalmas kettősség figyelhető meg. Miközben a kőolajkészlet óriási bevételt jelent, az országokban jelentős a lemaradás, így egyaránt jelen van a fényűző luxus és a szegénység a régióban. 1960 óta a kőolajtermelő országok közös szervezetbe tömörültek (OPEC), amelyből a világpiaci kőolaj jelentős része származik. A közös fellépésük okozta az 1970-es években az első és második olajárrobbanást, amely átmeneti energiaválságot idézett elő a fejlett országok körében, s az egykori szocialista országok eladósodásához vezetett.