Bevezető

Franciaország Nyugat-Európa legnagyobb területű országa. Nyugatról a La Manche illetve az Atlanti-óceán határolja, délnyugaton a Pireneusok hegylánca választja el az Ibériai-félszigettől, délen a Földközi-tenger habjai mossák partjait, keleten pedig az Alpok vonulatai képeznek markáns határt. Északon és északkeleten az országot határoló középmagas hegységek kevésbé jellegzetesek, mint határoló tényező, a Németországtól elválasztó Rajna viszont igen. Franciaország változatos tájai és felszínformái különböző geológiai korokban alakultak ki, és eseménydús földtörténetről tanúskodnak.

Franciaország tájai, folyói, tavai

A legidősebb képződmények a röghegységek, amelyek a variszkuszi hegységképződés során alakultak ki. A hegységképződés központi magja a Francia-középhegység, a Massif Central területe volt. A Massif Centralból kiinduló hegységrendszer keleti ágának tagja az Elzász-Lotaringiában fekvő Vogézek. Hasonlatos arculatú a hegységág következő tagja, a Belgiumba is átnyúló, 700 méter átlagmagasságú Ardennek. A központ nyugati ága francia területen Normandia, illetve Bretagne vidéke. A röghegységeknél jóval fiatalabbak a lánchegységek. Délen, a Pireneusok gerince természetes határt képez Spanyolországgal, a legmagasabb franciaországi csúcsok meghaladják a 3000 métert. Keleten az Alpok legmagasabb, legjobban eljegesedett, kristályos kőzetből álló vonulatai tartoznak az országhoz (Mont Blanc 4807 méter. Az Alpok északi előterében húzódó 1500 méteres átlagmagasságú Jura-hegység középidei mészkőből épült fel.
A hegyvonulatok között alacsony fekvésű vidékek, bezökkent medencék sorakoznak. Északon a Flandria felé nyitott Ile de France, ami magába foglalja a Párizsi-medencét, az ország politikai, társadalomföldrajzi központja. Maga a terület tulajdonképpen lépcsővidék, a különböző korú kőzetek lépcsőzetesen ereszkednek le a medence közepe felé. A másik bezökkent, mély fekvésű terület az Aquitániai-medence a Massif Central és a Pireneusok közt alakult ki. Aquitániában a Garrone völgyétől nyugatra már lassan kiérünk a Vizcayai-öböl partvidékére (Landes).
Az Alpok és a Massif Central közt húzódik a Rhone árka, amely dél felé, a Földközi-tenger irányába kiszélesedik. A csodálatos szépségű mediterrán tengerpart, a Cote d’ Azur az ország idegenforgalmi szempontból az ország egyik legvonzóbb vidéke.

A vízrajzot az éghajlati adottságok határozzák meg. Északon, a Párizsi-medence vízrajzi tengelyének számító Szajna a nedves, kiegyenlített óceáni klímának köszönhetően egész évben hajózható. Az ország leghosszabb folyója, a Loire (1020 km) vízjárása jóval ingadozóbb. Még szélsőségesebb vízjárás jellemzi a mellékvizeit a hegyvidékekből összegyűjtő Garrone-t. A Földközi-tengerbe ömlő Rhone, bár nem éri el a Loire, sőt, a Szajna hosszúságát sem, jóval több vizet szállít azoknál, átlagos vízhozama együttvéve meghaladja az előbb említett három vízfolyásét.

Európai Uniós francia területek Európán kívül

Franciaország javarészt elveszítette korábbi gyarmatait, mindazonáltal több külbirtoka van, és számos hely francia protektorátus alatt áll. Több sziget ilyen a Karibi-szigetvilágban vagy például Óceániában a Tahiti szigetét is magába foglaló Francia-Polinézia szigetcsoportja. Ezek a területek nagyfokú autonómiát élveznek, bár nem függetlenek, az anyaországtól ugyanakkor jelentős anyagi segítséget kapnak. Dél-Amerikában Suriname-tól keletre húzódik Francia-Guyana, amely Franciaország tengeren túli megyéje, és az Európai Unió teljes jogú tagja. Tengerentúli megye még Guadeloupe, Martinique és Réunion is. Mind a négy tengerentúli megye szerepel az euró bankjegy hátoldalán.

Franciaország tájainak éghajlata

Az atlanti partvidék hűvös, felhős, csapadékos óceáni klímája kelet felé egyre inkább szárazabbá válik, növekszik a napsütés mennyisége, valamint nő a hőingás is. Keleten, Burgundiában vagy Lotaringiában a hideg, már-már fagyos teleket meleg, napfényes nyarak követik, míg nyugaton, Normandiában vagy a Loire mentén egész évben sokkal kiegyenlítettebb az éghajlat, kevesebb a napsütés és kisebb a hőingás, illetve bővebb a csapadék. A Vizcayai-öböl partján nyaranta is gyakran borulhat be az ég. Provance tarka, napsütötte tájait, Languedoc síkvidékét, a Földközi-tenger mellékét azonban már a Dél-Európára jellemző mediterrán klíma uralja: az enyhe, csapadékos tél után hamar beköszönt a meleg tavasz, hogy aztán átadja helyét a forró, száraz, napfényes nyárnak. Az Alpok franciaországi vonulataiban jellegzetesen hegyvidéki az éghajlat, s mivelhogy a hegység legnyugatibb tagjai tartoznak ide, ez a legcsapadékosabb is, valamint a leginkább hóval borított illetve eljegesedett (meg azért is, mert a legmagasabb csúcsok ide tartoznak).

Franciaország mezőgazdasága

A természeti adottságok lehetővé tették, hogy fejlett, változatos és világszínvonalú élelmiszeripari termékeket előállító mezőgazdaság alakuljon ki, amely az Európai Unión belül is meghatározó tényező. Az Atlanti-óceán mellékén a hűvös, csapadékos éghajlat alatt jött létre Franciaország legfontosabb állattenyésztő körzete, amelyen belül kiemelkedik a szarvasmarhatartás (Bretagne). A Párizsi-medence az ország legfontosabb minőségi búzatermő övezete, amely Franciaországot Európa vezető búzaexportőrévé teszi. A szőlő- és bortermelés számos vidéken világhírű (Bordeaux, Champagne, Rhone mellék stb.), Olaszországgal együtt vezetik a világranglistát. A meleg, mediterrán területeken virágzik továbbá a zöldség- és gyümölcstermesztés.