Bevezető
A társadalmi jólét mérése mindig problémát okozott a társadalomtudósoknak, mert maga a mérés tárgya sem túl könnyen definiálható, ráadásul egyénenként változhat, hogy ki, mikor „érzi magát jól”. A legegyszerűbb - ugyanakkor a legjobban mérhető - megközelítések szerint pusztán az anyagi javak birtoklásának mennyisége lenne az, ami jólétet jellemzi. Természetesen ez koránt sincs így, jóllehet egy igen fontos mutatóról van szó, hiszen ha egy országban jómódúak az emberek, akkor sok olyan dologra juthat pénz, ami az általános jólétet elősegíti.
A GDP
A GDP (Gross Domestic Product), vagy magyarul a bruttó hazai termék egy olyan pénzben kifejezett mérőszám, ami egy adott ország, adott időintervallumra vonatkozó gazdasági teljesítményével van összefüggésben. Ez a leggyakrabban használt mérőszám a gazdasági fejlettség és a jólét mérésére. A GDP az adott ország végső felhasználásra szánt termékeinek és szolgáltatásainak összességét jelenti pénzben kifejezve. Ha például egy országban van autógyár, akkor a gyártósorról legördülő autók pénzben kifejezhető értéke beleszámít a GDP-be. De ugyanígy a szalámigyárban készült szalámik, a zöldségesnél megvett uborkák, vagy akár a banki szolgáltatások is (pl.: számlanyitás, utalás, befektetés, stb.), amelyeknek értékét szintén ki lehet fejezni pénzben.
A GDP-t általában egy éves időintervallumban vizsgálják, és az összehasonlíthatósági szempontok miatt egyféle valutában adják meg, ami alapesetben az amerikai dollár. Gyakori, hogy az országokat nem az adott évben létrehozott összes GDP alapján vizsgálják, hanem elosztják az ország népességével: GDP/fő. Így valóban össze lehet hasonlítani az egyes országokat, nem torzít az ország lakosságszáma. (Nagyon nagy lélekszámú országnak például lehet nagy a GDP-je, de azt sok ember hozta létre, míg ha kisebb lélekszámú ország hasonló méretű GDP-t produkál, az sokkal nagyobb teljesítmény).
Mivel a GDP csupán az anyagi javakat vizsgálja, ráadásul azt is leegyszerűsítve, nem a legalkalmasabb mérőszám a jólét mérésére.
A GNP és a GNI
A GNP (Gross National Product), azaz a bruttó nemzeti termék abban különbözik a GDP-től, hogy figyelembe veszi az országhatárokat átívelő pénzmozgásokat is. Egy ország esetében ez azt jelenti, hogy figyelembe kell venni az oda beáramló, illetve onnan kiáramló pénzeket is, és hozzáadni a GDP-hez. Ezek lehetnek banki átutalások, üzleti tranzakciók, de a külföldön dolgozó vendégmunkások hazautalásai ebbe a kategóriába tartoznak. Például egy olyan ország esetében, ahol nagyon sok a külföldön dolgozó polgár, és onnan jelentős mennyiségű pénzt utalnak haza, a GNP valószínűleg nagyobb lesz, mint a GDP, máshol pedig előfordulhat, hogy nagyobb mértékű a pénzkiáramlás, mit a beáramlás, tehát az így kialakult összeg negatív szám lesz, ami értelemszerűen csökkenti a végösszeget, azaz a GNP alacsonyabb lesz, mint a GDP.
A GNI (Gross National Income), vagy bruttó nemzeti jövedelem csupán annyiban különbözik a GNP-től, hogy figyelembe veszi az adókat is. Az adók ugyanis befolyásolják az országba, illetve az onnan kiáramló pénzeket.
Vásárlóerő-paritás (PPP)
A vásárlóerő paritás egy alternatív árfolyam, ami lehetőséget biztosít arra, hogy az országok életszínvonalát összehasonlítsuk. Logikus törekvés volt létrehozása, hiszen nem elég azt nézni, hogy ki hány dollárt visz haza a munkahelyéről, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy adott pénzösszegért mit tud megvásárolni, milyen szolgáltatásokat tud igénybe venni.
Mivel mindent nem lehet összehasonlítani, egy ún. „kosarat” szoktak összeállítani, amibe a legfontosabb javak és szolgáltatások kerülnek bele (természetesen mindez szimbolikusan értendő): pl.: egy kilogramm kenyér, egy kilogramm csirkehús, egy DVD lejátszó, egy km taxizás fuvardíja, egy mozijegy vagy egy négyzetméter átlagos lakás ára, stb. Az így kialakult kosarak tartalmának értékét már össze lehet hasonlítani.
Mindenki érzi ezeket a különbségeket olyankor is, amikor külföldre utazik: bizonyos termékek és szolgáltatások olcsóbbak, mint itthon, mások pedig drágábbak.
