Bevezető
Németország három legnagyobb földrajzi tájegysége a Germán- (vagy Német-) alföld, a Német-középhegység és az Alpok az Előalpokkal – utóbbi kettő között helyezkedik el a lépcsős Sváb-Bajor-medence. Az átlagmagasság északról dél felé növekszik.
Germán-alföld
A Németország északi részén elterülő síkvidék a Germán-Lengyel-alföld európai nagytáj része, amelynek alapját mélybe süllyedt variszkuszi rögök jelentik. Északról az Északi- és Balti-tenger, délről pedig a Német-középhegység határolja. A táj legfőbb felszínfomálója a jég volt, ez alakította ki az itt jellemző tóhátságokat, morénavidékeket, ősfolyamvölgyeket. Ezekre középidei üledékek rakódtak le, amelyeken pedig a pleisztocén eljegesedések időszakának üledékei találhatóak. Az egykori eljegesedések határát északkelet-délnyugat irányú végmorénahalmok jelzik, amelyekhez rossz minőségű termőtalajt biztosító homokhátságok csatlakoznak – ezek keletkezése szintén a jégkorszak idejére nyúlik vissza. Jobb talaj alakult ki délebbre, ahol lösz fedi a felszínt. A jég alakította ki északkeleten a Mecklenburgi- és Brandenburgi-tóhátság felszínét is.
Német-középhegyvidék
A Germán-alföldtől délre fekvő középhegyvidék felszíne a változatos földtörténeti múlt következtében igen változatos. Területét a korábbi szerkezeti mozgások következtében medencék és folyóvölgyek tagolják. A tájegység a Közép-európai röghegyvidék része. A hegység a Variszkuszi-hegységrendszer maradványa, ám a felszínén ennél fiatalabb rétegek találhatóak, mivel a középidőszakban tenger öntötte el a területét, és rakta le üledékeit (ebből az időből homokkő, márga, mészkő található itt). Ezt követően az újidőben törésvonalak szabdalták fel, és a feldarabolt rögök kiemelkedtek. Az időszak végén zökken mélybe a Rajna-árok. A szerkezeti mozgásokkal egyes helyeken vulkánosság is párosult, a vulkáni utóműködés jeleként a Rajna-árok szélén fekvő Baden-Badenben meleg gyógyvíz tör fel.
A hegység átlagosan 100 és 1400 méter magasságú, délen az Érchegység és a Fichtel (ez utóbbi az egyik fontos európai vízválasztó) tartozik hozzá, északi részei pedig a Harz-hegység illetve a Türingiai-erdő, amelyek között a lépcsős Türingiai-medence terül el triász üledékes kőzetekkel, de a szélén némi jégkori üledék is található.
A Sváb-Bajor-medence
A háromszög alakú sík vidék a Duna völgyétől dél felé az Alpok lábáig terjed. A medencét az Alpok gleccsereinek és a Dunának hordaléka töltötte fel. Szerkezetileg a párizsi medence folytatása, triász és jurakori rétegekből áll, amelyek egymás fölött hirtelen, lépcsősen emelkednek ki, ezeket nevezik erdőknek és teraszoknak. Ilyen teraszok a Sváb-Bajor fennsík, a Frankenhöhe, Steigerwald, Sváb-Jura és Frank Jura.
A német Alpok
Németország déli részén húzódnak az Északi-Mészkőalpok harmadidpszakban felgyűrődött fiatal láncai, amelyek csúcsai megközelítik a 3000 méteres magasságot is (legmagasabb pontja a Zugspitze, 2962 méter, az oszták-német határon). Ez Németország talán leglátványosabb tája, amely szépsége miatt népszerű turistacélpont, kastélyai és síterepei is ismertek.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
