Bevezető
A II. világháborús vereséget követő megszállási zónákból létrejött két Németország több mint 40 évig volt jelen Európa politikai földrajzi térképén. Ez idő alatt rendkívül eltérő politikai és gazdasági utat járt a két terület, és csak 1990-ben kapcsolódott újra ismét a fejlődésük. Ezt követően a legfontosabb célkitűzés az ország két része közötti fejlettségi különbségek kiegyenlítése, ami csak hosszú idő alatt mehet majd végbe.
A Német Birodalom széthullása a II. világháború után
A II. világháborúban vereséget szenvedő náci Németország területét a franciák, britek, amerikaiak és a szovjetek elfoglalták, és területét, valamit a főváros Berlint felosztották négy megszállási övezetre. A békeszerződések az ország keleti területeiből Lengyelországhoz csatolták az Odera-Neisse vonalon túli részeket, míg Königsberg a Szovjetunióé lett – ezek a területi változások népességmozgásokkal; kitelepítésekkel, lakosságcserékkel is jártak. 1949-ben az amerikai, brit és francia megszállási területből létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, míg a keleten fekvő szovjet zónából a szocialista tömbbe tartozó Német Demokratikus Köztársaság. Utóbbi fővárosa Kelet-Berlin lett, míg a nyugati oldalé a Rajna menti Bonn – amelyet azért választottak a nagyvárosokkal szemben, mert ezzel is jelezni kívánták a döntés ideiglenes jellegét.
A két német állam - két eltérő társadalmi-gazdasági fejlődésben
1949 után nagyon eltérő pályán fejlődődött a két Németország. A keleti rész integrálódott a keleti tömbbe, amelyen belül ugyan az egyik legfejlettebb állam lett, de fokozatosan lemaradt az NSZK mögött. A piacgazdaság helyett a központi utasításokra épülő szovjet modell szerint irányították a gazdaságot. A háborús pusztítás mellett a szovjeteknek fizetendő jóvátétel, a nyersanyaghiány, és aránytalan gazdaságszerkezet is gátolta az ország fejlődését. Az NDK tagja lett a Varsói Szerződés szervezetének és a KGST-nek, de ezek a szervezetek közel sem lettek olyan sikeresek, mint a nyugatiak.
Nyugat-Németország viszonylag gyorsan újraintegrálódott Nyugat-Európába, alapító tagja lett az Európai Szén- és Acélközösségnek, majd az EGK-nak, és 1955-ben belépett a NATO-ba is. A német „gazdasági csoda” eredményeképpen nagyon gyorsan talpra állt a gazdaság is, és fokozatosan visszaszerezte vezető szerepét a kontinensen, és a világgazdaságban. Ezt több tényező is segítette, többek között, hogy az NSZK örökölte a volt Németország ipari üzemeinek, nyersanyag-lelőhelyeinek (pl. Ruhr-vidék, Saar-vidék) és kikötőinek (pl. Hamburg, Bréma) nagyobb részét, illetve hogy az ország részesült az amerikaiak által Európa újjáépítésére fizetett Marshall-segélyből.
A két országot az 1961-ben szigorúan őrzött határ választotta el, aminek (és az egész hidegháborús időszaknak) a Berlini Fal volt a jelképe. A kelet-német területekkel körülvett Nyugat-Berlin és az NSZK más területei között légihíd működött. A rosszabb életszínvonal és a mindennapokat is átható kommunista rendszer elől sokan próbáltak meg keletről nyugatra szökni – ezért is épült meg a Berlini Fal. 1961 előtt ugyanis több mint 2,5 millió ember költözött az NDK-ból az NSZK-ba – főleg fiatal férfiak, ami jelentősen rontotta a nemi arányokat, a korszerkezetet, és a munkaképes korúak arányát keleten. A feszült viszony valamelyest enyhült az 1970-es évektől, amikor a nyugatiak nyitni kezdtek a szocialista Németország felé.
Újraegyesül Németország
Az 1980-as évek világpolitikai változásai megteremtették a két Németország újraegyesítésének lehetőségét, ami 1990-ben be is következett. Ennek előzményeként egyre többen szöktek nyugatra Magyarországon keresztül, ezért a berlini kormány feloldotta az utazási tilalmat – de ez csak gyorsította a kelet-német állam összeomlását.
Az eltérő fejlődési pályák az egysége elérésének idejére olyan nagy fejlettségi különbségeket hoztak létre, hogy a keleti tartományok felzárkóztatása vélhetően évtizedekbe telik majd. A főváros ismét Berlin lett, 1999-re fejeződött be a hivatalok átköltözése.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
