Számítógépipar
1939-ben az Egyesült Államokban az Iowa State College-ban megépíti egy elektronikus gép prototípusát John Atanasoff (1903-) és Cliffor Berry (1918-1963). Az építők nevének kezdőbetűiből a számítógép az ABC nevet kapja. A számítógépek negyedik generációját az 1970-es évektől napjainkig számíthatjuk. A gépek igen nagy integráltságú áramkörökből épülnek fel. Nincsenek alapvető változások a számítógépek szervezésében. A korábban bevett megoldásokat tökéletesítik. A negyedik generáció jellemzője, hogy a szoftvergyártás óriási méretűvé válik. A szoftverek árai elérik, egyes esetekben meg is haladhatják a hardverét.
Az USA-ban a számítógépipar központja a Szilícium-völgy. Ez a mikroelektronika és félvezetők gyártásának a központja is (Intel, AMD, National Semiconductor), később ezekhez társultak számítógépgyártó vállalatok is (Apple, SunMicrosystem, Hewlett-Packard stb.), valamint a komputerhálózatok - a hardver- és szoftvergyártás – (Cisco, Netscape, Yahoo stb.)
A vezető „szoftverbirodalmak” a Csendes-óceán partvidékére települtek, San Jose, Portland, Seattle (Microsoft) központokba.
Telekommunikáció
A távközlés a 19. század végén - Bell telefonkészülékével – indult diadalútjára az USA-ban. 1880-ban az American Bell vezetősége létrehozott egy távolsági telefonbeszélgetéssel foglalkozó üzletágat – ez később AT&T Long Lines néven vált ismertté. Az új üzletág célja egy országos távbeszélő-hálózat létrehozása volt, egy kereskedelmileg és pénzügyileg életképes költség-struktúra kiépítése. Ezt az üzletágat hivatalosan is egy különálló cégbe vitték be 1885. március 3-án, és ezzel megalakult az American Telephone and Telegraph Company. New Yorkból indulva a hálózat 1892-re elérte Chicagót. A 20. század elejére a cég monopolhelyzetbe került, a kormányzati döntéseknek köszönhetően.
A 20. század első felében a telefon, tranzisztor és a rádió határozta meg a telekommunikációs piacot, a század második felében a televízió, a távközlési műholdak, mobiltelefonok és számítógépes hálózatok vették át a vezető szerepet. Az AT&T kutatói laboratóriuma (Bell Telephone Laboratories) fejlesztette ki például a napelemet, a Unix operációsrendszert rendszert, a C programozási nyelvet. A cég a felvásárlásai révén a telekommunikáció minden területére betört. A cég részvénye egyike annak a harminc részvényből álló kosárnak, amelyből a Dow Jones Ipari Átlagot számítják.
Biotechnológia
A géntechnológiai fejlesztések 1980 körül indultak az Egyesült Államokban. A Monsanto cég néhány kiemelkedő szakembere (Rob Horsch, Robb Fraley, Stephen Rogers) korán felismerte a géntechnológia jelentőségét és hamar meggyőzte az akkori vezetést arról, hogy a géntechnológia a jövő tudománya. A kutatók 1983-ra kifejlesztették azokat a módszereket, amelyek lehetővé tették a növények genetikai módosítását. Ezt követően több mint tíz évbe tellett mire az első genetikailag módosított (GM) növények 1996-ban köztermesztésbe kerülhettek. 1996-tól kezdődően rohamosan nőtt a genetikailag módosított növényekkel bevetett terület nagysága és 2005-re elérte a 90 millió hektárt, 2008-ra a 125 milliót. Elsőként olyan fajták kerültek köztermesztésre, amelyek különféle agronómiai szempontból fontos tulajdonságokkal bírnak, mint a kártevőknek, betegségeknek való ellenállóképesség és a gyomirtószer tűrés. Az ebbe a csoportba tartozó első generációs genetikailag módosított növények száma ötven feletti. Ezek közül említésre méltó még a különböző növények vírus ellenállósága (burgonya, dohány, papaya, tök) és a burgonyabogár elleni védettség. A technológia jelenleg a szójában a legelterjedtebb.
