A népesedési problémák rövid jellemzése
A fejlődő világ sok országában a világátlagnál jóval magasabb, 2-4% az évi népességnövekedés. Ez néhány évtized alatt drámai népességrobbanáshoz vezetett, különösen
Latin-Amerikában és Ázsiában. Kínában, Indiában, Bangladesben, Indonéziában,
Pakisztánban, Brazíliában, Mexikóban és Nigériában ezek a problémák égetőek. Ennek egyik következménye, hogy a népesség jelentős része alultáplált. A születésszabályozás - Kínát kivéve - nem megoldott, bár Kínában is ellentmondásokkal terhelt.
A kezelési lehetőségek és típusok számbavétele
A népességnövekedési problémák kezelését egyes országok emberi jogi szempontból elfogadhatatlan módszerekkel szabályozzák. Kínában 1980-as évek eleje óta családonként csak egy gyereket engedélyez az állam. Az intézkedésnek azonban számos negatív hatása is van: illegális abortuszok, lánycsecsemők meggyilkolása, eltitkolt gyerekek, a nemek arányának eltolódása (pár nélkül maradó férfiak).
Magyarországon 1950-1956 közötti időszakot a népesedés szempontjából Ratkó-korszaknak nevezzük. Az elnevezést Ratkó Anna népjóléti és egészségügyi miniszterről kapta, aki abortusz tilalmat vezetett be az országban. Az ő javaslatára vetették ki a gyermektelenségi adót is. Az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás üteme ezekben az években jelentősen nőtt. A terhesség-megszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, a gyermektelenségi adót pedig az 1956-os forradalom után törölték el. Ebben az időszakban született generációt Ratkó-gyerekeknek hívják.
Vannak olyan módszerek is a népességnövekedés visszafogására, amelyek emberi jogi szempontból sem aggályosak. Ezek közül a legfontosabb az anyák, azaz a nők helyzetének javítása, írástudatlanság megszüntetése a nők képzése, oktatása, a védekezési lehetőségekről tájékoztatás és munkába való bevonása. Igen fontos lépés a társadalombiztosítási rendszer kiépítése (megbízható nyugdíjrendszer), ennek hiányában a sok gyerek az egyetlen garancia arra, hogy lesz, aki eltartsa, gondozza az öregeket.
A kínai "egy gyermekes" modell
Kínában a túlnépesedés ellen a hetvenes évektől kezdve vezették be az egy család-egy gyerek modellt. Az állam az egygyermekes családmodellt támogatja (a városokban egy, vidéken két gyereket engedélyeznek családonként). Akik megszegték a törvényeket, azok súlyos bírságokra számíthattak.
Az egygyermekes családmodell miatt elöregszik a kínai népesség, s ez rövidesen súlyos munkaerőhiányhoz vezethet, az olcsó munkaerő hiánya pedig a gazdasági növekedés lassulásához.
A modell vészesen eltorzította a nemi arányokat, egyre jelentősebb a nőhiány, ami a további reprodukciót is gátolja.
Kínában mostanában (2010) érte el a házasodási kort az első korosztály a népesedéspolitika bevezetése óta.