Szektorok egymáshoz viszonyított aránya
A gazdasági szerkezet a termelőerők ágazatok közötti részarányát és egymásra utaltságát, különösen a mezőgazdaság, az ipar, és a szolgáltatások közötti részarányát, a gazdasági ágazatok közötti részarányát jelenti.
1949, azaz az új Kína megalakulása után a kínai gazdasági szerkezet három fejlődési fázison ment keresztül. Az első fázis a múlt század ötvenes éveinek elejétől a hetvenes évekig tartott. Ebben az időszakban Kínában rövid időn belül felszámolták a félgyarmati gazdaság örökségeit és megteremtették az iparosítás alapjait. A második fázis 1979-től a múlt század kilencvenes éveinek elejéig tartott. Ebben a szakaszban bevezették a reform és nyitás politikáját, fokozatosan szabályozták a gazdasági szerkezetet. Ennek során az iparosítás középső szakaszba lépett, ami közepes fokú fejlettséget jelentett. A múlt század kilencvenes éveinek elején döntés született a szocialista piacgazdasági rendszer létrehozásáról és arról, hogy 2020-ig kiteljesítik az iparosítást és az informatikai fejlődés, az információs társadalom kialakításának kezdeti szakaszába lépnek. Ez a harmadik fázis. Az elmúlt több mint 50 esztendőben a három kínai gazdasági ágazat aránya is nagyot megváltozott. A 21. századra a mezőgazdaság aránya a múlt század ötvenes éveinek elején tapasztalható 45,4%-ról 14,5%-ra csökkent. Az ipar aránya azonban 34,4%-ról 51,8%-ra emelkedett, a szolgáltatóiparé pedig 20,2%-ról 33,7%-ra.
Az utóbbi években a kínai kormány előtérbe helyezte a mezőgazdaság fejlesztését, szüntelenül növeli az erre költött összegeket, hogy emeljék a parasztok jövedelmét és valóra váltsák a falvak és városok harmonikus fejlődését. Az ipar fejlődésével kialakult egy független, átfogó, viszonylag fejlett technológiai színvonalat képviselő ipari rendszer. A jövőben Kínában olyan stratégiát valósítanak meg, amelynek értelmében az informatika előmozdítja az iparosítást, az ipar pedig a gazdaságot.
A múlt század hetvenes éveinek vége óta megindult a kínai szolgáltatóipar fejlődése. Ma a kínai szolgáltatóipar alatt a vendéglátóipart, a turizmust, a kereskedelmet, a bankszférát, a biztosítási szférát, a távközlést, a szállítást és a közlekedést, a reklám- és hirdetési szférát, az ügyvédeket, könyvelőket, és a lakónegyed-gondnokságot értjük. Előrejelzések szerint a 2020-ig Kínában a szolgáltatások részaránya a jelenlegi egyharmadról 50%-ra fog növekedni.
Infrastruktúra
A nyitási politika második szakaszában, a ’90-es évektől indultak meg a nagyarányú infrastrukturális beruházások. Kína nagy kiterjedésű ország, amelynek különböző részeibe érnek el a közutak. A kelet-nyugati irányban és az észak-déli irányban húzódó 12 országút a legjelentősebb, ezeknek összes hosszúsága eléri a 35000 kilométert, túlnyomó részük már fel is épült. Kínában a közutak építését mindig az infrastruktúra-fejlesztés egyik fontos feladatának tekintették. A pekingi nyári olimpia (2008) megrendezése újabb lendületet adott az építkezéseknek. 2008-ig átadták a forgalomnak az összes tervezett főútvonalat. Autópályák, illetve első osztályú főbb közutak kötik össze Pekinget, Sanghajt a többi tartományi jogú várossal, a tartományok és az autonóm területek fővárosaival, és más nagyobb városokkal, összesen több mint 200 várossal.
A vasúthálózat hossza több mint 78 000 km. A teljes sínhálózat 154 600 km. Ez a legforgalmasabb hálózat a világon, az összes vasúti szállítás 24%-a zajlik a Föld 6%-nyi pályáján itt. Sok villamosított vonal is van, hosszát tekintve a harmadik legnagyobb a világon Oroszország és Németország után.
A kínai légiforgalmi útvonalak összekötik mind az öt kontinenst. A menetrend szerint közlekedő járatok száma több mint 1000, köztük 160 nemzetközi járat szerepel. Ezek a járatok több mint 30 ország 60-nál több városában fordulnak meg.
Jelentősen bővítették a városi telefonhálózatok kapacitását, 60 millió új vonalat létesítettek. Ezen kívül 40 000 km mikrohullámú, digitális távközlési vonalat hoztak létre. Így Kína telefonhálózata a legkiterjedtebb a világon. 1987-ben indult meg a mobiltelefon-távközlési forgalom. 1990 után gyors fejlődésnek indult a távközlésnek ez az ága. Éves szinten több mint száz százalékos növekedést ért el. 2003-ra a mobiltelefon-hálózat elérte az összes nagy és közepes várost Kínában.