Mivel ez egy virtuális árfolyam, bármit számolhatunk vele. Leggyakrabban a GDP/fő értékeit szokás dollár helyett vásárlóerő paritáson számolni, mert ezzel bizonyos mértékig ki lehet szűrni a GDP/fő torzító hatásait. Lehet, hogy egy ország a GDP/fő értéke elég alacsony, vásárlóerő-paritáson számolva azonban jobb helyet foglal el a világranglistán, mert kevesebb pénzből is tud biztosítani magának elfogadható életszínvonalat, ugyanis a megvásárolt termékeket vagy szolgáltatásokat ki tudja fizetni, mert abban az országban mindez olcsóbb.
Gazdasági növekedés
A gazdasági növekedés mértékét a GDP vagy a GNI segítségével adják meg. Kiszámolása úgy történik, hogy az adott évet megelőző évet veszik 100%-nak és az ehhez képesti változást vizsgálják. Ha a szám pozitív, tehát az előző évhez képest pl. 5% nőtt a GDP, akkor gazdasági növekedésről beszélnek, ha viszont negatív, akkor pedig a gazdaság szűküléséről, csökkenéséről.
Válságok idején az országok gazdasági növekedése csökken, gazdasági értelemben fellendülő (prosperáló) időszakokban pedig a gazdasági növekedés jelentős mértékű lehet. Természetesen azoknál az országoknál, ahol eleve alacsony volt a GDP könnyebb növekedést elérni, mint azoknál az országoknál, ahol a GDP már magas volt. Ezért a gazdaságilag legfejlettebb országok nem szoktak óriási növekedést elérni. Náluk az évi 2-4%-os gazdasági növekedés már komoly eredménynek számít (ilyen például Németország, vagy Japán a 21. század elején). A hirtelen fejlődésnek indult, korábban szegényebb országok azonban gyakran döbbenetes mértékű gazdasági növekedést képesek produkálni, ami elérheti a 10, sőt a 15%-ot is évente (a 2000-es évek elején ilyen pl.: Kína).
Belátható azonban, hogy bővülni bármeddig nem lehet. A Föld erőforrásai végesek, ezért az állandó bővülésnek vannak határai. Ma már többen vallják, hogy a gazdasági növekedés erőltetése egyszer majd a világgazdaság összeomlásához, és gazdasági válságok kirobbanásához vezet, ami átértékelheti a növekedésen alapuló gazdaságok világméretű rendszerét.
A külső adósságállomány és a működőtőke hatása a jólétre
Egy-egy ország gazdaságát jelentősen befolyásolhatják az ország adósságai. Ha az ország jelentős mértékben eladósodott, akkor a kamatok visszafizetése olyan terheket róhat az országra, amit csak nehezen képes elviselni. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy olyan intézkedések meghozatalára kényszerül az ország kormányzata, ami a társadalmi jólétet negatív irányba befolyásolja. Az eladósodottság, akkor nem jelent nagy veszélyt, amikor a gazdasági növekedés mértéke jelentős, az így létrejövő plusz bevétel ugyanis segít a kölcsönök, illetve a kamatok visszafizetésében. Ha azonban gazdasági visszaesés (recesszió) van, nincs, vagy nem jelentős a gazdasági növekedés, a kamatok törlesztése is nehézkessé válik.
A 2008-ban kipattant világgazdasági válság több országot, többek között Magyarországot is olyan helyzetbe sodorta, aminek következtében nehézségei támadtak a korábbi adósságok visszafizetésében. Mindez visszahatott a társadalmi jólétre és negatívan befolyásolta azt.
Ha egy országban a működőtőke-beruházások mértéke jelentős, az gyakran munkahelyek teremtésével jár együtt és általában a gazdasági fejlődést elősegítésével jár. Ezek a hatások az esetek többségében pozitív hatással vannak a jólétre, különösen akkor, ha nem járnak együtt a környezet pusztításával.
A hagyományos mérések kritikája
A világ országainak fejlettségét leggyakrabban a GDP-vel, GNP-vel, vagy a GNI segítségével hasonlítják össze. Ezek a mérőszámok, azonban több mindenben torzítanak. Lényeges jelenségeket és társadalmi tényezőket hagynak figyelmen kívül.
Mivel átlagszámok, elfedik a társadalmi különbségeket. Lehet, egy olyan országnak is magas az egy főre jutó GDP értéke, ahol egy szűk réteg nagyon gazdag, de egy jelentős része a társadalomnak szegény sorban él. A GDP nem mond semmit az egészségügyről, az oktatás helyzetéről, és általában arról, hogy az emberek hogyan érzik magukat az adott országban. Ráadásul teljesen figyelmen kívül hagyja a zöld szempontokat, az ökológiai lábnyom méretét és fenntartható fejlődés fontosságát.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
