Regionális földrajz | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

Természeti erőforrásaink

A természeti erőforrásokat állandó, megújuló, nem megújuló és a visszanyerhető erőforrásokra bonthatjuk. Állandónak nevezzük a napsugárzást, a levegőt. Megújuló erőforrások pl. a vízenergia, a szél, a geotermikus energia. Az ércek és az energiahordozók a nem megújuló csoportba tartoznak. A visszanyerhető erőforrásokat ugyan felhasználjuk, de aztán újrahasznosíthatjuk, pl. a szelektíven gyűjtött papír-, fém-, üveg-, műanyaghulladékot. Hazánk természeti erőforrásokban gazdag. Ezek közé soroljuk a termőtalajokat, felszíni és felszín alatti vizeinket, éghajlati adottságainkat, ásványkincseinket és energiahordozóinkat.

Termőtalajok

Magyarország egyik legfontosabb természeti kincse a termőtalaj, amely változatos mezőgazdasági művelést tesz lehetővé. Alföldjeinken mezőségi talajok, hegy- és dombvidékeinken erdőtalajok alakultak ki.
A fekete színű mezőségi talajok jó vízgazdálkodásúak, humuszban gazdagok. Főként a löszön alakultak ki (Mezőföldön, Bácskai-löszháton, Hajdúságban, Körös-Maros közén). Különösen alkalmasak gabonatermesztésre, zöldség- és gyümölcstermelésre.
A csapadékos, nyugat-magyarországi hegy- és dombvidékeinken humuszban szegény, fakószínű erdőtalaj jött létre. Középhegységeinkben és dombságaink területén a jobb minőségű, barna erdőtalajok keletkeztek.
Egyes területeken nincs idő a humusz lebontásához, a talajok kifejlődéséhez, ezért romtalajok jellemzők. A folyók árterein öntéstalajok, a holt medrek közelében azonális láptalajok, a kiszárított területeken szikes (sós) talajok alakultak ki. A mészkő- és dolomitfennsíkon rendzina képződött. Homokvidékeink talaját (a Kiskunságon, a Nyírségben) sok helyen – akáccal, szőlővel - megkötötték.

Éghajlati adottságaink

A Kárpát-medence a mérsékelt övezetben, a valódi mérsékelt övben található. Északnyugati részén a nedves-kontinentális, délkeleti részén a száraz-kontinentális éghajlat jellemző. Éghajlatunkat befolyásolja a nyugatias szelek révén érvényesülő óceáni hatás és a délről érkező mediterrán hatás. A Tiszáig az északnyugati, attól keletre az északkeleti az uralkodó szélirány. A medence közepe a legmelegebb és a legszárazabb.
Az időjárás gyorsan változik, ami nagyrészt a távoli légnyomási központokból ideáramló frontoknak köszönhető. A medencejelleg érvényesülését tapasztalhatjuk, amikor az Alpok, a Kárpátok vagy a Dinári-hegység felfogja az érkező légtömegek erejét, lecsökkenti a medencébe érkező csapadék mennyiségét. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy aszályos nyarak alakulhatnak ki. Viszont az is előfordulhat, hogy télen megüli a medencét a nehéz, hideg levegő. Májusban betörhetnek hazánk területére a sarki, hideg légtömegek („fagyosszentek” a naptárban), s veszélyeztethetik a termést. Szeptember második felében időnként mediterrán hatásra jelentkezik a „vénasszonyok nyara”.
Az évi középhőmérséklet Magyarországon 10 oC körül alakul. Leghidegebb hónapunk a január, a legmelegebb a július. A napfénytartam (a napsütéses órák számának évi összege) 1700-2100 óra/év. A hőösszeg (a fagymentes napok – a tenyészidőszak – napi középhőmérsékleteinek összege) a nyugati határtól a Dél-Alföldig egyre magasabb (2900-3300 oC). Az évi csapadékmennyiség Magyarországon nyugatról délkelet felé csökken, átlagosan 800-ról 600 mm-re.
Alföldjeink a mezőgazdasági termelés fő színterei, a Kisalföldön a hűvösebbet is jól bíró burgonya, cukorrépa, árpa, rozs, zab és búza terem, a takarmánynövényekre marhatartás, baromfitartás települ. Az Alföldön búza, kukorica, napraforgó, nagyon sokféle gyümölcs és zöldség termelhető, s jellemző a sertés- és baromfitenyésztés is. A hagyományosan híres magyar szőlő- és borvidékek a hegyek déli lejtőin (pl. Tokaj, Bükk- és Mátraalja, Sopron, Somló, Badacsony, Villány-hegység), valamint a Kiskunságon húzódnak.

Ásványkincseink

Könnyen kibányászható ásványkincsekben és energiahordozókban nem vagyunk gazdagok, de a hasznosítható kőzetek változatos képet mutatnak. Óidei, ezért kemény kőzet a Velencei-hegység és a Mórágyi-rög gránitja, valamint a Soproni-hegység gneisszé kristályosodott egykori gránitja. Óidei, permi vörös homokkő található a Balaton-felvidéken és a Mecsekben (ebben található az uránérc).
A középidőben mészkő és dolomit keletkezett (a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Bakonyban, a Gerecsében, a Bükkben, az Aggteleki-karszt területén). A bakonyi mészkőben Úrkút környékén mangánérc, a Bakony és a Vértes karsztjában bauxit (az alumínium alapanyaga) található. Középidei a rudabányai vasérc is. A Mecsek középidei rétegeiből bányásszák a feketekőszenet. (2002-ben 700 000 tonnát termeltek ki.)
Az újidő harmadidőszakából eocén-korú barnakőszenet rejtenek a Dorogi-medence, a Gerecse, a Vértes bányái. (2002-ben 4 000 000 tonnát bányásztak.) A miocén vulkánosság telepített színesérceket, nemesfémeket a Börzsöny (aranyat, ezüstöt), a Mátra (rézércet, cinket, ólomércet, aranyat, ezüstöt) és a Zempléni-hegység (aranyat, ezüstöt) andezitjébe és riolitjába. Hasonló korú a Nógrádi-medence barnaszene és vulkáni hegyeink andezitje, riolitja. A pliocénban keletkezett bazaltot bányászták a Bakonyban és a Kisalföldön (Tapolcai-medencét övező hegyek, Somló, Sághegy), a Nógrádi-medencében (Salgó, Somoskő). Felhalmozódott a kőolaj- és a földgáz (Zalai-dombság, Alföld – 2002-ben 1 millió tonna kőolajat, 2,8 milliárd m3 földgázt termeltek ki), ilyen korú a Mátra- és Bükkaljáról bányászható lignit is. (2002-ben 7,6 millió tonnát termeltek ki.)
A hazai energiahordozók a szükségletek 40 %-át elégítik ki, ezért nagy a kőolaj-, földgáz- és a villamosenergia-import, elsősorban Oroszországból és az Európai Unió tagországaiból.
A negyedidőszakban, a pleisztocénben keletkezett a lösz, a holocénben a homok, a kavics, és az agyag.
A szénféleségeket, a kőolajat és a földgázt az energiatermelés és a vegyipar hasznosítja. Az andezit, a riolit és a bazalt elsősorban az építkezéseken nélkülözhetetlen. A mészkő ugyancsak építőipari alapanyag.