Az újonnan iparosodó országok fogalma
Az újonnan iparosodó országok csoportjába számos kisebb-nagyobb állam tartozik Kelet-és Délkelet-Ázsia területén. Ezen országok közös vonása, hogy a japán modellt követve, az utóbbi évtizedekben jelentős társadalmi átalakuláson, gazdasági fejlődésen mentek át.
Gazdasági fejlődésük alapja az exportösztönző gazdaságpolitika volt. Olyan iparágakat fejlesztettek, melyeknek termékei a világpiacon könnyen értékesíthetők.
Elsőként a munkaerő-igényes, kevés szaktudást igénylő ágazatokat (pl. szövetek, játékok), fejlesztették, később a kutatást-fejlesztést igénylő, beruházás-és nyersanyagigényes nehézipari ágazatokra (hajók, vegyi áruk) helyezték a hangsúlyt. Sikerük titka, hogy a tömegáruk helyett, egyre jobb minőségű, olcsó termékkel kapcsolódtak be a világgazdaságba.
A további fejlesztések külföldi, (Japán, USA) illetve saját tőke felhasználásával történtek. A külföldi tőke részére az államok adókedvezményt biztosítottak. Emellett az oktatás fejlesztésére, az írástudatlanság felszámolására is nagy hangsúlyt fektettek.
Napjainkban kivitelük a kutatást, fejlesztést, nagy szaktudást igénylő csúcstechnológiai (elektronikai) termékekből áll.
Az „első hullámos” országok világgazdasági jelentősége, szerepe hasonlít a gazdaságilag fejlett országokhoz. Ezért az újonnan iparosodó országok elnevezés használata ezen országok esetében már nem helyes.
Az újonnan iparosodó országok csoportjai
A kelet- és délkelet-ázsiai újonnan iparosodó országok első csoportjába tartozik Hongkong, a Koreai Köztársaság, Szingapúr valamint Tajvan. Használják a „kistigris” elnevezést is ezekre az „első hullámos” országokra, mivel a tigris jellegzetes ázsiai szimbólum.
Kisebb területű, nagy népsűrűségű országok (városállamok is) tartoznak az első csoportba. Közös jellemzőjük, hogy ásványkincsekben szegények, kevés a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület. Gazdasági fejlődésük az 1970-es évektől indult.
A második fejlődési hullámhoz tartozik a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia és Thaiföld. Gazdasági fejlődésük az 1980-as évektől indult (10-20 éves késéssel követi az „első hullámos” országokat.). Ezen csoport országai, már nagyobb területűek, ásványkincsekben, természeti erőforrásokban gazdagabbak. Kivitelükben a nyersanyagok, a mezőgazdasági termékek ma is fontos szerepet játszanak.
Az 1990-es évektől Vietnam és Kína gazdasági fejlődése is felgyorsult. A harmadik fejlődési hullám országaihoz soroljuk őket. Logikailag ugyan Kína is beletartozhatna az újonnan iparosodó országok harmadik hullámába, de mérete és az országon belüli különbségek miatt mégsem tartozik ide.