Városiasodás
A városiasodást más szóval nevezhetjük urbanizációnak, mely kifejezés a latin urbs (város) szóból származik. Egy igen összetett jellegű folyamatról van szó, mely azt jelenti, hogy egy városi településen terjed a városi életmód, fejlődik az infrastruktúra, a városra jellemző minőségi jegyek megjelennek. A település minden összetevőjének - demográfiai, társadalmi, gazdasági, műszaki - változásában megnyilvánul. Kiépül a közműves vízellátás, csatornahálózat, megvalósul a szennyvizek megfelelő kezelése. Az utakat szilárd burkolattal látják el. A közvilágítás kiépülése révén biztosítják a biztonságos gyalogos és gépjárműforgalom feltételeit. Gyarapodik a város infrastruktúrája. A lakosság igényeit ellátó intézmények rendszerei jönnek létre. A városi jelleg erősödése figyelhető meg.
Városodás
A városodás kettős jellegű folyamat. Egyrészt a városok népességszámának gyarapodását, a falusi népesség városokba áramlását jelzi. Másrészt jelenti a falusi települések várossá nyilvánítását, s így a városok számának növekedését is. A XX. században a világ legtöbb országában a városodás folyamatának felgyorsulása jellemző.
A városodást és a városiasodást idegen szóval egyaránt urbanizációnak nevezzük.
Lassan és gyorsan növekvő városok
A világ leggyorsabban növekvő városai a XX. század végén és a XXI. század elején többnyire Afrikában és Ázsiában voltak. Ez a gyors urbanizáció a gazdaságilag fejletlenebb országokban komoly környezeti, társadalmi problémákat okoz. Nagy gondot jelent a vízellátás, a krónikus betegségek a nem megfelelő higiénia, az erőszak. Az itt élők ki vannak szolgáltatva a természeti katasztrófáknak és a járványoknak.
A városok nem készültek fel a milliós létszámú szakképzetlen, tömeg fogadására. A nagyvárosok körül kialakuló barakk-, és bádogvárosok az infrastrukturális ellátás minimumát sem képesek nyújtani. Nem képesek biztosítani, hogy munkával szerezzék meg az élelmiszer-szükségletet, tiszta vizet, tüzelőt. Az élelmiszer-ellátást gyakran az élelmiszersegélyekből és az élelmiszerimportból tudják biztosítani.
A felszín alatti vizek elszennyeződése, az esővizek levezetésének hiánya és az árvizekkel szembeni kiszolgáltatottság veszélye tovább nő. A fejlődő világ lakosságának a fele szenved különböző, vízzel terjedő betegségektől: évente közel kétmillió, öt évnél fiatalabb gyermek az áldozata az ivóvízellátás és a szennyvízelhelyezés megoldatlanságának. A WHO (2004) szerint Ázsiában a szennyvizek 65 %-a, Dél-Amerikában 86 %-a, és a Szub-Szaharai Afrikában, 100 %-a marad tisztítatlan. A tífusz, a kolera, a hepatitisz áldozatainak száma kb. 25 millióra tehető évente. Az elhalálozások kétharmada a vízzel terjedő járványoknak a következménye.
A modern nagyvárosokban, a sűrűn beépített területeken sok ember lakik. A városi utakon a torlódások tovább fognak növekedni. A nem megfelelő tömegközlekedési szolgáltatás miatt sok ingázó közúton jut el a belső városrészekbe. A tömegközlekedési eszközök gyakran túlzsúfoltak. A gazdaságilag fejlett országokban a növekvő légszennyezés miatt szaporodnak a léguti megbetegedések, a mozgáshiány, a stresszes életmód növeli a rákos és a keringési rendszer betegségeinek gyarapodását.
A csatornázottság a városokban többé-kevésbé elmarad a vezetékesvíz-hálózattól. Minél nagyobb a különbség, annál inkább nyílik a közműolló. A csatornahálózatba kerülő szennyvizet sem tudják tisztítani. A közműolló szétnyílásának következménye, hogy a tisztítatlan és az elvezetetlen szennyvíz tönkreteheti az ivóvízbázisokat.
