Tananyag választó:
Tercier szektor II. - a közlekedés, mint gazdasági szolgáltatás
Jegyzet szerkesztése:
A közlekedés formái és elemei
Eszköztár:

A közlekedés fogalma

A közlekedés egy több elemből álló komplex rendszer, mely gazdasági és szolgáltató tevékenységet végez. A legáltalánosabb meghatározás szerint, személyek és dolgok tömeges, szervezett és rendszeres helyváltoztatása, amely humán erőforrás és technikai eszközök igénybevételével valósul meg. A személyeknek helyváltoztatása a személyközlekedés. (A rendszeresség, vagy a tömegszerűség hiánya miatt, nem tekintő közlekedésnek pl. a felfedező út, vagy az űrhajózás.) A "dolgok" (anyagi javak, áruk) helyváltoztatását leginkább "teherközlekedésnek", teherforgalomnak nevezzük. Gyakran tévesen, szinonimaként használják a közlekedés fogalma helyett a szállítást, szállítmányozást. (A szállítás a közlekedés része. A személyek és tárgyak passzív részesei ennek a folyamatnak.)

A közlekedési rendszer

A közlekedési rendszerek a közlekedési hálózatból, az azokat kiszolgáló létesítményekből, valamint a közlekedésben résztvevők eljutását segítő eszközökből állnak.
A közlekedési rendszer középpontjában az ember van, mint a folyamat működtetője, szervezője. Ebben a folyamatban a részvétele lehet közvetett, vagy közvetlen. A közvetlen tevékenység a forgalomhoz kapcsolódik (a járművek működtetése, üzemeltetése a forgalom irányítása). A közvetett részvétel a forgalmat végző szervezeteken belül történhet (vezetés, fejlesztés, szervezés).
A közlekedés passzív elemei a közlekedési tevékenység tárgyai (utasok, információk, tárgyak), s ezeknek a célhoz juttatása a közlekedési tevékenység lényege.
A közlekedési rendszer legbonyolultabb részét a technikai elemek alkotják. Ide soroljuk a járműveket (személyszállító járművek, áruszállító járművek, vontató járművek), a közlekedési pályákat, és a tárgyi eszközöket (épületek, javító- és karbantartó, energiaellátó létesítmények).
A közlekedési rendszereket az utak természete alapján a közlekedéstudomány ágazatokra bontja.

A közlekedés elemei

A közlekedés jellemző eszközei a járművek, amelyek a személyek és a tárgyak továbbítását végzik. Az egyes közlekedési módoknál a járművek igen különbözőek lehetnek. Megkülönböztethetünk egyrészt vontató (mozdony, vontató-hajó) és vontatott (teherkocsi, uszály) járműveket. A járművek másik része önjáró (tehergépkocsi, autóbusz, repülőgép).
A járművek osztályozhatók még az alkalmazási területek, illetve a műszaki paraméterek alapján is.
A közlekedés résztvevői szerint megkülönböztetünk áruszállítást vagy személyközlekedést.
A közlekedés másik fontos elemei a közlekedési pályák (a térnek azt a részét értjük, amelyen a helyváltozatás, a tevékenység lebonyolódik). A kiépített pályákat nevezzük útnak, (közút, vasút, vízi út). A pálya kiépítése, vonalvezetése határozza meg, hogy a közlekedés hogyan köti össze az egyes pontokat. (A pályákon megtett tényleges távolság nem esik egybe a légvonalban mért távolsággal.) Azonban nem minden pálya feltétlenül épített (légi közlekedés, hírközlés).
A járműveknek a pályán való mozgási szabadsága szerint a közlekedést nevezhetjük:
kényszerpályás: a pálya hossztengelyével megegyező irányú mozgás lehetséges
kötöttpályás: mód van a pálya hossztengelyétől való kisebb-nagyobb elmozdulásra és
kötetlen pályás helyváltoztatásnak.
A pályák is tükrözik az adott közlekedési mód sajátos vonásait, s igazodniuk kell a forgalom igényeihez.

