Bevezető
Mivel a világ energiaéhsége folyamatosan növekszik, az kőolaj- és földgázexportáló országok nagy bevételekre tesznek szert. Különösen így van ez az 1970-es évek óta, amikor a kőolajexportáló országok (OPEC tagállamok) összefogtak, és elérték az olajár drasztikus emelkedését.
Az Öböl-menti államok
Az Öböl-térség rendelkezik a világ legnagyobb ismert olajkészleteivel (az ismert készletek 2/3, az éves termelés 1/3-a), és az itteni országok gazdasága elválaszthatatlanul összefonódott a kőolajjal. A termelés az 1950-es éveket követően futott fel, és igazán komoly állami bevételeket az 1970-es években végbement államosítások, illetve áremelkedés óta hoz. A nagy kiterjedésű, és bő hozamú kutakon a termelési költségek igen alacsonyak, az Egyesült Államokbelinek egyötöde, egytizede. Az itt termelt olajat elsősorban Nyugat-Európába és Japánba szállítják.
Oroszország
Az ásványkincsekben igen gazdag Oroszország talán legfőbb exportcikkei az olaj (2. a világon) és a földgáz (1. a világon). A készletek nagy része távol a piacoktól és sűrűn lakott területektől, Szibériában található. Az egykori Szovjetunió örökségeként a környező országok csővezetékei az orosz hálózatokhoz csatlakoznak, így erősítik Oroszország helyzetét, hiszen a piacra jutó készletek nagyobb hányadát tudja ellenőrizni. A kitermelés jelentős környezeti károkat okozott, és sok lelőhely már kimerült – például korábban vezető szerepet játszó Volga-Uráli körzet sok kútja.
A legfontosabb exportpiacot az európai országok jelentik, így erre futnak a fő szállítóvezetékek – a Barátság I. és II. a volt szocialista országokon keresztül halad. Azonban Kína gyors gazdasági fejlődése miatt az elmúlt években megindult a keleti szállítási útvonalak kiépítése is.
Venezuela
Az ország Dél-Amerika legnagyobb olajkészleteivel rendelkezik, ha nem számítjuk Brazília nemrégiben felfedezett tenger alatti lelőhelyeit. A készletek legnagyobb része az ország északi területén, illetve keleten, az Orinoco alföldjén találhatóak. A „hagyományos” kőolajkészletek mellett hatalmas mennyiségű egyéb olajforrással (olajpala, olajhomok, bitumen stb.) rendelkezik. Az országban az olajszektor állami ellenőrzés alatt áll, és korlátozzák a külföldi befektetők lehetőségeit. A kitermelt olaj nagy részét feldolgozatlanul exportálják. Az bevételeknek eddig csak kis részét fordították a gazdaság és a termeléshez szükséges infrastruktúra fejlesztésére.
Egyéb kőolajkitermelő országok
Afrika legjelentősebb termelői Angola, Nigéria, Algéria és Líbia. Utóbbi két ország szerepe különösen fontos lehet a jövőben az Európai Unió gázellátásában. Mind a négy ország tagja az OPEC-nek, és a szénhidrogén bányászata zömmel állami monopólium. Különösen Líbia és Algéria tudta jól kihasználni az exportbevételeket, és az elmúlt évtizedekben erősödött a gazdaságuk.
Türkmenisztán a világ egyik legnagyobb földgáztartalékával rendelkezik, de az ország 1990-es évekbeli elszigetelődő politikája és a megfelelő szállítási útvonalak hiánya miatt nem tudják eléggé kihasználni a készleteket. Ezen a helyzeten Kína nyersanyagigénye és befektetései változtathatnak a következő években.
A Délkelet-Ázsiában fekvő kis területű Brunei bevételeinek több mint a fele az olaj és földgáz exportjából származik, és a világ egyik legfontosabb cseppfolyós gázt előállító országa Fő vásárlói Japán, Dél-Korea és Tajvan.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
