Tananyag választó:
Az Európai Unió a globális gazdaságban
Jegyzet szerkesztése:
Az EU gazdaságpolitikája
Eszköztár:

Bevezető

Az Európai Unió többek közt azért is egyedülálló integráció, mert a tagállamok szorosan együttműködnek a gazdaságpolitikában: ennek része a mezőgazdaság támogatása, az elmaradott területek felzárkóztatása, vagy az ipar versenyképességének növelésére tett lépések is. Ezeken a tagok közös szabályozásokat és fejlesztési irányokat jelölnek ki, illetve az integráció közös költségvetéséből pénzügyileg is támogatják a célok elérését.

Területfejlesztés az EU-ban

Az európai integráció 27 tagállama és ezek régiói közötti nagy fejlődési különbségek szükségessé teszik, hogy megkíséreljék felzárkóztatni az elmaradott területeket, amire évente több tízmilliárd eurót költenek. Ennek oka, hogy ha túl nagyok a fejlettségi különbségek, az az egész Unió gazdasági fejlődését visszafogja, és veszélyezteti a politikai együttműködést is. Ezért az EU több pénzügyi alapot (a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap) hozott létre, amelyek segítik az országok és régiók fejlesztését. A legtöbb támogatás a kelet-európai új tagállamok területére érkezik: Lengyelországra, Magyarországra, Romániába illetve Bulgáriába.
A területfejlesztés elsősorban a régiók szintjén zajlik, és szigorú pályázati rendszeren keresztül zajlanak a kifizetések. Alapvető, hogy csak az elfogadott fejlesztési programokba illeszkedő beruházásokat, feladatokat támogatnak.

Az EU agrárpolitikája

Az Unió költségvetéséből a legnagyobb összeget (körülbelül 44%-át) a mezőgazdaság támogatására fordítják, annak ellenére, hogy csak a népesség mintegy 6%-át foglalkoztatja a szektor. Az agrárium támogatása már a kezdetekben, az 1957-es Római Szerződésben is felbukkant. A mezőgazdasági politika célja, hogy biztosítsa az Unió önellátását élelmiszerekből, illetve javítsa a vidéken élők életszínvonalát. Ezért egyrészt anyagi támogatást nyújtanak a termelőknek, pénzügyileg is támogatják az exportot, másrészt pedig vámokkal, szabályozásokkal védik a belső piacot.
Az agrárpolitika problémáit jelzi, hogy az uniós mezőgazdaság a világpiaci árakhoz képest drágán termel, és az ezredfordulón túltermelési válsággal kezdett megküzdenie. Ennek következtében reformokat hajtottak végre, amelyek többek közt a termeléscsökkentést, a művelt területek csökkentését és a természetes növényzettel borított területek nagyságának növelését tűzték ki célul.

Az EU iparpolitikája

Több országban is problémát jelent a korán iparosodott területek válsága a kohászat és gépgyártás visszaesése miatt, ami nagyfokú munkanélküliséghez vezetett ezekben a régiókban. A válság megoldása érdekében gazdasági szerkezetváltásra van szükség ezeken a helyeken, amit az Unió komoly összegekkel támogat. A cél az, hogy olyan modern ágazatokat (pl. biotechnológia, számítástechnika, szolgáltatások, környezetvédelmi iparágak) honosítsanak meg a válságrégiókban, amelyek globális szinten is versenyképesek, és képesek lehetnek húzóágazattá válni. Az iparhoz kapcsolódóan lényeges az újítások, innovációk szerepe, amelyeket a kutatás-fejlesztésre költött támogatásokon keresztül igyekeznek erősíteni – e tekintetben az Unió rosszabbul áll, mint az Egyesült Államok és Japán.
Több térség számára, ahol alacsony képzettségű munkaerőt foglalkoztatnak, problémát jelent az ázsiai országok növekvő világgazdasági szerepe, hiszen így erős versenytársat kapnak. Ezekben a térségekben az iparpolitika és a szerkezetváltás egyben a szociális politikával is összekapcsolódik.
Az iparpolitika része még, hogy az EU igyekszik a szabad kereskedelmet mind az integráción belül, mind a világgazdaságban erősíteni.

Környezetgazdálkodás az EU-ban

Az EU egyik kiemelt célja, hogy úgy valósítsa meg a gazdasági fejlődést, és az elmaradott térségek felzárkóztatását, hogy az ne károsítsa túlzott mértékben és visszavonhatatlanul a környezetet – azaz a fejlődés környezetileg fenntartható legyen. Ennek keretén belül igyekeznek megőrizni a különösen sérülékeny hegyvidéki tájakat, tengerpartokat, erdőségeket, megóvni illetve javítani a vízminőséget, amely a korán iparosodott területeken sok esetben igen rossz. Ennek érdekében az Unió szigorú szabályozást vezetett be például az új beruházások környezeti hatásaival, vagy a károsanyag-kibocsátással szemben.