Azok a városok, ahol a növekedés mértéke lassabb ezek a problémák nem, vagy jóval szerényebb formában jelentkeznek. Európa nagyvárosainak többsége ma már ilyen, ahol a robbanásszerű növekedés már az ipari forradalom után lezajlott, a XX. század közepétől pedig egy lassabb fejlődés figyelhető meg. A lassabb fejlődés következményeként a városi infrastruktúra kiépítése és fejlesztése lépést tudott tartani a népességnövekedéssel.
A XXI. század elején több európai városban (pl. Budapest) népességfogyást lehet megfigyelni, aminek hátterében az általános népességcsökkenés és a dezurbanizációs folyamatok állnak.
Urbanizálódott régiók a világon
Az urbanizációs folyamat világméretűvé válása miatt az Antarktiszt leszámítva a Föld minden kontinensén találhatunk urbanizálódott régiókat. Ezek közül néhány már az ókorban vagy a középkorban is városias régiónak számított (Európa, Ázsia egyes területein), míg a többség az ipari forradalom után a XIX. és XX. században kifejlődött, urbanizálódott terület.
Az ókori civilizációk jelentősebb városainak csak egy része tűnt el, sok közülük mind a mai napig működő város, ha nem is ugyanazzal a szerepkörrel és funkcióval. Ilyenek például a Nílus-menti, a mezopotámiai és az ókorban jelentősebb indiai, kínai városok, vagy az „örök város” Róma is. Egyes, a középkorban kialakult városias régiók városias jellege továbbra is megmaradt, sőt tovább is erősödött, mint például az észak-olaszországi városok, London és környéke, Bécs, Krakkó, Szentpétervár, stb.
A városiasodott régiók robbanásszerű elterjedése az ipari forradalom után indult meg. Észak-Amerika hatalmas városias övezetei (pl. az USA keleti és nyugati partja, vagy a Nagy-Tavak-vidéke, stb.) ekkor alakultak ki, de a városias életmód, új városok létrejötte és a régiek lélekszámának nagymértékű növekedése mindenhol jellemző lett a világon. Óriási léptékű változások történtek Ázsia, illetve Latin-Amerika egyes térségeiben. Japánban például a tokiói agglomeráció 150 település összekapcsolódásából jött létre. Mintegy 30 millió fő él itt, de Honshu szigetének déli részén újabb hatalmas agglomerációk jöttek létre (pl. Osaka, Kobe, Kyoto). Mexikóváros a világ egyik legnagyobb városa lett a XX. század végére. Dél-Amerikában Brazíliában Sao Paulo, Rio de Janeiro és Belo Horizonte környékén alakult ki egy óriási urbanizálódott régió, illetve Argentínában Buenos Aires, Rosario és Santa Fe, Ausztráliában pedig Sydney és Melbourne környékén. Afrika számít a világ legkevésbé városiasodott kontinensének. A Nílus-menti településeken (pl. Alexandria, Kairó), illetve egy-egy nagyobb lélekszámú ország nagyvárosán kívül (pl. Nigéria - Lagos) a Dél-afrikai Köztársaság területén alakultak jelentősebb városiasodott területek (pl. Johannesburg, Durban, Fokváros).
Európában a II. világháború éveiben a bombázások következtében a városok súlyos károkat szenvedtek (pl. London, Varsó, Volgográd – ez utóbbi kettő szinte teljesen elpusztult.) Nehéz feladatot jelentett a helyreállítás. Egyrészt a korábbi építészeti értékeket újra kellett teremteni, másrészt új eszközöket, terveket kellett kipróbálni az építkezések során. Ezzel párhuzamosan Európában megindult az új városok építése is. Ezeknek a városoknak kettős szerepet szántak, egyrészt a városok zsúfoltságának csökkentése, másrészt a vidéki térségekből a városba irányuló népesség letelepedésének segítése, illetve az újonnan kialakult ipari övezetek is a városok kialakulását eredményezte. Az elmúlt évtizedekben az új városok továbbfejlődtek, nőtt a népességszámuk. Ezek a városok népszerűek lehetnek, a városból kitelepülők között is. Ide tartoznak pl. a London körüli alvóvárosok, Berlin, Hamburg, Moszkva környéke, a holland Randstadt, a Ruhr-vidék területe vagy a Frankfurt és Stuttgart régió.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
