A népesség összetételének tényezői
A demográfiai megoszlás több szempontból is vizsgálható. Az egyik legfontosabb szempont a nemek közötti megoszlás. Ez Földünkön nagyjából 50-50 %. Érdekes adat, hogy minden l00 lányszületésre 107 fiúszületés esik. Tehát a fiúk aránya születéskor magasabb. Ez a többlet azonban folyamatosan csökken, s kb. a 40 éves kor környékén kiegyenlítődik. Innentől kezdve nőtöbblet alakul ki, mely az elöregedő társadalmakban jelentős arányt érhet el. A gazdaságilag fejletlenebb országokban ezzel szemben előfordul férfitöbblet is.
A másik fontos jellemző a népesség kor szerinti összetétele. Ez jelentős mértékben befolyásolja a népesség gazdasági aktivitását, a jövedelmi viszonyokat.
A népesség összetételét lehet vizsgálni nagyon sok szempontból, ilyenek pl. a keresőképes lakosság, a gyermekek, a nyugdíjasok aránya az összlakossághoz viszonyítva vagy a különböző szektorokban (pl. mezőgazdaság, ipar) dolgozó népesség aránya - hogy csak a legjellemzőbbeket említsük.
Korfa
A korfa olyan sávdiagram, amely jelzi a népesség nemek és korcsoportok szerinti megoszlását. Egy ország korfájának elemzésével népesedéstörténetéről nyerünk fontos információkat. A gyors népességnövekedésű társadalmakban a fiatalok aránya magas, s ha ez a folyamat tartósan folytatódik, akkor a fiatal aktív népesség aránya is magas lesz, szemben az idős korúak arányával. Ez hosszabb távon népességrobbanáshoz vezet. Ezen korfák alakja a piramishoz hasonlít. Itt a születéskor várható élettartam alacsony, kb. 50 év. Ez a korfa jellemző a gazdaságilag fejletlenebb államokra (pl. Ghána, Afganisztán). A népességnövekedés miután nem járt együtt az élelemtermelés növekedésével gyakran az alultápláltsághoz és az éhezéshez vezet. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyre többen áramlanak munkát keresni a nagyvárosokba.
Ezzel szemben a lassú növekedésű, vagy fogyó népességgel rendelkező társadalmakban egyre kisebb arányban lesznek a fiatalkorúak. A korfa alakja egyre keskenyebb lesz. A megfelelő egészségügyi ellátás hatására nő a születéskor várható élettartam. Ezért nő az időskorúak aránya. Az öregedő társadalmak összetételét tükröző korfa előbb oszlopszerű, később gomba alakú lesz. Ilyen hazánk korfája is. Néhány éven belül ezek a társadalmak eljutnak arra a bizonyos kritikus pontra, amikor már az aktív korú, munkaképes korosztály népességen belüli arányának csökkenésével kell számolni. A lakosság elöregedése komoly gazdasági, költségvetési és társadalmi kihívásokat jelent.
A népesség foglalkozási szerkezete
A népesség foglalkozási szerkezete mutatja, milyen arányban oszlik meg a gazdasági szektorok között a foglalkoztatottság. A szektorok közti munkamegosztásból következtetni lehet a gazdasági fejlettségre. A gazdaságilag fejletlenebb országokban a legtöbben az elsődleges szektorban dolgoznak, a gazdaságilag fejlettebb társadalmakban pedig a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya a magas.
A primer szektor, (a mezőgazdaság) a legrégibb gazdasági ágazat. Néhány évszázada még a népesség jelentős része ebben az ágazatban dolgozott. Napjainkban is az aktív keresők felét foglalkoztatja a világon, de igen nagy eltérést mutat az egyes régiók között. A gazdasági fejlődés előrehaladtával nőtt a szekunder szektorban (ipar) foglalkoztatottak aránya. Ma a világ népességének kb. 25 %-a dolgozik az iparban. (A gazdaságilag fejletlenebb országokban a mezőgazdaságból az iparba, illetve a tercier szektorba történő vándorlás folyamata most zajlik.) A gazdaságilag fejlettebb országokban a tercier szektor (szolgáltatás) és a kvaterner szektor (kutatás, fejlesztés) vette, veszi át az ipari szektorból a munkaerőt. A gazdasági szektorok szerepkörének változása következtében az aktív keresők átcsoportulása figyelhető meg az egyes szektorok között. Ezt a folyamatot nevezzük foglalkozási átrétegződésnek.
Az átalakulás szakaszai és az átalakulások okai
A népesedési ciklus vagy demográfiai átalakulás négy szakaszát szokás megkülönböztetni. Az első szakasz, amikor a születési és a halálozási arány is magas, és a népességszám lassan növekszik. Az átlagéletkor alacsony. Ma már minden ország túllépett ezen, legfeljebb néhány trópusi esőerdei őslakos törzset találunk ebben a szakaszban. Ez a szakasz a 18. század végéig, míg a fejlődő világban a 20. század elejéig tartott.
A második szakasz, amelyben a halálozási arány az életkörülmények javulásának hatására csökken, de a születési arány ugyanolyan magas, mint korábban. A népesség száma rohamosan gyarapszik. A gazdaságilag fejletlenebb országok jó része ebben a stádiumban van.
A harmadik szakasz, amelyben a halálozási arány az előzőnél is alacsonyabb, de a születési arány is csökken. Mindez persze hosszú folyamat. A népesség számának növekedése mérséklődik. A gazdaságilag fejletlenebb országok közül sokan most lépnek ebbe a szakaszba, de például olyan gazdaságilag fejlettnek számító országok, mint Kanada és Ausztrália a 20. század végén, illetve 21. század elején még ebben a szakaszban vannak.
A negyedik szakasz, amelyben a halálozási arányszám tovább csökken, és a születések száma is lényegesen kisebb. A népességnövekedés megáll, esetleg természetes fogyásról is beszélhetünk. Az európai országok nagy része ebben a szakaszban tart, beleértve Magyarország népességét is.
A természetes szaporodás, a születési és halálozási ráta
A természetes szaporodás fontos demográfiai mutató, amely az élveszületések és halálozások számának különbségéből adódik. Értékét 1000 lakosra számítva ezrelékben, vagy százalékban szokták megadni. Fontos demográfiai mutató, mely a születési ráta az 1000 állampolgárra jutó átlagos éves születések számát jelöli. Földünkön világviszonylatban becsült értéke 26-28 ezrelék. Európában a legmagasabb születési rátával többek között Norvégia és Franciaország rendelkezik. Magyarországon, Lengyelországban vagy Németországban pedig igen alacsony ennek értéke.
A halálozási ráta az ezer lakosra jutó elhunytak száma egy adott évben. Ez az arány a fiatalodó országokban alacsonyabb, az elöregedő társadalmakban magasabb. Világviszonylatban a halálozási arány 16-18 ezrelék.