Az Európai Unió azonban 1998-ban GMO-moratóriumot rendelt el, amely egészen 2004-ig gátat tudott szabni a GM-termékek Európába kerülésének. Ám az USA, Kanada és Argentína a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) beperelte Európát, arra hivatkozva, hogy akadályozza a szabad kereskedelmet. Ennek nyomán az EU 2004-ben a tilalom feloldására kényszerült. A tagországokban jelenleg egyedül a MON810 kódú (kukoricamoly elleni toxint termelő) GM-kukorica szabadföldi termesztése engedélyezett, viszont import útján egyéb GMO-fajták (takarmány és élelmiszer formájában) az EU-ba is eljuthatnak. Egyre erősödik azonban a GM-ellenes tagállamok tábora. Míg az EU lényegében zöld utat adott a génmódosításnak, több ország – köztünk hazánk – is küzd a mentességért. Magyarországon átmeneti GMO-tilalom van érvényben, melynek nyomán „génpiszkált” növények nem vonhatók be a köztermesztésbe. Ennek ellenére a szó szorosabb értelmében nem beszélhetünk „GM-mentességről”.
Pénzügyi szolgáltatások
Az ezredfordulóra a nemzetközi pénzügyi forgalom növekedési üteme meghaladta a világgazdaság tényleges termelési folyamatainak növekedési ütemét. Így a világgazdaság alakulását a pénzforgalom szabja meg.
A tőkeáramlások meghatározó folyamata a működőtőke-beruházás. A világ országai közül az USA a legnagyobb működőtőke-exportáló, s egyben importáló ország. A nemzetközi pénzáramlásnak jelentős részét teszik ki a hitelek, a nemzetközi részvényforgalom és nagy szerepe van a spekulációnak (rövid lejáratú ügyletek) is. Az USA központi szerepét mutatja, hogy a világ vezető valutája az amerikai dollár, melynek árfolyamváltozásai érzékenyen érintik a világgazdaságot.
Ez azonban komoly veszélyeket rejt, ami a 2008-as gazdasági válságban is megmutatkozott. Hiszen az USA ingatlan- és bankszektorát érintő pénzügyi válságból nőtte ki magát világméretű válsággá.
Turizmus
A természeti adottságokat kihasználva a déli körzet a bel- és külföldi turizmus kedvelt célpontja (Florida, Miami). A nyugati part filmgyártási központja is sok turistát vonz a térségbe. Az idegenforgalom egy új fellendülőben lévő ágazata, az üzleti turizmus. Az üzleti turizmus 2,4 millió munkahelyet hoz létre az USA-ban évente (bár a 2008-as gazdasági válság ezt a szektort sem hagyta érintetlenül).
A felmérések szerint a potenciális turisták 70 %-a az USA politikájának következtében kerüli el az országot és csak 54% fél a terrorizmustól vagy a bűnözéstől. 2001. szeptember 11-e utáni szigorú beutazási intézkedések következtében az ország egy barátságtalan, bezárkózott ország képét mutatja a világ felé. Ennek következtében az USA világturizmusából való részesedése öt év alatt 7,5%-ról 6,1%-ra csökkent. A DAP (Discover America Partnership), amelynek keretében a privát szektor összefogott a turizmus fellendítése érdekében, mielőbbi reformot sürget. A szervezet szerint a 300 millió dolláros költség az általuk kidolgozott tervezet megvalósítására csekély összeg, ha az USA turizmusának 2001 óta bekövetkezett veszteségét nézik. Az ország csupán évi 4 milliót költ promócióra, amely jelentéktelen összeg a szomszédos Kanadával (58,5 millió) vagy Mexikóval (149,2 millió) összehasonlítva.
2010. szeptembere óta mindenkinek 14 dollárt kell fizetni, aki vízummentesen szándékozik az USA-ba utazni. Azonban nem utazásonként kell fizetni, hanem legfeljebb csak kétévente. A szakemberek százmilliókat remélnek bevételként, amit további reklámra költenek el.
A megváltozott szerepkörű gazdasági körzetei
Hagyományosan az USA gazdaságát területileg 3 nagy körzetre osztjuk: 1. Északi körzet (Észak-atlanti partvidék, Nagy-tavak vidéke, Közép-Nyugat), 2. Déli körzet, 3. Nyugati körzet.
