Bevezetés
Az ipar, vagy szekunder szektor az anyagi termelés egyik fontos ága. Kitermeli és feldolgozza a természetben található javakat (nyersanyagok energiahordozók), továbbá a mezőgazdasági termékeket. Az ipartelepítésnél, a földrajzi elhelyezkedésnél mindig is cél volt, hogy a lehető legkisebb ráfordítással tudja előállítani az adott terméket.
Ha az iparra, mint rendszerre tekintünk, akkor – leegyszerűsítve - azt mondhatjuk, hogy a nyersanyagok képezik a bemenetet (input), a gyárakban, üzemekben történik meg a bemeneti anyagok feldolgozása, a kimenetet (output) pedig az előállított, késztermék képviseli.
Egy nyereséges vállalat úgy működik, hogy a bemenet és a folyamat (feldolgozás) során elköltött pénz kevesebb, mint amennyi a kimeneti termék eladásából származik. Az így keletkezett nyereség, a profit, a vállalkozó haszna.
A bemenet
Leegyszerűsítő az a megközelítés, hogy a bemeneti oldalon csupán a nyersanyag van jelen. A kép ennél összetettebb. A bemeneti oldalon olyan fontos tényezők szerepelnek (a feldolgozandó nyersanyagok mellett), mint például az energia, az állami támogatás, a vállalkozó tőkéje, a munkaerő, illetve a nyersanyagok szállítása. Jól látható, hogy ezek közül több is pénzbe kerül, tehát a kiinduló költségeket növeli, míg néhánynak a bemenet szintjén költségcsökkentő hatása van. Az energiáért, a szállításért és az ezzel kapcsolatos munkaerőért ugyanúgy fizetni kell, mint a nyersanyagokért, tehát ezeknek költségnövelő hatásuk van. Az állami támogatás értelemszerűen csökkenti a bemeneti költségeket, míg a vállalat már meglévő tőkéje szintén.
Egy ipari termelésre szakosodott vállalkozás elindulásánál a bemenet szintjén jelennek meg a telepítő tényezők.
A telephelyek kiválasztásakor igen körültekintően kell eljárni, a tényezők egész rendszerét kell figyelembe venni. Az ipar területi elhelyezkedését, a természeti a társadalmi-gazdasági, politikai tényezők határozzák meg. Ezen kívül a tulajdonosok oda telepítik az ipari üzemeket, ahol a legnagyobb profitot tudják termelni. Egy jó döntés esetén nemcsak a beruházás olcsóbb, de a termelési költségek is alacsonyabbak, versenyképesebbek a termékek, nő a termelékenység. Az egyes ipari üzemek telepítésénél természeti és társadalmi erőforrásokat egyaránt figyelembe kell venni.
Korábban a természeti tényezők voltak a meghatározók (Ruhr-vidék, Black Country – nyersanyag). A nyersanyag igényes iparágakat (kohászat, villamosenergia-ipar, konzervipar) célszerű ma is a nyersanyag közelébe telepíteni. Magas a nyersanyag költsége, valamint jelentős a súlycsökkenés, pl. cukoripar. A gyorsan romlandó áruknál (tej, gyümölcs) fontos telepítő tényező a közelség.
A kohászat telepítő tényezőinél figyelembe kell venni a nyersanyagon kívül az energiaigényt, s az infrastruktúrát is. Norvégia alumíniumkohászata (Sogne-fjord partján pl. Surinameból, Jamaicaból érkező timföldet dolgoz fel), színesfémkohászata, elektrokémiai ipara, például az olcsó vízi energia felhasználásával külföldről behozott nyersanyagokat dolgoz fel.
Jól mutatja a telepítő tényezők szerepének változását, a vaskohászat telephelyeinek időbeli változása. A középkori Európában a telephely választását a vasércen kívül az erdők (faszén) határozták meg, illetve a folyóvíz, mely a fújtatók működéséhez biztosított energiát.
A technológia fejlődésével a 19. századra a kőszén kiszorította a faszenet. A szénmezők (Közép-Anglia – Sheffield környéke, Belgium - Liege környéke) váltak meghatározóvá a telepítő tényezők közül.
Napjainkban a jelentős acélgyártó országok (Japán, USA, Nagy-Britannia) importált vasércet dolgoznak fel, ezért megnőtt a tengerparti, fő közlekedési útvonalak menti telephelyek (USA – Detroit, Cleveland, Gary, Nagy-Britannia – Dél-Wales) jelentősége. A technikai változások csökkentik a nyersanyagtól való függést, s növelik a piac szerepét.
Az ipar telepítése szempontjából fontos a munkaerő ára is. A nagyobb profit érdekében a multinacionális cégek a bér és a járulékok mértéke alapján választják meg telephelyeiket. Európában is jelentős különbségek vannak: Németország, Belgium – Portugália (kb. 1/3-a itt a bér), Magyarországon Budapest és például Békés megye vonatkozásában is jelentős eltérések vannak. Ugyanakkor Európában magasabbak a bérek, mint például Délkelet-Ázsia egyes országaiban.
A feldolgozás
A feldolgozási folyamat során az átalakított, feldolgozott nyersanyag elkészítési módjában lehetnek különbségek (pl. a manufaktúrákban főleg a kézi munkaerőre támaszkodnak, míg máshol a gépeké és az ipari robotoké a főszerep). A nyersanyagok feldolgozásához az energián kívül gyakran szükséges biztosítani az ipari vizet és adalékanyagokat is. A termékek árának a nyersanyagon és az energián kívül jelentős hányadát teszi ki a munkaerő bére, ezért cél ennek a költségnek a lecsökkentése. Ahhoz, hogy egy cég a világ élvonalában tudjon maradni szükséges a vásárlók igényeihez való alkalmazkodás. Ezért jelentős összegeket fordítanak a kutatásra és a fejlesztésre. Gyakran más országokból csábítanak át jól képzett munkaerőt („brain drain”).
A feldolgozás során gyakran nagymennyiségű szennyező anyag is keletkezik. Ezek lehetnek légneműek (légköri szennyezőanyagok), folyékonyak és szilárdak. Ezeknek az anyagoknak a semlegesítése szintén nagy terhet ró a cégre, ezért sajnos előfordul, hogy telephelyeiket olyan helyeken próbálják létrehozni, ahol a környezetvédelmi szabályok kevéssé szigorúak, vagy nincsenek. Az ún. „kéményes iparágakat” gyakran kitelepítik a gazdaságilag fejletlenebb országokba, ahol a környezetvédelmi szabályozás még hiányos.
A termelt profitot vagy nyereségként szétosztják a részvényesek és tulajdonosok között, vagy fejlesztésekre fordítják.
A kimenet
Az előállított termékek vagy a vásárlókhoz kerülnek, mint késztermék, vagy másik felhasználóknak adják el, mint alkatrészt. Mivel a szállítási költségek magasak, ezért fontos, hogy az üzem jól megközelíthető legyen, a fő közlekedési útvonalakhoz közel helyezkedjen el. Álljon rendelkezésre megfelelő információs hálózat (internet, banki hálózatok). Fontos a fogyasztópiac közelsége is, ugyanis ezzel is csökkenthető a költség, s nő a profit.