Tananyag választó:
Migráció
Jegyzet szerkesztése:
A migráció típusai
Eszköztár:

A migráció típusainak felsorolása és jellemzése

A migráció olyan lakóhelyváltozás, mely településhatárok átlépésével jár. A migrációt sokféleképpen értelmezhetjük, osztályozhatjuk.
A migrációnak két típusa lehetséges. Az emigráció, amikor a népesség elvándorol, valamint az immigráció, amikor a népesség betelepül.
Egy másik lehetséges felosztása a migrációnak, hogy a mozgás állandó, vagy ideiglenes, azaz a visszatérés lehetősége adott-e.
Az ideiglenes migráció lehet periodikus, ha többször ismétlődik. Ha ez a mozgás rendszeres (munkába, iskolába járás), akkor ingázásról beszélünk, melynek ismétlődése lehet napi, heti, havi.
Vizsgálhatjuk aszerint, hogy önkéntes-e, azaz az egyén akarata volt, vagy kényszerített. Ez utóbbira a történelemben számos példa van: rabszolga-kereskedelem, népvándorlások, népesség-áttelepítések.
Vizsgálhatjuk a kiváltó okok szerint is. Ez lehet megélhetési (gazdasági ok), vagy a vallás gyakorlásának lehetősége, jobb oktatási, tanulási lehetőségek, kedvezőbb klimatikus adottság. A migrációnak egy speciális formája a nomád állattartással járó vándorlás. Az állatokat új és új legelőkre hajtó népcsoportok folyamatos vándorlásban vannak. Útvonaluk azonban nem véletlenszerű, általában minden évben ugyanazon a vonalon haladnak.

Népességmozgások a történelem folyamán

A 4. évszázadtól kezdve a közép-ázsiai sztyeppék lakói nyugat felé indultak el. Vándorlásuk, egy, több száz évig tartó korszak névadója lesz, a népvándorlások koráé. Az Európába érkező nomád törzsek egymást követő hullámaival gyökeresen megváltoztatták Európa etnikai összetételét. Gazdasági visszaesés következett be, a közigazgatási, az oktatási és a katonai infrastruktúra tönkrement, a római kor fejlett írásbelisége gyakorlatilag megszűnt. A népvándorlás korát a 9. században a Kelet-Európa felől a magyar honfoglalás, Észak-Európa felől a viking népcsoportok letelepülése zárta le. A népvándorlás utolsó hullámaként megjelenő magyar törzsek, miután 895-896-ban elfoglalták a Kárpát-medence gyéren lakott területeit, később beilleszkedtek Európa társadalmi-kulturális rendszerébe.
A népvándorlás, az emigrációs mozgások, kivándorlások a földrajzi felfedezések óta igen jelentős szerephez jutottak a nemzetállamok történetében. A 20. század elejétől ezek népességmozgások felgyorsultak. A második világháború után Közép- és Délkelet-Európában mintegy 10 millió ember hagyta el kényszerűségből hazáját, s települt át másik ország területére.
Nemzetünk történelmére is a népességmozgások igen nagy hatással voltak. Gondoljunk a honfoglalásra, vagy a vesztes szabadságharcok utáni időkre, a kitelepítésekre, a múlt század eleji 1,5 milliós kivándorlásra, a világháborúk utáni elvándorlásokra, lakosságcserékre, az 1956-os forradalom utáni, mintegy 200 000 politikai menekültre.
Az 1949-es statisztikák alapján több mint 300 000 magyar érkezett hazánkba a lakosságcserék során.