Az energiagazdaság feladatköre
Az emberiség energiaigénye folyamatosan növekszik. A rendelkezésre álló források viszont korlátozottak. Lényeges feladat a források bővítése, az igények kielégítse. Az energiaigénynek elegettevő energiaellátás a ma és a jövő társadalmainak egyik legfontosabb életfeltételét jelenti. Fontos, hogy olcsón, egyszerűen és folyamatosan rendelkezésre álljanak a mindennapi életünkhöz nélkülözhetetlen energiák. Az energiagazdaság feladata az energiahordozók kitermelése, átalakítása és az energia elosztása.
A világ energiaigénye
A világgazdaság energiaigénye az utóbbi 200 évben sokszorosára nőtt, ennek egyik oka a gyáripar megjelenése, az ipari termelés megsokszorozódása. Emellett a lakosság energiaigénye is megnövekedett. A növekedés azonban nemcsak az egyéni energiaszükséglet növekedéséből adódik, az energia-felhasználók számának emelkedése is jelentősen növeli a világ energiafelhasználását a jövőben. Az emberiség energiaigénye, a felhasznált energia mennyisége a műszaki-technikai színvonalat, az életszínvonalat is jellemzi. Az ipari termelés, az életminőség javulása, a népesség növekedése következtében a közlekedés is nagyobb szerephez jutott, mely szintén hozzájárul a felhasznált energia mennyiségének növekedéséhez Ezt az igényt csak a természeti erőforrások nagyarányú fogyasztásával lehet kielégíteni. Ahhoz, hogy a jövő igényeit kielégítsük, új technológiákat kell kifejleszteni, új források szükségesek, kitermelésük, hasznosításuk során azonban a környezetet jelentősen terheljük. Az egyes országok (földrészek) fejlettségét, az életszínvonalat szokás a fajlagos energiafogyasztással is jellemezni. A XX. században az energiaszükséglet a gazadaságilag fejlettebb országokban növekedett a leggyorsabban. A XXI. században a „fejlődő világ” fogja a főszerepet játszani, a növekmény 80%-át ott várják.
Az érem másik oldala a növekvő energiafelhasználással járó mérhetetlen környezetpusztítás. Ebből a szempontból az ún. „fejlődő” országok egy jelentős része sokkal jobban áll. A „fejlődő” országok többségében jóval kisebb a károsanyag kibocsátás és a környezetszennyezés egyéb formái is kevésbé elterjedtek. Természetesen ez nem az összes „fejlődő” országra igaz, de általánosságban elmondható, hogy ahol nagyobb mértékű az energiafelhasználás, ott nagyobb mértékű a környezetpusztítás is. Ebből a szempontból egyáltalán nem tekinthetők „fejlettnek” az ún. „fejlett” országok.
Az energiafelhasználás változása
A XIX. század közepéig a legfontosabb energiahordozó a fa volt, melyet elsősorban tüzelésre használtak. Fontos szerepe volt még a víz-és a szélenergiának, illetve az állati igaerőnek.
Az ipari forradalom idején a legfőbb energiahordozó a szén lett. Magas arányát az 1960-as évekig tartotta. (Napjainkban csak a második legfontosabb energiahordozó.) A robbanómotorok megjelenésével, elterjedésével egyre nagyobb szerepet kapott a kőolaj. Hatalmas olajmezőket tártak fel Földünk különböző helyein, pl. a Közel-Keleten, a volt Szovjetunióban. Az 1980-as évek áremelkedései, az országok energiatakarékossági programjai hatására az aránya csökkent, ezzel párhuzamban emelkedett a földgáz és az atomenergia felhasználása. A kőolajszármazékok ugyanakkor a közlekedésben napjainkban még pótolhatatlanok. A földgáz részesedése az energiatermelésben az olajválság hatására, továbbá a környezetvédelem miatt került előtérbe, hiszen elégetése kevesebb szennyezőanyagot jelent a környezetre.
Az atomenergia felhasználása az energiatermelésben 7 % körüli. Előnye, hogy megfelelő üzembiztonság esetén káros kibocsátásoktól mentes. Egy esetleges baleset kapcsán viszont komoly szennyező hatás következhet be. Az üzemeltetés kapcsán keletkező különböző radioaktív hulladékok elhelyezése és hosszú távú tárolása a termelés költségeit növeli.
Napjainkban a fosszilis energiahordozók mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a megújuló energiahordozók.
