Bevezető
A világgazdaság kihívásai és a közös gazdasági és kulturális gyökerek indokolta összefogás több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, az 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-ben aláírt Római Szerződésig. Az eredetileg csupán hat országra és csak az acéliparra és szénbányászatra korlátozódó integráció mára széles körű, 27 tagú együttműködéssé változott.
Európai Szén- és Acélközösség
Az integráció első lépése az akkoriban kulcsfontosságúnak számító szénbányászat és vaskohászat terén történt meg. 1951-ben hat ország (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, NSZK, Olaszország) létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget, más néven a Montánuniót. Ez lehetővé tette, hogy a résztvevő országok egymással együttműködve csökkentsék annak a veszélyét, hogy az acélból vagy szénből hiány alakuljon ki. Emellett a Montánunióval a fegyverkezés ellenőrzését is megvalósíthatták.
Európai Gazdasági Közösség
1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget illetve az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) megalapító Római Szerződést ugyanaz a hat ország írta alá, akik a Montánuniót is létrehozták. A céljuk az volt, hogy teljesen egységes belső piacot hozzanak létre. A tagállamok az egymás közötti kereskedelmi forgalomban fokozatosan megszüntették a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat. A többi (integráción kívüli) ország áruira egységes vámokat szabnak ki.
Az egységes belső piac kialakulásához szükséges volt, hogy a tőke és a munkaerő szabad áramlását is biztosítsák. Ez azt jelenti, hogy az integráción belül az országhatárok nem korlátozzák a befektetéseket, vagy a munkavállalást. A munkaerő szabad áramlásának feltételei nagyrészt már az 1970-es évekre megteremtődtek, de teljes egészében csak 1993-tól szabad a munkaerő áramlása. Emellett a szolgáltatások is szabadon áramolhatnak: a közösség más országaiból való cégeket a „hazai” vállalatokkal azonos bánásmód illeti meg.
Mindezek alatt a Közösség több lépésben is új tagokkal bővült, és az 1990-es évek elejére 12 tagja volt, ami 1995-ben 15-re nőtt.
Európai Unió
Az 1992-es maastrichti szerződés változtatta az integráció nevét Európai Unióra, és ekkor határozták meg azokat a feltételeket, amelyek teljesítése a közös európai pénz, az euró bevezetéséhez szükségesek egy-egy ország részéről. 2002-re jött létre a pénzügyi unió, és Nagy-Britannia, Dánia és Svédország kivételével a tagállamok bevezették az eurót. A közös pénz előnye, hogy eltűnik a különböző nemzeti valuták közötti átváltási veszteség, egyszerűsödik a pénzügyi élet és a kereskedelem. A maastrichti szerződés óta az együttműködés nem csak a gazdaságra, hanem a külpolitikára, az igazságügyre és a védelmi politikára is kiterjed.
2004-ben tíz, 2007-ben pedig két országgal bővült az EU, amelynek így már 27 tagállama van.
Az Európai Unió intézményrendszerei
Az összehangoltabb, gördülékenyebb működés érdekében a gazdasági és politikai irányítás egyes feladatait a tagállamok átengedték a közösség újonnan létrehozott szerveinek, amelyeknek bizonyos nemzetek fölötti hatáskörük van – azaz az egyes országok kormánya vagy parlamentje nem korlátozhatja ezek működését. Az integrációs intézmények működtetésében és ellenőrzésében minden tagállam részt vesz. A legfontosabb intézmények a következők: az Európai Tanács a tagállamok állam- és kormányfőinek testülete, amely az integráció legfelsőbb döntéshozója, amely kizárólag a legfontosabb kérdésekben dönt. Itt döntenek például az Unió jövőjét érintő dokumentumokról, fejlesztési irányokról.
Az Európai Parlament az EU állampolgárai által 5 évente választott képviselőtestület, amelynek tagjai nem nemzetiségi hovatartozás alapján, hanem nemzetközi pártfrakciókba csoportosulva látják el munkájukat. A Parlament szavazza meg az Unió költségvetését (azaz végső soron dönt arról, milyen célra mennyit költsenek), a Bizottság kinevezését, és európai jogszabályokat fogad el.
A Miniszteri Tanács (az Európai Unió Tanácsa) a tagállamok egyeztető fóruma, az EU fő döntéshozó szerve, amely önállóan vagy az Európai Parlamenttel együtt hoz döntéseket. A Tanácsban minden ország szavazattal rendelkezik. Ülésein a tagállamok kormányainak egy-egy kérdésben illetékes képviselői - általában miniszterei - vesznek részt, ezért Miniszterek Tanácsaként is emlegetik. Itt végzik például a gazdaság- vagy külpolitika összehangolását.
Az Európai Bizottság az EU mindennapi munkáját végző szerve, amelynek fő tevékenysége a döntés-előkészítés, javaslattétel, de ellenőrző, képviseleti és kivételes esetekben döntéshozó, végrehajtó feladatokat is ellát. 27 tagja (köztük egy elnök és két alelnök) van, ők a biztosok - azaz minden tagállam egy főt delegál a Bizottságba. Minden biztoshoz az EU működésének egy-egy területe tartozik (például regionális politika, mezőgazdaág, adózás, környezetvédelem stb.), amelyért ő felel.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