A világgazdaságban zajló tendenciáknak megfelelően a gazdasági körzetek szerepe átalakulóban van. Az egykoron az ország műhelyét jelentő északi körzet az ipar hanyatló fellegvárává vált, a korábban virágzó kohászat és nehézipar szerepének csökkenésével megjelenő gazdasági pangás megindította a térségből az elvándorlást. Így az észak-atlanti és Nagy-tavak környéki területeket „rozsdaövezet”–ként szokták emlegetni. A Közép-Nyugat magas színvonalú mezőgazdasága révén kevésbé érintett a gazdasági visszaesésben. Továbbra is az ország éléstárát jelenti, kiemelkedő kukorica-, szója- és búzatermeléssel, sertés- és szarvasmarha tartással. Fejlett malom- és húsiparral (Minneapolis, St. Paul, St Louis)
Az észak-atlanti partvidék hatalmas agglomerációjában a hagyományos iparágakat felváltotta az elektrotechnika, elektronika, precíziós gépgyártás. S az itt található főváros, Washington és a kereskedelmi és pénzügyi élet központját jelentő New York miatt, még mindig igen jelentős a térség. Ezekben az államokban vannak az amerikai TNC székhelyei. Az egyetemek (Harvard, Yale, Columbia stb.) a biotechnológiai kutatások központjai. A Nagy-tavak vidékének nyersanyagkészletei erősen kimerülőben vannak, emiatt szerkezeti váltás megy végbe. De Detroit még mindig az autógyártás fellegvárának minősül.
A déli körzet sokáig nem vehette fel a versenyt az északival, az utóbbi évtizedekben azonban jó néhány állam rohamos gazdasági fejlődést produkált, amely több okra vezethető vissza. A térség hatalmas kőolajlelőhelyei a petrolkémiai ipar alapját vetették meg. A bővizű folyókra épült vízerőműrendszerek a nagy energiaigényű alumíniumkohászatot és atomipar fejlődést tették lehetővé. Az állami űrkutatási program központja Houston, amely a rakétaipart és egyén híradástechnikai ipart vonzott a térségbe. A kedvező földrajzi fekvés és éghajlat miatt a déli „napfényövezet” (sunbelt) az üdülő- és idegenforgalom kedvelt célpontja. Miami szállodái világhírűek. Az egykori gyapotöv mezőgazdasága sokoldalúbbá vált. Virginia a dohányáról, Florida a narancsültetvényeiről nevezetes. A déli farmerek jövedelmének nagy része a baromfihízlalásból származik. A térségben több elektrotechnikai és biotechnológia központ létesült.
Az USA nyugati körzete ásványkincsekben és vízenergiában bővelkedik, művelésre alkalmas földje viszont kevés. A lakosság a csendes-óceáni partvidék nagyvárosi agglomerációiba tömörült. Itt találhatók a rakéta- és repülőgépgyártás , valamint az atomipar legfontosabb központjai. A San Francisco közeli egyetemek kutatói tették a „Szilícium-völgyet” a mikroelektronika központjává. (Innen indult diadalútjára a számítógép is.) Az USA szoftvergyártásának központja a Csendes-óceán térsége.
A Sziklás-hegységben található a világ első nemzeti parkja, a gejzírjeiről híres Yellowstone park. A nyugati körzet mezőgazdaságának meghatározója Kalifornia, mely az USA gyümölcsöskertje.
Amerika és szomszédainak gazdasági kapcsolatai
Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi egyezmény (North American Free Trade Agreement (NAFTA)) az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között 1992. augusztusában aláírt, és 1994. január 1-jén életbe lépett szabadkereskedelmi egyezmény. Célja elsősorban a tagországok közötti kereskedelmi és beruházási akadályok lebontása. Célkitűzései: piac létrehozása a tagországok áruinak és szolgáltatásainak, új munkalehetőségek teremtése és a vállalataik versenyképességének erősítése a világpiacon. Hozzájárulni a világkereskedelem harmonikus fejlesztéséhez és kiterjesztéséhez, kiszámítható feltételeket teremteni az üzleti és beruházási tervekhez. Erősíteni a résztvevő államok vállalatainak versenyképességét a világpiacon, Erősíteni a környezetvédelmi törvények és jogszabályok fejlesztését és végrehajtását, védeni és erősíteni az alapvető munkavállalói jogokat. A néhány éve életbe lépett egyezmény a tagállamok között sokkal lazább kapcsolatot hozott létre, mint például az EU, mivel csak a kereskedelem liberalizálását tűzi ki célul az országok között, nem foglalkozik a gazdaság egyéb szegmenseivel, és egyéb közös politikákkal.