Energia és gazdasági fejlődés
A világgazdaság fejlődése, az ipari termelés növekedése, a tömegtermelés elterjedése egyre több energiát igényelt. A társadalmak gazdasági fejlődésének egyik hajtóereje az energia előállítása, használata. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a gazdasági fejlődés csak az egyik lehetőség a „fejlődés” szempontjából, éppen ezért a különböző társadalmakat és országokat félrevezető kizárólag a gazdasági fejlettség, vagy az ezzel gyakran korreláló egy főre jutó energiafelhasználás alapján összehasonlítani.
Az energiaforrások köre a történelem során fokozatosan bővült, újabb és újabb elsődleges energiaforrásokat tárt és tár fel az emberiség. Kezdetben csak a megújuló energaiforrásokat használta (emberi, állati izomerő), később egyre nagyobb arányban kezdte hasznosítani a fosszilis energiahordozókat. Ezekből, az elsődleges energiahordozókból az erőművekben másodlagos energiát állított, illetve állít elő, melyet a fogyasztók már közvetlenül fel tudnak használni.
Az energiafelhasználás eloszlása
Az emberiség története során átalakult az energiafelhasználás szerkezete. Az adott társadalom technikai fejlettsége határozta meg az egyes energiahordozók felhasználását (pl. kőolaj – robbanómotor). A szén, a kőolaj, a földgáz jelentős szerepet játszott a múltban, s napjainkban is az energiaellátásban.
Az energiahordozók a Föld különböző pontjain nagyon eltérő mennyiségben fordulnak elő. Területenként a felhasználásuk is eltérő.
Az ismert kőolajkészletek 75 %-val, s a földgázkészlet 35 %-val a Közel-Kelet országai rendelkeznek. A kőolajtermelő országok energiaszükségletét teljes egészében a szénhidrogének elégítik ki.
Az Északi-tenger földgázkészleteit kitermelő országok energiatermelése a földgázra épül.
A gazdag vízkészlettel rendelkező országok, (pl. Norvégia, Alpok országai) energiatermelése pedig a vízenergiára épül.
A gazdaságilag fejletlenebb országokban még napjainkban is nagyon magas a fa részesedése az energiahordozók felhasználásánál. Az energiahordozókkal alig rendelkező államokban pedig magas az atomenergia aránya.
A kőolajválság hatásai
A 20. században a kőolaj vált a legfontosabb energiahordozóvá, ipari nyersanyaggá. Az 1973-as olajválság eredményeként visszaesett a világkereskedelem, világgazdasági válság alakult ki, ami különösen a „fejlődő” országokat sújtotta. Mivel energiára minden termék előállításához szükség van, ezért jelentős áremelkedéshez vezetett. A válság munkanélküliséget, inflációt okozott. A gazdaságilag fejlettebb országokat arra ösztönözte, hogy közös energiapolitikát alakítsanak ki. Három alapvető cél került előtérbe:
• az energia belső piacának kialakítása,
• külső energetikai kapcsolatok kialakítása és az
• ellátás biztonságának megteremtése.
Az energia felhasználásával és előállításával járó negatív környezeti hatások csökkentése is kiemelt feladattá vált. Előtérbe került a nem fosszilis energiahordozók használata is.
Az energiatermelésből adódó környezeti gondok kezelése
A fosszilis tüzelőanyagok felhasználása során a levegőbe kerülő szennyező anyagok (kén- és szén-dioxid) közvetlenül felelősek a légzőszervi megbetegedések számának növekedéséért, a savas esőkért (kén-dioxid, kén-trioxid, nitrogén-oxidok + víz), a talaj és az édesvizek savasodásáért, a nagyvárosi szmogért. A Föld jövője szempontjából azonban van még egy ennél jóval jelentősebb környezetszennyező hatás: az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének növekedése. Legjelentősebb ezek közül a szén-dioxid, (emellett még a metán játszik fontos szerepet).
A legkedvezőbb megoldást a megújuló energiaforrások használata jelentené. A fenntartható fejlődéshez fontos lenne, az erőforrások takarékos használata, a szennyező források mérséklése. Továbbá az energiafelhasználás csökkentése, a fosszilis energiaforrások helyett az ún. megújuló energiák (víz, nap, szél, árapály, geotermikus energia) igénybevétele. Az erdők védelme, továbbá a légkör védelméhez szigorú szabályok bevezetése, s betartása is szükséges lenne.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