Az internet terjedése is rendkívül gyorsan megy végbe. Mára már olyan gyors, nagy teljesítményű adatátviteli hálózat alakult ki Kínában, amelyben főleg optikai üvegszálas kábelek, műholdas és digitális mikrohullámú átviteli rendszerek képeznek.
Különbségek a régiók között
Kínát három nagy gazdasági régióra osztották: tengerparti régió, központi régió, nyugati régió. A három régió fejlettségi szintje között jelentős különbség van. Kialakultak centrum és periféria térségek. A tengerparti régió a legfejlettebb, ezt követi a központi, majd a nyugati. Kínán belül a regionális különbségek csökkentésére programot hirdettek, melynek fő célja a nyugati területek fejlesztése. A program keretében több infrastrukturális beruházás indult pl. tibeti vasút- és útépítés, földgáz- és olajvezetékek építése. 2002-ben indult az a 60 milliárd dolláros beruházás, melynek keretében a Jangce vizét a vízhiányos észak-kínai területekre vezetik.
Az elszegényedett országrészek leszakadása komoly gondot okoz az államnak, amelyet a megnövekedett számú szakképzetlen munkaerő tovább súlyosbít.
Ugyanakkor a gazdaságilag fejletlen területek lakosságának jelentős része nem kínai, hanem a Kínában nem csekély számban élő nemzeti kisebbségek közé tartozik (pl. tibeti, ujgur). A nemzetiségekkel való bánásmóddal szemben a világ számos szervezete lépett már fel, mert a kínai kormány sajátosan értelmezi kollektív kisebbségi és egyéni szabadságjogokat. Nem véletlen, hogy Tibetben és az ujgurok által lakott Hszingcsiangban sem ritkák a zavargások. A hatalmat birtokló kínaiak és a helyiek közötti feszült viszony tovább mélyíti az amúgy is jelentős gazdasági különbségeket.
Globális városok
A napjainkban zajló globalizáció (világméretűvé válás) a városok sokaságát emelte a globális város szintjére szerte a világban. Valamilyen kiemelt szerepkörben váltak meghatározóvá a világ számára. Ezek a városok általában a nemzetközi tőke koncentrációs helyei.
Sanghaj - Kína legnagyobb ipari városa, a Távol-Kelet egyik gazdasági központja, mely 2005-re a világ legnagyobb teherkikötőjévé vált.
Gazdasági jelentősége mellett a város Kína egyik legfontosabb idegenforgalmi központja is. Itt vezették be először a nyugati típusú bevásárlóközpontokat, amelyekből mára rengeteg nyílt a város bevásárló utcájában. A város lett 2010-ben a világkiállítás otthona.
Peking – a Kínai Népköztársaság fővárosa. Az ország egyik fő közlekedési csomópontja, minden irányban tucatnyi vasútvonal, közút és autópálya indul ki innen. Itt található a legtöbb nemzetközi légitársaság kínai központja is. Peking elismerten Kína politikai, oktatási és kulturális központja, (míg Sanghaj és Hongkong inkább gazdasági téren domináns). Az utóbbi években Peking terjeszkedésével számos probléma került előtérbe: a megnövekedett autóforgalom, légszennyezés, történelmi városrészek eltűnése. Peking rendezhette meg a 2008-ban a nyári olimpiai játékokat. A döntés hatalmas mértékben emelte Kína nemzeti büszkeségét.
Wuhan – Elismert politikai, gazdasági, kulturális, oktatási és közlekedési csomópont Közép-Kínában. A legfontosabb ipari ágazatok: informatika, autógyártás, acélipar, gyógyszergyártás, biológiai mérnökség, új anyagok ipara és környezetvédelem. A városban 35 felsőoktatási intézmény található, többek között a Wuhan Egyetem is. Átfogó ereje a tudomány és technológia miatt a harmadik a kínai városok sorában.
Hongkong - Különleges közigazgatási terület, egyike a világ vezető pénzügyi központjainak. Mind pénzügyi, mind kereskedelmi szempontból fontos központ, és itt találhatóak az ázsiai-csendes-óceáni régió legnagyobb vállalati tömörülései. Az alacsony adóterhek miatt sok nemzetközi vállalat itt rendezte be központját.
Globális környezeti változások és Kína
A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van, az erőművek működése a globális felmelegedést is egyre fokozza. Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz, a sivatagok terjeszkednek. Az utóbbi években a kormány komoly erőfeszítéseket tesz a környezetvédelem kérdésében (törvények a szennyezések ellen, ökológiai rezervátumok létrehozása, a lakosság felvilágosítása), de ezek hatása még kevéssé érződik. A pekingi olimpia idejére üzemeket állítottak le, korlátozták a gépjárműforgalmat, hogy a légszennyezettségi határérték elfogadható legyen.
Mindezek ellenére még mindig óriási mértékű a környezetszennyezés. Ez érezteti a hatását a növekvő születési rendellenességben is, amely 2001-hez képest 40%-kal nőtt.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
