Tananyag választó:
A világ nyelvi és vallási megoszlása
Jegyzet szerkesztése:
Nyelvek, nyelvcsaládok
Eszköztár:

Bevezető

Olyan komplex és bonyolult kommunikációs rendszerrel, mint amilyen a nyelv egyetlen élőlény sem rendelkezik a Földön az emberen kívül. A nyelvi fejlődés feltehetően összefüggött a hangképző szervek átalakulásával, változásával is. Régészeti adatok szerint a nyelvi kommunikáció robbanásszerű fejlődése 100 ezer évvel ezelőtt indulhatott meg, a modern nyelvek pedig 40 ezer évvel ezelőtt jelenhettek meg, amikor a technikai civilizáció és a művészetek jelentős fejlődésnek indultak.
A Földön becslések szerint 2500-3000 nyelv létezik, de pontos adatot soha sem lehet mondani, mert a nyelvjárások és a nyelvek közti határ gyakran nem húzható meg egyértelműen.
A nyelveket ma már nem csak egymással lehet összehasonlítani, hanem a régészeti és genetikai kutatásokat is segítségül lehet hívni, melyek segítségével a nyelvek közti rokonság vizsgálható. A nyelvcsalád, azokat a nyelveket foglalja magába, amelyek rokonságban állnak egymással. A világ leghatalmasabb nyelvcsaládja, az indoeurópai. Az emberiség majdnem fele ezeket a nyelveket beszéli.

Európa fontosabb nyelvcsaládjai

Európa őshonos nyelveinek többsége az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Az indoeurópai nyelvek összekötik Észak-Indiát és Iránt Európával, legalábbis, ami a nyelveket illeti. A gyarmatosítások miatt nem csak Ázsiában és Európában, hanem az össze kontinensen előfordulnak indoeurópai nyelvek.
Az Európában beszélt indoeurópai nyelveket további csoportokra szokás bontani.
Az újlatin nyelvek közé a francia, spanyol, portugál, olasz és román nyelv tartozik, a germán nyelvek közé pedig a németen kívül az angol, a holland és a skandináv nyelvek (dán, svéd, norvég, izlandi) tartoznak a finn kivételével.
A szláv nyelvek nagy csoportjába a lengyel, cseh, szlovák, orosz, ukrán, belorusz mellett délszláv nyelvek (szlovén, horvát, szerb, macedón, bolgár) tartoznak. Kevesebben beszélik a görög, az albán és a korábban Európában jóval nagyobb területeken elterjedt kelta nyelveket (ír, walesi, skót, breton). Külön alcsoportot képeznek a balti nyelvek is (lett, litván). Európában két ország területén húzódik olyan nyelvi határ, ahol az egyik és a másik csoporthoz tartozó nyelveket is nagyjából hasonló arányban beszélik. Mindkét országban az újlatin és a germán nyelvek találkoznak egymással az országhatáron belül. Svájcban a francia, olasz és rétoromán mellett a német nyelv az elterjedt, illetve Belgiumban a flamandok és vallonok között húzódik a germán-újlatin nyelvi határ.
Jól látható, hogy az indoeurópai nyelvek szinte teljesen lefedik Európát, ezen kívül már csak ázsiai eredetű nyelveket beszélnek a vén kontinensen. Oroszország európai területein megjelennek a mongol és a türk nyelvek is (ez utóbbi Törökország európai részén is), melyek az altaji nyelvcsaládhoz tartoznak, de a magyar nyelv szempontjából legfontosabb az uráli nyelvcsalád. Ebben a nyelvcsaládban éppen a magyart beszélik legtöbben, de ide tartozik a finn, a lapp és az észt nyelv is, illetve az olyan kevéssé ismert és eltűnőben lévő nyelvek is, mint az Oroszország európai területen létező mordvin, udmurt, mari, illetve a komi és a nyenyec nyelvek.
Érdekes kivételt képez a baszk nyelv, amelynek nem ismerik eredetét, tehát nem tudják besorolni semelyik nagyobb nyelvcsaládba se. Baszkok Észak-Spanyolország és Franciaország határvidékén élnek, legnagyobb városuk Bilbao.

Az Európán kívüli fontosabb nyelvcsaládok

Európán kívül a legfontosabb és legelterjedtebb nyelvcsalád szintén az indoeurópai, mert a nagy földrajzi felfedezéseket követő gyarmatosítással, és kivándorlással az amerikai kontinensre jellemző lett az az angol, a spanyol, a portugál, a francia és a holland nyelv. Ausztrália és Új-Zéland hivatalos nyelve az angol és Dél-Afrikában is elterjedt az angol, illetve az indoeurópai eredetű afrikansz.
Ázsia az egyedüli kontinens, ahol az őshonos iráni, afganisztáni és indiai területeket leszámítva nem terjedtek el az indoeurópai nyelvek.
Hatalmas, bár többnyire alacsony népsűrűségű területeken beszélnek altaji nyelveket (Kelet-Szibéria, Mongólia, Japán-szigetek, Koreai-félsziget, Közép-Ázsia, Törökország). A sino-tibeti nyelvcsalád legjelentősebb tagjai a kínai, a burmai és a tibeti nyelvek. A japán és koreai nyelv besorolása nem könnyű, amit jól mutat, hogy vannak, akik az altaji nyelvcsaládhoz sorolják őket, mások pedig a sino-tibetihez.
Dél-Indiában és Srí Lanka északi részén a dravida nyelvek terjedtek el, mint például a tamil vagy a telegu.
A délkelet-ázsiai nyelvek többsége az ausztroázsiai nyelvcsaládhoz tartozik, mint például a thai, vietnámi, maláj vagy a Fülöp-szigeteken beszélt tagalog.
Nyugat-Ázsiában az afro-ázsiai nyelvek jellemzők, mintahogyan Észak-Afrikában is. A legismertebb ilyen nyelv az arab. Ide tartozik még a héber nyelv modern változata is, az ivrit, ami az izraeli zsidó lakosság nyelve.
A Szahara egyes területein és attól délkeletre terjedtek el nílusi-szaharai, míg Fekete-Afrika legnagyobb területén a niger-kongói nyelvek. Ezek legfontosabb alcsoportját képezik a bantu nyelvek, melyek közül az egyik legismertebb a szuahéli. Kelet-Afrikában (Tanzánia, Kenya, Uganda) ezt sokan beszélik és egyfajta közvetítő nyelv szerepét is betölti.
Délnyugat-Afrika (Namíbia, Botswana) sivatagos, ritkán lakott területein a koiszan nyelvcsaládhoz tartozó nyelveket beszélik az őslakosok, mint amilyen például a busmanok jellegzetesen csettintő nyelve.
Legkevesebben ma már a hagyományos életformát többé-kevésbé folytató őslakosok nyelveit beszélik a világon, de Európán kívül, minden kontinensen találunk ilyen nyelveket, nyelvcsaládokat. Ilyen például az észak-amerikai indián na-dene, a dél-amerikai kecsua-ajmara, vagy az ausztráliai pama-nyungan nyelvcsalád.