Az alultápláltság
Alultápláltságról akkor beszélünk, ha a vizsgált egyén testtömegindexe az egészséges érték alatt van. Abban az esetben is előfordulhat alultápláltság, ha elegendő mennyiségű élelmiszer áll rendelkezésre, de nincs elegendő vitamin vagy nyomelem a fogyasztott ételekben. Az egyoldalú táplálkozás esetében is kialakulhat tehát alultápláltság.
Az alultápláltság következményeként legyengül a szervezet és a kórokozók is sokkal könnyebben megtámadják.
Az éhezés
Éhezés akkor alakul ki, amikor az élelmiszerbevitel tartósan alacsonyabb ahhoz képest, amennyi energiára, tápanyagra a szervezetnek szüksége lenne. Az állandó éhezés kihat az egész szervezetre és megváltoztatja az emberek viselkedését is. A rövidtávú éhezésnek nincsenek különösebb kockázatai, a tartós éhezés során azonban előbb a zsírtartalékok bomlanak le, majd megkezdődik a szervezet fehérjéinek lebontása is. Később izomsorvadás lép fel és megkezdődik a csontok leépülése, végül valamelyik létfontosságú szerv (pl. szív) leépülése miatt beáll a halál. Az állandóan éhezők sokkal fogékonyabbak a betegségekre is, mert az immunrendszerük működése sem tökéletes.
Az éhínség
Éhínségről akkor beszélünk, ha az alultápláltság és az éhezés tömeges méretűvé válik. Éhínség többször előfordult már a világtörténelemben. Szomorú tény, hogy a Földön máig nem sikerült felszámolni az éhezést, az éhínségek pedig újra és újra megjelennek.
Az éhezés ördögi köre
Az éhezés fáradságot és fásultságot okoz és mindezek miatt könnyen meg is betegszik az ember. A fáradt, beteg ember nem tud eleget dolgozni, ami miatt egyre kevesebb élelmiszernövény terem, s ez kevesebb élelmet eredményez. A kevesebb élelem pedig újratermeli az éhezés problémáját. A kör bezárult, az éhezés ördögi köréből nagyon nehéz kilépni a világ szegény országaiban.
Aszály és elsivatagosodás
Az aszály és az elsivatagosodás értelemszerűen tönkreteszi a termést, csökkenti a megművelhető vagy legeltethető földterületek nagyságát, ami szintén lehet az egyik kiindulópontja az éhínségnek.
Hasonló okok vezetnek a Száhel övezet éhínségeihez: a túllegeltetés elősegíti a sivatag előretörését, a csökkenő legelőterület pedig kevesebb állatot tud eltartani, ezért csökken az emberek tápláléka, ami éhezéshez vezet.
Háborúk
A szegény országok sokszor háború sújtotta övezetekben fekszenek. A háborúk során nehézkessé válik az élelmiszertermelés, teret kap a szabadrablás, a helyi lakosságnak gyakran menekülnie kell. Az egyébként is kevés betevőt ilyenkor nem lehet sehogyan előteremteni, ezért az éhínségek kiváltó okai közt gyakran előfordulnak a háborúk.
Szegénység, egyenlőtlen kereskedelem, eladósodottság
A szegénység gyakori kiindulópontja az éhezésnek, a szegény embernek még földje sincs, ahol élelmiszernövényeket termelhetne saját maga számára.
Az egyenlőtlen kereskedelmi helyzet következtében a szegény országok kevesebb pénzhez jutnak, mert a gazdagabbakból érkező feldolgozott termékekért jóval többet kell fizetniük, mint, amit terményeikért kapnak. Ez újratermeli a szegénységet, ami kiindulópontja lehet az éhezésnek. A szegény országokat az adósság is sújtja, ami kormányaik számára is nehézzé teszi a szegénység felszámolását.
Túlnépesedés
A túlnépesedés az éhezés egyik oka lehet. Ha egy földterület már nem tud több embert eltartani, akkor, ha nem tudnak elvándorolni a lakosok, óhatatlanul kialakulnak a szegénység és éhezés ördögi körei.
Élelmiszerbőség és hiány
A Föld legellentmondásosabb tényei közé tartozik, hogy egyfelől élelmiszerhiány, éhezés és éhhalál jellemző, másfelől az élelmiszer túltermelés, a túltápláltság és az elhízás. A világ egyik felén élelmiszerbőség, máshol pedig élelmiszerhiány alakul ki.
A világ leggazdagabb társadalmai pazarolják az élelmet, míg máshol ebből súlyos hiány van. Az alultápláltság magas foka Afrika középső területein jellemző, de a szegényebb ázsiai és latin-amerikai országokban sem ritka.
A "zöld forradalom" határai és hátrányai
A 20. században kifejlesztett és elterjesztett növényvédő szerek és műtrágyák hatására ún. „zöld forradalom” zajlódott le, ami megnövekedett termésátlagokban jelentkezett leginkább. A mezőgazdasági terményeket nem pusztították el az élősködők és elegendő plusz tápanyagot biztosítottak a műtrágyák. Akkoriban (1950-es évek) azt gondolták, hogy az emberiség élelmezési gondjait ezzel orvosolni lehet. Az élelmiszertermelés mennyiségén valóban sokat lendítettek ezek az alkalmazások, de az élelmiszerek minőségén nem feltétlen. Mivel ezek az anyagok nagyrészt károsak az emberi szervezetre, alkalmazásuk csak korlátozott mértékben célszerű.
A zöld forradalom sokat változtatott a mezőgazdasági termelésen, de egy sor problémát nem oldott meg. A földterületek szűkössége továbbra is gond a Föld bizonyos területein, és a fejlett agrotechnikát az éhező országok termelői nem tudják alkalmazni, mert túl drága lenne számukra.
Az egy főre eső élelmiszerfogyasztás
Az egy főre eső élelmiszerfogyasztás szempontjából a Föld nagyon változatos képet mutat. Az élelmiszerfogyasztás számszerű értékeit általában kalóriában adják meg. A leggazdagabb országok 3000 kalória feletti élelmet vesznek magukhoz naponta, míg a legszegényebbek 2000 alatt. A legalacsonyabb kalóriabevitel Fekete-Afrika néhány országában (pl. Szomália, Etiópia, Csád, Angola, Zambia Mozambik), egy-egy ázsiai (Afganisztán, Mongólia, Nepál) és néhány latin-amerikai országban (Peru, Haiti) jellemző.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