Közlekedési típusok

A közlekedés ágazatait csoportosíthatjuk a közlekedés színtere alapján. A szállítási ágazaton belül megkülönbözetünk: szárazföldi (vasúti, közúti), vízi, légi közlekedést és csővezetékes szállítást.
Térszerkezet szerint lehet helyi (városi), elővárosi, helyközi, távolsági.
A forgalom jellege szerint lehet belföldi és nemzetközi (tranzit szállítások). A nemzetközi szállításnál megkülönböztetünk interkontinentális és kontinentális közlekedést. A kontinensen belüli közlekedés speciális esete a transzkontinentális közlekedés, amely alatt a
kontinenst átszelő közlekedést értjük. A belföldi közlekedésen belül elkülöníthetjük a helyi, helyközi és távolsági közlekedést. A helyi (városi) közlekedés tovább osztható városi, elővárosi és városkörnyéki közlekedésre.
A forgalom rendszeressége szerint lehet menetrendszerinti vagy esetenkénti (különjárat, charter).
A személyközlekedésben elkülöníthetünk egyéni és közösségi közlekedést is. A közösségi közlekedés (tömegközlekedés) alatt általában a városi személyszállítást értjük, amelyet vállalatok végeznek speciális járművekkel.
Ezekért, a menetrend szerint közlekedő járművek használatért (gyorsvasút, villamos, trolibusz, autóbusz) díjat kell fizetni.
Az áruszállítás esetében a tömegáru (ömlesztett áru) alatt a nagy tömegben szállítható, anyagokat értjük, (mennyiségét súly- vagy térfogategységben fejezzük ki). A rakományok másik csoportja a darabáruk, amelyeket egyedileg vagy csoportosan csomagoltak.

Csővezetékes szállítás

Csővezetékes szállítás alatt legtöbb esetben folyadékok vagy gázok szállítását értjük csővezetéken keresztül. Vannak olyan pneumatikus vezetékek, melyekben sűrített levegő segítségével szállítanak szilárd tartályokat is.
Bármilyen vegyileg stabil anyagot lehet szállítani a csővezetékekben. Többféle vezetéket használunk (szennyvíz-, iszap-, vízvezeték), de a legfontosabbak, azok melyeken kőolajat és földgázt szállítanak.
A csővezetékes szállítás jelenleg az egyetlen olyan gazdaságos módszer, mellyel nagy mennyiségben lehet olajat és földgázt szállítani a szárazföldön.
Az olajvezetékek általában 120-140 cm közötti átmérőjű acél vagy műanyag csövekből állnak. Lehetőség szerint a föld fölé telepítik őket, de városi, vagy környezeti szempontból érzékeny területeken általában a föld alá 1 méteres mélységbe fektetik. Az olajat a vezeték mentén felállított szivattyúállomások tartják mozgásban.
A távvezetékek kezdő- és végpontján találhatók az indító- és fogadóállomások. Itt történik a termékek tisztítása, szétválogatása, szállításra alkalmassá tétele (hígítás, melegítés). Műszaki szempontból a kőolaj- és a földgáz-vezetékek némileg különböznek egymástól. A földgáz-vezetékek általában nagyobb átmérőjűek, azokban magasabb nyomást (20-50 bar) kell tartani. A távvezetékek műszaki megoldásai is folyton fejlődnek. Az ágazatot a viszonylag magas beruházási és az alacsony üzemeltetési költség jellemzi.
Magyarországon a csővezetékek hossza megközelíti a 7300 km-t. Ebből mintegy 5200 kilométernyi a földgázvezetékek hosszúsága. Hazánk földrajzi helyzetéből adódóan elképzelhető, új tranzitvezetékek létesítése is.
Fontos kiemelni, a csővezetékes szállítás környezetbarát jellegét, biztonságosságát és alacsony munkaerő-igényét.

A logisztika

A logisztika a görög logosz szóból származik, jelentése értelem, számítás, tervezés. A logisztikán az anyagok, személyek, információk áramlásának tervezését, szervezését, irányítását értjük. A logisztika, fogalmát már az ókorban is használták. Ekkor az emberek, illetve intézmények ellátását jelentette. Később a katonaság, a hadsereg megfelelő mennyiségű élelmiszerrel való ellátást, illetve a teljes és tökéletes felszereltségének biztosítását értettük.
A fogyasztói társadalom megjelenésével a fogalmat a gazdaság, az ipar, illetve a szolgáltatások jellemzőjeként használjuk. (Magyarországon a rendszerváltás után kezdett érvényesülni.) A logisztika feladata, hogy bizonyos források, energiahordozók, eszközök, tárgyak, élőlények, személyek, áramlását, szállítását, s mindezek irányítását, illetve ellenőrzését megtervezze. Ehhez meg kell teremtenie a szükséges erőforrásokat, hogy a folyamatokat minél gyorsabban és hatékonyabban véghezvihesse. Mivel a logisztikai költségek magasak, ezért, az egyik fő feladata, hogy a kiadásokat úgy csökkentse, hogy minél kisebb költség (az összköltség 40 %-t is kitehetik a logisztikai költségek) jusson egy áru egységre.