Magyarország környezeti állapota
Magyarország legnagyobb mértékben a Kárpát-medence síksági részein terül el. A medence-jelleg miatt a környező hegyek felszíni és felszín alatti vizei nálunk összpontosulnak – akár az árvizek, akár a vízszennyezés itt jelentkezik.
A Kárpátok, az Alpok és a Dinári-hegység körbefogja, védi a környező légtömegektől a medencét, mérsékli a szelek, a csapadék hatását, viszont szintén a medence-jelleg miatt az itt megülő légtömeg nehezebben is távozik el.
Környezetszennyezés módjai Magyarországon
Magyarország sokat tesz a környezeti állapot javításáért, de komoly szemléletváltásra lenne szükség, mert még mindig sokan választják az olcsóbb megoldásokat, mint a (nem feltétlenül) drágább, környezetbarát módszereket.
A levegőszennyezés fő forrása az energiatermelés (hőerőművek, kőolajfinomítók), a nehézipar, a közlekedés. A nagyvárosokban kialakulhat a szmog. Ismét gyakoribbá váltak a légúti megbetegedések, az allergia. A növekvő számú személygépkocsi-állomány gyorsan rontja a helyzetet.
A vízszennyezés felszíni és felszín alatti vizeinket is fenyegeti. Csökkent a műtrágyák és a vegyszerek használata a mezőgazdaságban, de az ipari hulladékok szakszerűtlen és veszélyes tárolása sok időzített bombát rejt.
2000. január 30-án a nagybányai Aurul vállalat létesítményéből százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóba, majd a Szamosba és a Tiszába. A ciános kioldással aranyat és ezüstöt nyertek ki a meddőből, s a Zazar község közelében lévő ülepítő gátja szakadt át. A vállalat nem foglalkozott a károk enyhítésével. A magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa, majd csökkenő arányban még Szegednél is a határérték 15-szöröse volt a minden élőlényre halálos cián koncentrációja.
A magyar vízügyi hatóságok gyorsan próbálták menteni a menthetőt, biztosítani az ivóvízellátást, eltávolítani a tetemeket. Az áprilisi becslés szerint a folyóban több mint 1000 t hal pusztult el. Két év alatt az alacsonyabb rendű élőlények újra megjelentek (kagylók, szitakötők), s újabb két év után a szokásos vízi élővilág visszatért a Szamosba és a Tiszába. A halászati vállalkozások óriási károkat szenvedtek, s ma is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma.
2010-ben Kolontár és Devecser egy részét elöntötte a bauxitbányászat révén keletkezett, erősen lúgos kémhatású vörösiszap. Emberéleteket vett el, házakat döntött romba, teljesen tönkretette a termőterületet, elpusztította a Torna patak és a Marcal élővilágát. A lúgot gipsszel próbálták semlegesíteni, s még sokáig számítani kell a szennyezett talaj és a szálló por miatti megbetegedésekkel.
A talajszennyezés áttételesen mindenütt érezteti hatását, hiszen a táplálékláncon keresztül az emberig jut.
A zajártalom és a fényszennyezés észrevétlenül veszélyezteti mindnyájunkat, már a falvakban és a tanyákban is hallják a megnövekvő repülőgép- vagy közúti járműforgalmat.
A sugárzó anyagok hosszú távon is ártalmasak lehetnek az egészségre, az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa után a szél hozzánk is szállította a radioaktív részecskéket, s aki – az egészséges életmód érdekében – napozott vagy gyümölcsöt, zöldséget fogyasztott, éppen az egészsége ellen tett lépéseket.
A környezetszennyezés csökkentése érdekében az államnak, de az állampolgároknak is van tennivalója. Érdemes alaposan végiggondolni, ki mit tehet közvetlen környezetében a szemét felhalmozódása, az édesvíz megtartása, a környezeti állapot javítása érdekében.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
