Koreai Köztársaság
Az újonnan iparosodó országok első hullámába tartozó államokat (Koreai Köztársaság, Tajvan, Szingapúr, Hongkong) nevezzük „kistigriseknek”.
A Koreai Köztársaság neve leginkább az 1988-as nyári Olimpia, a 2002-es futball VB kapcsán került a köztudatba.
A II. világháború előtt Japán gyarmata volt (ekkor épült ki infrastruktúrájának alapja), majd Japán kapitulációja után az országot két részre osztották, (Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság). A kommunista észak az ötvenes évek elején megtámadta a kapitalista berendezkedésű Dél-Koreát országegyesítés céljából, ami véres háborúba torkollott. A háború ugyan befejeződött, de nem követte békeszerződés, csupán fegyverszünettel zárult, ezért jogilag a két Korea a mai napig (2010) hadban áll egymással. Mindez számos politikai konfliktus forrása.
Dél-Korea (Koreai Köztársaság) ásványkincsekben szegény, gazdasági fejlődése amerikai segélyekkel indult meg. A dolgozók szorgalma és az alacsony munkabérek elősegítették a tőkefelhalmozást. Később már saját forrásból fedezték a beruházásokat, szoros állami irányítással, pénzügyi szabályozók felhasználásával. Mára a világ vezető gazdasági hatalmai közé tartozik.
Az ipari fejlesztések mellett jelentős összegeket fordított az állam az oktatásra, gyakorlatilag megszűntették az írástudatlanságot. Igen magas a felsőoktatásban tanulók aránya.
Az ipar vezető ágazatai az elektronika, elektrotechnika. Nemzetközi nagyvállalatai (pl. Samsung, LG, Daewoo, Hyundai) az egész világon ismertek. Fontos exportcikke az autó, a televízió, a DVD-lejátszók, a telefonok, háztartási gépek is. Dél-Koreában fejlesztették ki először az MP3-lejátszókat.
Az infrastruktúra átgondolt fejlesztésének hatására az internet felhasználók aránya már 70 % körüli. A szélessávú internet használatában a lakosság világelső.
Dinamikusan fejlődő ágazat az autógyártás is (Hyundai, Daewoo, Kia) és a hajógyártásban is a világelsők között van.
Tajvan
Tajvan - vagy hivatalos nevén: Kínai Köztársaság - a II. világháború előtt japán gyarmata volt, főleg élelmiszereket és fát biztosított az anyaország számára. A világháború után visszakerült Kínához, de az 1949-es kommunista győzelem után az úgynevezett nemzeti kormány Tajvanra szorult vissza. Megindult a sziget Kínától független gazdasági társadalmi fejlődése. Politikai státusa ettől kezdve vitatott: Kína, egyik tartományának tekinti Tajvant, de az ország önmagát függetlennek tartja saját kormánnyal és Kínától nagyon különböző politikai berendezkedéssel. (1971-től a Kínai Népköztársaság vette át az ENSZ-ben a Kínai Köztársaság helyét.)
Tajvan gazdasági fejlődésének alapjait az amerikai segélyek biztosították. Az 1960-as évektől Tajvan az importhelyettesítő gazdaságpolitika helyet, áttért az exportorientált gazdasági fejlődésre. Az állami szerep jelentős a gazdasági folyamatok, beruházások irányításában. Fejlődéséhez hozzájárult a tudatos gazdasági stratégia, a lakosság munkamorálja.
Földrajzi helyzetéből adódóan anyag- és energiatakarékos, korszerű technikát, igénylő termékek gyártására helyeződött a hangsúly. Kicsi belső piaca kiszolgáltatottságot jelent a világgazdasági folyamatok szempontjából. A tömegcikkek helyett a technológiaigényes ágazatok fejlesztésére tért át. A textilipari termékeket fokozatosan kiszorították az exportból az informatikai termékek, gépek. A számítógép-alaplapok többségét tajvani cégek állítják elő. A magas munkabérek miatt az egyes alkatrészek gyártását áthelyezték alacsonyabb bérköltségű államokba. A legjelentősebb vállalatai a notebook termékek gyártója az ACER, és az ASUSTEK.
Nagy hangsúlyt fordítottak az oktatásra, a kutatás-fejlesztésére, az innovációra, így a világgazdaság egyik legintenzívebben fejlődő gazdaságává vált. Napjainkra a térség egyik jelentős működő tőke befektetője lett.
Szingapúr és Hongkong
Hongkong egészen a 20. század végéig nagy-Britannia külbirtoka volt. 1997-ben vált ismét Kína részévé, mint Különleges Igazgatású Terület. Az „egy ország két rendszer” elvét alkalmazzák. Külön jogrendszere, pénzneme (hongkongi dollár) van. A közlekedési szabályok is sajátosak, mivel a bal oldali haladás van érvényben. Csak a honvédelem és a külügyek a közösek.
New York és London mellett a nemzetközi pénzügyi élet egyik központja. Az alacsony adók miatt sok nagyvállalat központja megtalálható itt. Emellett kiemelkedő nemzetközi kereskedelmi, szállítási központ is. A Kínával kötött szabadkereskedelmi szerződés jelentős kedvezményeket biztosít Hongkong számára. Az import, jelentős részét a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok teszik ki. A GNP közel 90 %-a, a szolgáltatásokból származik. Az infláció, a munkanélküliség alacsony.
Az ipari termékek közül, az elektronikus készülékek, számítástechnikai eszközök, órák, játékok gyártása jelentős.
Szingapúr, Hongkonghoz hasonlóan, kicsi városállam. Napjainkban a leggyorsabban fejlődő és leggazdagabb országok közé tartozik a világon. 1819-től brit gyarmat, 1965-től független állam. A világ szinte összes jelentős transznacionális vállalatának van képviselete vagy leányvállalata az országban. Gazdaságában a technológia és tőkeigényes feldolgozó iparágak játsszák a fontos szerepet.
Nemcsak kereskedelmi központ, hanem fontos áruforgalmi kikötő is, így kiemelt szerepe van a gazdaságban a kereskedelemnek. Kikötője az egyik legforgalmasabb a világon. A Közel-Keletről érkező tankhajók által szállított kőolajat finomítják, s exportálják Kelet-Ázsia országaiba.
Fejlett infrastruktúrával rendelkezik, a jól képzett munkaerő, az innovációs képesség szerepet játszott a fejlődésben. Jelentős iparágai a fogyasztási elektronikai cikkek, a számítógépek, háttértárolók (pl. a Seagate nevű cég termékei). Az előnyös földrajzi helyzet, a liberális gazdaságpolitika, a korszerű infrastruktúra, a kedvező adózási és pénzügyi feltételek, a magasan képzett munkaerő mind hozzájárultak ahhoz, hogy a világ egyik legjelentősebb működőtőke-importáló országa lett.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
