Csoportosítás méret szerint
A települések nagyságrendi csoportosításának az alapja a népességszám. Ugyanakkor a településrendszerek különbözősége miatt a településnagyság mást-mást jelent a Föld különböző országaiban. (Nálunk, Magyarországon a kisvárosok népességszáma 10-25 ezer fő, Kínában ez a szám 100-200 ezer fő.) Ennek ellenére az áttekinthetőség miatt szükséges a csoportosítás. A településrendszerek különbözősége miatt többféle hazai és nemzetközi csoportosítás lehetséges. A nálunk elfogadott rendszer a településeket a következő kategóriákra osztja:
apró falu: néhány főtől – 1000 főig
kis falu: 1000 - 2000 főig
nagy falu: 2000 - 5000 főig
óriásfalu: 5000 -10000 főig
kisváros: 10 - 25 ezer főig
középváros: 25 - 100 ezer főig
nagyváros: 100 - 250 ezer főig
regionális központ: 250 ezer - 500 ezer főig
nemzetközi regionális központ: 500 ezer - 1 millió főig
világváros: 2,5 - 10 millió főig
Óriásváros (vagy megacity): 10 millió felett
Csoportosítás alaprajz szerint
A települések alaprajzának vizsgálatával megfigyelhetők a települések létrejöttének, valamint a települések funkcionális változásának a folyamata. A települések morfológiai jegyei a települések kialakulásának időszakában mutatnak szoros kapcsolatot a természeti környezettel. (Létrejöhet egy patak vagy folyó futásához igazodó forma.)
A természeti környezethez való alkalmazkodást jelzi a fejlődés, a terjeszkedés módja is. Sík területeken inkább kör alakú települések alakulnak ki, míg dombsági, hegyvidéki területeken inkább a völgyek formájához alkalmazkodó hosszanti, vagy elágazó forma jön létre. Az etnikai-történeti jelleg is befolyásolja a telekformákat, s így közvetve a települések alaprajzát is.
A gazdálkodási módok, annak változásai szintén módosíthatja a települések morfológiáját. A gazdálkodás módja jellegzetesen befolyásolhatja az utcák lefutását: pl. a település széléig egyre szélesedő utcák a halmaztelepüléseken, a Hajdúságban (állattartás). Afrikában az állattenyésztők alakították ki a körfalvakat, mely az építkezés révén az állatok számára nyújt biztonságot.
Az infrastrukturális fejlődéshez más jellegű morfológiai változások kapcsolódnak. A vasútvonalak komoly telepítő tényezőket jelentettek, átformálták a települések szerkezetét. Így jöttek létre pl. az ipartelepek, a lakóövezetek a sínek mentén. Ezek a településrészek gyakran más típusú alaprajz (sakktábla) szerint épültek mint a korábbi településrész.
Meg kell említeni a gazdaságilag fejletlenebb országok városai környékén létrejövő nyomornegyedeket, melyek semmilyen szabályosságot nem mutatnak, struktúra nélküliek, sem alaprajzuk, sem utcaszerkezetük nincs.
A települések másik csoportját a szabályos alaprajzú falvak alkotják. Ezek a települések rajzasztalon, mérnöki tervezéssel születtek. Magyarországon, az alföldi területeken, amelyek a török hódoltság idején elnéptelenedtek, építették fel a 18-19. században szabályos utcahálózattal rendelkező falvakat.
Csoportosítás földrajzi helyzet szerint
A települések típusa, morfológiája, az épületek építőanyaga és a gazdálkodás módja nagymértékben függ a földrajzi helyzettől. Milyen messze fekszik az Egyenlítőtől, az óceánoktól. Azonban a települések kialakulását a domborzat is befolyásolja. Sok település alakult ki a védett medencékben, a völgyekben az árvizek által nem fenyegetett területeken. A települések telepítő tényezői között fontos szerepet játszottak a felszíni és a felszín alatti vizek is. A Duna – mint láttuk – hajózási útvonalként, ipari- és ivóvízforrásként századok óta meghatározó földrajzi tényező a város életében. A természeti tényezők közül legfontosabbak
–– a domborzati tényezők,
–– az éghajlati tényezők,
–– a vízrajzi tényezők,
–– az árvízveszély,
–– a földrajzi tényezők, mint
–– a nyersanyagforrások,
–– a jó minőségű termőföld,
–– a növényborítottság, zöldterületek nagysága,
–– a földrengésveszély stb.
Csoportosítás a településjellege szerint
Az emberiség túlnyomó többsége napjainkban már állandó településeken lakik. Az állandó települések kialakulása szinte egyidős a növénytermesztés és az állattenyésztés kialakulásával. Az első állandó települések a falvak voltak, melyeket a földművelők hoztak létre. Ma is a falvakban él Földünk lakosságának fele.
Az állandó településeket morfológiai szempontból két nagy csoportba oszthatjuk a magános települések, illetve a csoportos települések. A gazdasági, társadalmi szerepük alapján a csoportos települések egyik csoportját alkotják a falvak, a másikat a városok.
Az állandó települések határa az északi földgömbön a 78. szélességi fok körül halad, a déli félgömbön pedig az 55. szélességi fokig tart.
A települések másik nagy csoportja az ideiglenes, vagy mozgékony települések. Gazdálkodásuk a legkevésbé fejlett. Földünk több pontján ma is jellemző. Elsősorban a félsivatagos, sivatagos területeken illetve a füves puszták területén jellemzőek. A nomád állattenyésztők a vándorló életmódnak megfelelően ma is könnyen szétszedhető sátrakat, jurtákat használnak. Ezek elsősorban a hőség, a hideg ellen védenek.
Egy harmadik csoportja is van a településeknek ezek az átmeneti települések. Állandó jellegű, de az évnek csak egy részében lakott, használt szezonális települések. Ezek közé tartoznak a hegyi pásztorszállások (Alpok, Pireneusok, Kárpátok), illetve a nyaralótelepek. A székelyföldi havasokban a pásztorok nyári szálláshelye az esztena. Ma már idegenforgalmi szolgáltatás keretében is lehet esztenát látogatni, vagy akár ott is aludni.
Csoportosítás szerepkör, funkció szerint
A település funkciói közül azt nevezzük meg, amelynek kiemelkedő jelentősége van a többi feladathoz viszonyítva. A főtípuson kívül lehetnek úgynevezett altípusok is, pl. egy ipari város lehet vegyipari, könnyűipari, acélipari. A gazdaság fejlődése, a társadalom átalakulása következtében a szerepkörök változhatnak. Ugyanakkor egy település többféle szerepkört is betölthet. Funkció szerint a következő típusokat különítjük el.
iparvárosok
mezővárosok
bányavárosok
kereskedelmi központok
közlekedési központok
vásárvárosok
hídvárosok
üdülő központok
vallási központok
közigazgatási, államigazgatási központok
kulturális központok