Természeti tényezők
Az emberiség mindhárom éghajlati övezetben megtelepedett, mégis a legsűrűbben lakott területek a mérsékelt övezetbe esnek. A letelepedés számára a kedvező természeti adottságú területek a folyóvölgyek, a tengerparti sávokban kialakult alföldek, a termékeny talajok, és a tagolt partvidékek. A gazdálkodás és az életfeltételek az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú területeken kedvezőbbek. A természeti környezet elemei közül a geológiai viszonyok, a víz, a talaj és a természetes növényzet is fontos szerepet játszik az emberiség letelepedésében.
Az emberfajták földrajzi elterjedésére
Földünkön élő minden ember egyetlen fajhoz tartozik a Homo sapiens sapiens-hez (értelmes ember). A mai emberek nagyfokú változatosságának genetikus és külső (éghajlat, tengerszint feletti magasság, hőmérséklet), okai vannak. A másodlagos, külső jegyek - elsősorban az eltérő környezeti, ökológiai hatások - miatt az egységes fajon belül csoportok jelennek meg. Az európai osztályozási rendszer szerint négy nagyrasszt különítünk el: negrid, europid, mongolid és veddo-ausztralid. A nagyrasszok közötti keveredés következtében számos típus kevertnek számít, ugyanakkor a nagyrasszokon belül is megfigyelhetünk rasszokat és alrasszokat.
Az europid nagyrassz képviselőinek elterjedési területei (a világnépesség kb. fele) eredetileg: Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia. Később azonban eljutottak Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, Kelet- és Dél-Ázsián, illetve Fekete-Afrikán kívül mindenhol jelentős számban megjelenik ez a nagyrassz.
A mongolid nagyrassz (a világnépesség kb. 1/3-a) eredeti elterjedési területe Ázsia keleti, illetve déli része, később azonban benépesítették az óceániai szigetvilágot és a Bering-szoroson keresztül eljutottak az amerikai kontinensre is (amerikai indiánok). Ma már természetesen szinte mindenhol megtalálhatóak (kínai negyedek, japán negyedek, stb.), jelentősebb számban az USA-ban és Nyugat-Európában.
A negridek (a világnépesség kb. 1/10-e): eredetileg Afrika Szaharától délre eső területein éltek, de a rabszolga kereskedelem miatt Észak- és Latin-Amerikában is jelentős számban élnek, ma pedig már Európában is sokfelé előfordulnak.
A veddo-ausztralid nagyrassz képviselői Ausztráliában, Óceániában, továbbá Dél-Ázsiában, az Indonéz szigetvilág egy-egy szigetén fordulnak elő. A legkisebb lélekszámú csoportról van szó, Ausztráliában is kisebbségben élnek az őket korábban kiszorító (és elnyomó) europidok mellett.
Társadalmi tényezők
A magas népességkoncentrációk hosszú történelmi-gazdasági fejlődés során jöttek létre. Magas a népsűrűség az ókori folyamvölgyi társadalmak területén, a Hindusztáni-alföldön, a Jangce völgyében, valamint a Nílus völgyében. Szintén nagy népesedési gócok találhatók a történelmi iparvidékek területén, pl. az USA északkeleti partján, Japánban.
Nyugat-Európában a népességkoncentrációt az ipari forradalom, valamint a hatására kialakuló városhálózat hozta létre.
Az urbanizáció hatása a népesség területi eloszlására
A városi lakosság eloszlása a Földön igen nagy eltéréseket mutat. Burundiban például tízből egy ember lakik csak városban, míg Szingapúr, Hongkong vagy Makaó lakossága 100 százalékosan urbanizáltnak tekinthető.
Ausztráliában 90 százalék a városlakók aránya, a közeli Pápua Új-Guineában viszont csak 12 százalék.
Az utóbbi években Latin-Amerika és a karibi térség urbanizálódott a leginkább, 2005-ben a lakosság 77%-a volt városi. Ázsiában ez az arány 40% volt, míg Afrikában 38%. India városlakóinak aránya kevesebb, mint 30% volt 2005-ben. Míg Kelet-Európa országaiban a városlakók aránya átlagosan 68% , addig pl. Romániában csak a lakosság csak 55%-a él urbánus környezetben.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
