A nemzetközi migráció jellemzői
A nemzetközi vándorlások végcélja lehet egy másik ország, vagy egy másik kontinens is. Ha kontinensek között zajlik, akkor interkontinentális, ha azon belül, akkor itrakontinentális migrációról beszélünk. A kommunikáció és a közlekedés fejlődése kapcsán növekszik az interkontinentális migráció esélye. Gyakran fognak el a magyar zöldhatáron Bangladesből, Afganisztánból érkező menekülteket, akik rajtunk keresztül szerettek volna átjutni Nyugat-Európába.
Az interkontinentális vándorlásoknak nagy szerepe volt Ausztrália vagy Amerika benépesülésében, Szibéria meghódításában, vagy a modern vendégmunkások migrációjában.
Nemzetközi migráció esetén van egy „küldő” vagy „kibocsátó” állam és egy-egy „fogadó” állam. Az aktív keresők jelentős százaléka idegen országban vállal munkát a jobb megélhetésért, enyhítve a befogadó ország munkaerőhiányát.
A nemzetközi migráció előnyei és hátrányai
Az emberek mindig új és jobb otthont kerestek, ezért a vándorlás a sajátjuknál viszonylag gazdagabb országok felé irányul. A nemzetközi migráció érinti a gazdaságot, a népesedést, a politikát, a nemzetbiztonságot, a kultúrát, a nyelvet, sőt, még a vallást is.
A hagyományos „befogadó országokat” a bevándorlók előnyben részesítik, mint például Ausztráliát, Kanadát és az Egyesült Államokat. Az egyes országok magasan vagy alacsonyan képzett munkaerő iránti igénye a bevándorlási politikát befolyásolja. Néhány gazdasági szektor például – szolgáltatások, mezőgazdaság – számít a bevándorló munkaerőre. Ez a bevándorlók számára is előnyös lehet. Az elöregedő társadalmak is igyekeznek a bevándorlókat magukhoz vonzani, mivel a lakosság elöregedése miatt pótolniuk kell a munkaerőpiacon fellépő munkaerőhiányt. A kibocsátó országokra és gazdaságokra, ahonnan a bevándorlók távoznak, a migráció egyszerre lehet áldás és átok: pénzt, külföldi kapcsolatokat biztosít; ugyanakkor elviszi a rátermett és szakképzett munkaerőt.
A turizmus korunk nagy népességvándorlása. A társadalom mozgékonyságának egyik megnyilvánulása.
A menekültkérdés
Menekült az, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt hagyja el országát. Amióta háborúk üldöztetések vannak Földünkön, azóta vannak menekültek.
Napjainkban kétféle menedékjog létezik. A területi menedékjog esetén az állam a területén ad menedéket az üldözöttnek. A diplomáciai menedékjog esetén az állam diplomáciai képviseletein fogadja be az üldözötteket.
Több nemzetközi dokumentum biztosítja a menekültek jogait. A politikai és gazdasági okokból kivándorlók mellett a menekültek egy új csoportjára is fel kell készülni, ők az ökológiai menekültek. Az elsivatagosodás, a földrengések, valamint az árvizek egyre gyakrabban kényszerítenek embereket lakhelyük elhagyására – őket nevezzük ökológiai menekülteknek. Az ökológiai menekülteket a nemzetközi jog egyelőre nem ismeri el.
Napjainkban átalakult a menekültek nemi összetétele. Míg korábban az Afrikában élő nők nem hagyhatták el falujukat, napjainkban egyre több nő választja a migrációt. Ők főként képzettebbek.
A belső vándorlás típusai
Az országon belüli mozgások lehetnek interregionális mozgások vagy intraregionális mozgások. Ezen mozgásokat egyrészt az urbanizációs folyamatok váltották ki.
Legtipikusabb példája, a faluból városba költözés. Megfigyelhető egy másik irányú vándorlás is, a perifériáról a centrumtérségbe költözik a lakosság. Ha a lakó és a munkahely között következik be a vándorlás, akkor ingázásról beszélünk.
Példák a belső vándorlásra
A perifériától a centrum felé történő vándorlás mellett Magyarországon megfigyelhető egy érdekes jelenség. A belföldi vándorlás keletről nyugatra irányul. Közép- és Nyugat-Dunántúl és Közép-Magyarország a nyertese. A megyék közül Pest megye felé irányult a vándorlás, főleg az észak-magyarországi és az észak-alföldi megyékből. Budapest pozitív vándorlási egyenlege megszűnt 1990-re. A falvak váltak ekkortól a belföldi vándorlás nyerteseivé, 2007-ig. Az 1990-es években a szuburbanizáció jelentőssé vált, főleg a budapesti városrégióban. Napjainkban a dezurbanizáció is jelen van a budapesti régióban. Érdekes jelenség, míg a fiatal pályakezdők a fővárosba költöznek, addig a kisgyermekes családok inkább kifelé. Az ingázók általában az alvóvárosokból indulnak. Budapesten ez a szám kb. 120-150 ezer. A nagyobb távolságra lakók hetente, havonta utaznak haza.
Nagyon magas a 30 év alattiak aránya a belső vándorlásban. Az 1990-es évektől kicsit növekedett a 30-40 év közöttiek aránya.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
