A tőke fogalma

A tőke az ember által készített erőforrás. Hétköznapi értelemben a „tőke” fogalma alatt elsősorban a pénztőkét értjük, öltse az, készpénz, tartós bankbetétek, letéti jegyek, részvények, államkötvények formáját. A közgazdaságtan a pénztőke mellett, tőkeként használja a reáltőke és a humán tőke fogalmakat is.
A reáltőke a gépek, szerszámok, félkész termékek, alapanyagok, mezőgazdasági termények, utak, gyárak, iskolák és irodaépületek, az infrastruktúra olyan dolgok, amelyeket emberek állítottak elő, más termékek és szolgáltatások termelése céljából. Ezek a pénztőke tárgyiasult formái. Mivel a reáltőke előállításához pénzre van szükség, illetve ezek a javak pénzre válthatóak, megkülönböztetésüktől gyakran eltekinthetünk.

A tőkepiac a hosszú lejáratú ügyleteket foglalja magába, ahol a hosszú távú forrásigények jelentkeznek, és ezek általában finanszírozási igényekből fakadnak. A tőkepiaci keresletet is ezek a finanszírozási igények határozzák meg, így a kínálati oldalon a hosszú lejárattal képződő megtakarításokat használhatják fel a forrásigénylők.
A laikus azt gondolhatná, hogy a tőkepiac szereplői komoly pénzügyi szakemberek, nagybefektetők, mind a keresleti, mind a kínálati oldalon, de ez az okfejtés téves, hiszen a családok (háztartások) megtakarításai megjelennek a tőkepiacon, amivel forrást biztosítanak a finanszírozási nehézséggel küzdő vállalatoknak, vagy akár az államnak is.
A tőkepiac működésében meghatározó szerepet kapnak az értékpapírpiacok, és az azokon forgó értékpapírok.

A nemzetközi tőkeáramlás

A nemzetközi gazdaságban az 1970-es évekig az árukapcsolatok domináltak. Az 1970-es évektől kezdődően a súlypont fokozatosan a tőkeforgalomra tevődött át.
Napjainkban a nemzetközi együttműködések legdinamikusabban fejlődő területe az országok közötti tőkeáramlás. A tőkebefektetések rohamos növekedése mellett több változás is tapasztalható:
Az egyik legszembetűnőbb tendencia, hogy megváltozott a tőkeáramlás iránya. Míg korábban a fejlődő országokba és a kitermelő ágazatokba áramlott a tőke, addig napjainkba a fejlett régiókból a fejlettekbe, s ezek zöme a banki és biztosító területre, valamint a vegyi, elektromos, gép- és autóiparba vándorolt. Ugyanakkor továbbra is a fejlett országok ipari termelésük jelentős hányadát, döntően a munkaigényes ágazatokat az olcsó munkabérű országokba telepítik. Ugyanez a helyzet a környezet szennyező iparágakkal is, ami különösen súlyos problémákat vet fel.
A másik leglátványosabb változás a multinacionális vállalatok szerepének növekedése. Ezek a vállalatok állítják elő a világ ipari termelésének egyharmadát-egynegyedét, közülük is a száz legnagyobb vállalat 6 millió alkalmazottat foglalkoztat és a világkereskedelem egyharmadát, ellenőrzi.

A működőtőke-befektetések

A tőkeforgalmon belül – formáját, célját és hatását tekintve kétféle tőkemozgást különböztetünk meg. Az úgynevezett kölcsöntőkemozgást, mely pénzformában áramlik a felvevő ország felé, hogy meghatározott idő múlva kamattal térjen vissza és a működő tőkebefektetéseket, melynek célja többé – kevésbé a tőke határon túli működtetése.
A tőkeáramlás érintheti a tulajdonjogokat is, például részvényvásárlás esetén vagy egy új cég alapításával.

Pénzügy átutalások

A 70-es évek világgazdasági változásainak hatására egyre nagyobb jelentőségűvé váltak a kölcsöntőke kapcsolatok.
A tőkeáramlás különböző tranzakciók formáját öltheti, lehet bankhitelezés, vagy kötvény adás-vétel, ami szintén a hitelezés egyik típusa.
A nemzetközi hitelezési folyamatban a tőkeexport valutapiaci következménye a valutakiáramlás, míg a tőkeimport valuta-beáramlással jár, qaminek hatásai közvetlenül jelentkeznek a fizetési mérlegben.