Társadalomföldrajz | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

Bilaterális segély

A nemzetközi bilaterális segély esetén mind két oldalon kormányok állnak kapcsolatban egymással. Gyakran ez a fajta segély ún. kötött segély, ami azt jelenti, hogy a kedvezményezett országnak a donor termékeit és szolgáltatásait kell megvásárolnia. Ez valójában alig jelent mást, mint a donor („segélyt adó”) saját külkereskedelmének ösztönzését, vagyis a donor állam termékei számára külföldi piacteremtést és saját külkereskedelmének támogatását alacsony kamatrátájú hitelekkel.
Az ilyen természetű segély számos problémát vet fel. A donor termékei nem feltétlenül szolgálják a legmegfelelőbben a segélyezett ország és állampolgárainak fejlesztési igényeit. Számos esetben a bilaterális segítségnyújtás megaprojekteket jelent, pl. duzzasztógátak vagy erőművek építését, ami nagy presztízzsel jár ugyan, de kevés haszonnal a helyi lakosok számára. A másik probléma, hogy a donor állam sokszor politikai tényezők, és nem a rászorultság alapján választja ki a befogadó országot. Így például Nagy-Britannia és Franciaország a kétoldalú segélyezés keretén belül volt gyarmataiknak adják a legtöbb támogatást.

Multilaterális segély

A kormányok gyakran nemzetközi intézményeknek adnak pénzt éves tagdíj-befizetések formájában, hogy azok saját jól kiépített rendszereiken keresztül juttassák el azt a legrászorultabbaknak. A legtöbb ilyen szervezet az ENSZ égisze alatt működik. Ilyen például az Egészségügyi Világszervezet (WHO), vagy az UNICEF. Mindegyiknek megvan a maga speciális működési területe, a WHO-nak az egészségügy, az UNICEF pedig a gyermekek oktatására koncentrál elsősorban. Mint jelentős méretű, kormányzatok által fenntartott szervezeteknek megvan az az előnyük, hogy rendelkeznek azzal a pénzügyi, intézményi és szakember-háttérrel, valamint kormányzati kapcsolatrendszerrel, ami lehetővé teszi, hogy jelentős programokat hajtsanak végre gyakorlatilag bárhol a világon. Ugyanakkor éppen ez a hatalmas szervezeti felépítmény lassítja le a folyamatokat, és bár igyekeznek figyelembe venni a helyi fejlesztési igényeket, sokszor a lassú reagálás éppen azt eredményezi, hogy a problémákra vagy még, vagy már nem a megfelelő megoldást kínálják.

Az UNICEF logója

Gyorssegély

A gyorssegély szerepe, hogy a természeti vagy ember által okozott katasztrófák esetében enyhítse a károkat és az emberi szenvedést. Ilyen gyorssegély például földcsuszamlás esetében, vagy bármilyen háború sújtotta övezetben a túlélők vagy sebesültek kimenekítése, az alapvető élelmiszerek biztosítása, az orvosi segítségnyújtás, a lakhatás megoldása például sátrak felállításával. A gyorssegély alapvetően csak arra az időszakra szól, amíg a katasztrófa-helyzet fennáll. Amint megszűnik a válság, a segélynyújtás is más természetűvé válik, célja az lesz, hogy megteremtse a későbbi újjáépítés alapfeltételeit.

Hosszú távú, fejlesztési segély

A hosszú távú fejlesztési segély célja, hogy javítsa a kedvezményezett ország lakosainak életminőségét és életszínvonalát. Olyan tevékenységek tartoznak ide, mint például tiszta ivóvíz biztosítása, a szennyvízelvezetés megoldása, gyógyszerek és oltóanyagok biztosítása, egészségügyi oktatás, a gyerekek beiskolázásának megoldása, a földművelők támogatása jó minőségű vetőmagokkal, gazdasági önsegítő csoportok létrehozása a helyi lakosok bevonásával stb.. Mindegyik tevékenység célja, hogy a valós igények feltérképezését követően gyakorlati segítséget nyújtsanak a helyi lakosoknak azáltal, hogy olyan változásokat generálnak, amelyek fenntarthatóak, vagyis a közösség saját erőforrásaira támaszkodó, önellátó erejét növelik. Ennek következtében, ideális esetben, nem lesz többé szükség a segélyekre.

Civil szervezetek által nyújtott segítség

A civil szervezetek a kormányoktól függetlenül, non-profit alapon működő, saját költségvetéssel rendelkező szervezetek. Azok, amelyek a segélyezésben részt vállalnak általában jótékonysági szervezetek. Habár felhasználnak kormányzati forrásokat is munkájuk során, sokszor egyéb forrásokból, főleg magánadományokból tartják fent magukat. A kormányzatok azért is szívesen támogatják őket, mert rugalmas munkamódszerük és intézményrendszerük, illetve informális kapcsolataik révén a legsikeresebb szereplői a segélyezésnek a helyi igények felmérésében és kielégítésében. Ezáltal maga segélyezés is hatékonyabbá válik. Vannak közöttük olyanok, amelyek az egész világra kiterjedő hálózatot tartanak fenn, ilyen például az Oxfam vagy a Christian Aid. A külföldön is dolgozó magyar szervezetek közül megemlíthető itt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány vagy az Afrikáért Alapítvány.